Gücül

Emlékeztető a szépre

2010-12-07T21:34:00.002+01:00

Eljött egy olyan pillanat, amikor azt gondolom, erővel kell gondolni a szépre, különben elsüllyedek.

Történtek ám jó dolgok velem! De tényleg!

Lett egy férjem.

Jártam Madridban, ahol olyan dolognak voltam részese, ami a mostani körülmények közt rettentő ritka. Egy csodálatos előadást hoztunk létre, és minden este élt a színpadon.

Aztán vannak tanítványaim, akik hol ügyesek, hol nem, de szeretem őket.

Voltam Prágában, ami leginkább olyan volt, mintha haza mentem volna. Létrejött egy nagyon nyílt, egészen érdekes színház-tánc kombinációs egyvelegelőadás élő zenével. Szintén nagy álom volt.

Elvesztettem és megtaláltam magam. Illetve azt hittem.

Gyönyörű lett a lakásunk.

Voltaképp kvázi minden rendben van. Volna.

Ha nem kellene olyan kérdéseket feltenni, hogy mégis mi a fészkes fenéből fogok megélni? Miért van az, hogy csak dolgozom, dolgozom és sehol nem vagyok bejelentve? Ez komoly probléma lesz ám januártól. Miért van az, hogy itthon senkit nem érdekel, hogy 3 premier lezajlott Prágában, ami itthon nem volt bemutatva. Mert se pénz, se érdeklődés. Pályáznék én... de hova?! Ha a NagyX és NagyY sem kap pénzt, akkor éééén???? Pályáznék én... de még a megnyert pályázati pénzek sincsenek kifizetve. Egyszer majd évek múltán biztos jól fog jönni az a pénz, amit nyár végén kellett volna megkapnom.

Szóval akkor most örüljek? Vagy akkor most ne?

Szerintetek????

MigRém

2010-08-26T22:12:00.002+02:00

Tényleg van, amikor a dolgok furcsán alakulnak. Amikor már dolog nem lenne, csak örülni, dolgozni és lenni, akkor történik valami,hogy ne így lehessen, ne történhessenek meg. Alapvetően én hiszek abban a véletlenek márpedig nincsenek dologban. Tehát gondolkodom azon, hogy akkor mégis mi a fészkes fenét rontok el, hogy beteg vagyok? Amikor pedig soha nem szoktam beteg lenni. Sok volt? Ugyan! Mi lett volna sok? Ennyit bírni kell... De mégis. Akkor miért hörghurut? Miért migrén? Főleg miért migrén? Komolyan a neurológiai klinikán kell kikötni? Vagy csak simán gondolkozzak el azon, hogy mi az, amit nagyon elbaszarintok?

Pedig BOLDOG vagyok ám! Azért is nem írtam ide olyan sokáig, mert alapvetően minden rendben van. Megvan a szép, új lakás, ami mondjuk immáron be van rendezve, mésig egy kicsit szállodának tűnik, nem otthonnak. Bár a konyha már egészen otthon.

Aztán van munkám, amit szeretek csinálni. És még utazok is vele...

Meg természetesen nem utolsó sorban van egy Bandi lovag, aki fantasztikus kalandokon keresztül menve rátalált magára, meg persze rám is, és most jó. Meg amúgy mintegy mellesleg össze is házasodunk.

Erre min aggodalmaskodok? Hogy csak nehogy a szép napunkon is migrénem legyen! Na persze tudom, hogy nem jó erre gondolni, de hát hogy a jóistenbe ne gondoljak rá?!

A másik meg, mi van ha munka közben, előadás közben jön rám?! Akkor mi a fészkest fogok tudni kezdeni magammal?

Áh na mindegy. Majd lesz valahogy, gondolom természetesen a stressz nem tesz jót neki-nekem. Szóval inkább abba is hagyom és kerítek valami agyturkászt, hogy tegyen rendet a fejemben, mert nekem nem megy.

Múzeumok Éjszakája jún. 19.

2010-06-17T08:48:00.002+02:00

Kedves Minden Múzeum és Művészetbarát!

Tolmácsolom Asztalos Tamás barátom meghívását, miszerint szeretettel várunk mindannyiótokat Aszódra a Múzeumok Éjszakájára. Lesz sok érdekes program, többek közt:

Meseolvasás gyerekeknek

Tari István költő-képzőművész és Budai András fafaragó-zenész közös tárlatmegnyitója

Ladócsy László festőművész monotípiázni tanít

Testamentum című parasztkomédia a Javítóintézet színjátszói előadásában

A marslakók második inváziója a Vécsey Kamarateátrum előadása

És még sok más, ami szép és jó :)

Helyszín:

Petfőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely, valamint az Evangélikus Gyülekezeti terem

2170 Aszód, Szontágh lépcső 1-2

Gyertek, mert finom lesz a vacsora :D

Parton

2010-05-17T23:56:00.000+02:00

Part premier

2010-04-22T17:32:00.004+02:00

Part

"A Part egy határ. Egy határ, amely folyamatos mozgásban van. De hol is? Tudjuk-e, hogy hol helyezkedik el? Hogy mikor érkeztünk el hozzá? Hol vannak egy-egy beszélgetés, egy-egy tett, egy-egy szó határai? Mitől meddig szárnyal, vagy épp torpan meg egy idea, egy elképzelés, egy gondolat? Honnan tudjuk, honnan érezzük, hogy már nincs tovább? Nekem, neked mik a határaink? Tudod? Tudom?"

Helyszín: Duncan Centre Theater /Prága, Branicka 41/

Időpont: 2010. 04. 29-30.

Táncolják: Fülöp Ágnes, Kulcsár Vajda Enikő, Siffel Zita

Koreográfia-rendezés: Fülöp Ágnes

Támogatók: Új Előadóművészeti Alapítvány, Sporttemplom, Mozgóház Alapítvány

Egy kis változtatás

2010-04-05T14:45:00.002+02:00

Hosszas tűnődés után úgy határoztam, hogy leszedem az New Zealand-i linkgyűjteményt a blogról. Jelen pillanatában az életem semmilyen formában nem alkalmas a kiköltözésre, legfeljebb a vágyódásra. Fene egy szakmát választottam lássuk be. És pont akkor kezd el benne kibontakozni valami nekem is as a Lovagnak is, amikor....

De végül is mikor, ha nem akkor? Szóval sóvárgás marad és én is maradok. Amint újra aktualitását érzem, rögtön kiteszem.

Amúgy nem mellesleg van itt közelebb is olyan hely, ami le tudja venni az embert a lábáról. Mondjuk azt, hogy nem kissé szimpatikus a 11es napkezdés, a 3-6ig szieszta és hajnal 3ig buli hangulat. :D

A legviccesebb, hogy a színházban is szieszta van, teljesen mindegy az, hogy te hogyan állsz a munkával....

Szerintem jól csinálják :). Mindenesetre nem a görcsölésbe fognak belepusztulni a madridiak, az egész biztos.

Válogatás

2010-04-03T20:59:00.003+02:00

Bármily furcsa és hihetetlen, ez van, rávettem magam, illetve a körülmények úgy játszottak közre....

Prágai bemutatóval, táncszínházi produkcióhoz keresünk egy női táncost.

A bemutató időpontja április 29.

Akit keresünk: gyorsan memorizáló, kreatív, jó technikai felkészültségű, nyitott táncosnő.

Válogatáson: tréning, 2 rövid tánc/kombináció megtanulása, improvizáció

Jelentkezés: prague0429@gmail.com címen egy önéletrajzzal és egy fotóval.

A pontos helyszínt és időpontot a válasz emailben küldjük.

Ok és okozat, káoszelmélet

2010-03-17T22:19:00.004+01:00

Azzal emeltem magam fölé, hogy magamat leértékeltem.

Nem egy könnyű dolog erre rájönni. Még kevésbé könnyű ezen változtatni. Talán azok közé a nehéz dolgok közé tartozik, amik velünk születnek... ha jobban tetszik, genetikailag kódoltak.

Nehéz például rendet tenni a káoszban addig, amíg az ember meg nem látja benne a rendszert. Viszont onnantól kezdve már nem is lehet káoszról beszélni.

Amíg a káosz a szobában van, nincs gond. Onnantól kezdve viszont, hogy az ember a fejében konstatálhatja, nos hát attól a pillantattól kezdődnek a problémák. Maga a rettenet pedig az, mikor az érzelmekben vannak gordiuszi csomók. Ez már már a kilátástalansággal határos.

Szóval talán inkább akkor most itt be is fejezem, mielőtt mindenkit elriasztok. Legközelebb akkor jelentkezem, ha lekezeltem a káoszomat.

Ízelítő

2010-03-13T22:07:00.004+01:00

A koreográfus asszony :)

Ez lennék én:

Itt pedig együtt:

Akikről pedig szól: Radnóti Miklós és Miguel Hernandez

Amikor látható: március 27. Madrid; május 4. Nemzeti Táncszínház Budapest

Amilyen lesz: Szép és érdekes, nehéz és heves. A többit majd később bővebben.

Ott ahol a Part szakad...

2010-03-11T09:06:00.004+01:00

„A következő kérdésekre keressük a választ. Mi a part? Mi látható a partról? Mi teszi olyan megfoghatatlan térré a partot? A Part egy sáv, egy átmeneti terület, ahol az általa elválasztott víz és szárazföld törvényei föloldódnak egymásban, kiegészítik, egyben ki is oltják egymást.

Amit a partról látunk, az nem más, mint a horizont. A horizont pedig az a látókör, ami egy pontból látható, de vigyázat! ez nem egy merev határ, hanem olyasvalami élmény, ami velünk együtt halad, és további előrehatolásra hív bennünket. Az élmény az Előtt és az Után hagyományaival rendelkezik, s végül élményfolyammá olvad. A jelen horizontja szüntelenül alakul. Formálja a múlttal való találkozás és a hagyomány megértése. A jelen horizontja nem alakul ki a múlt nélkül, s a megértés tulajdonképpen a horizontok összeolvadása. Ezt a folyamatot, azaz a horizontok összeolvadását, az időbeliség jellemzi.

A műalkotások időbelisége, más szóval temporalitása azt jelenti, hogy a műalkotás jelentése nem a műben, még kevésbé az alkotóban lelhető fel, sokkal inkább egy olyan párbeszédben jön létre, történik meg, melynek részesei – az alkotó, a mű és a befogadó – egyaránt nélkülözhetetlenek.

A Part azonban maga az ember, aki az örök Után és az örök Előtt határán, mondjuk így, a jelenben, a pillanatok füzérén, az emlékei, a vágyai labirintusában bolyongó mulandó, aki hol hullámhegy, hol hullámvölgy, hol tudatos, hol tudattalan, hol megtalálja önmagát, hol pedig elveszíti. Ez az Ember temporalitása, amelynek jelképes színtere az örökké mozgásban lévő hely, a Part.”

Asztalos Tamás

Ebből az alapgondolatból születik egy újabb gondolat aztán pedig mégegy és mégegy és mégegy. Aztán születik hozzá, belőle egy kép, abból pedig még sok másik kép. A képből megszületik egy mozdulat. A mozdulatból pedig a tánc. A táncból pedig egy előadás.

Így látom én, így alkotom én.

Meghívás NagyZé barátom kiállítására

2010-03-11T08:59:00.003+01:00

Ez lenne hát a helyszín és időpont. Mindenkinek javaslom szívem összes melegével!
További képeket itt nézhettek Tőle.

Több darabban/ból

2010-02-12T20:56:00.004+01:00

Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???

Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...

Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.

Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.

Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.

No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?

Matruska Daniela szemével

2010-02-05T11:56:00.001+01:00

Elgondolkodtató és érdekes sorok EBBEN az interjúban, amit Láng Judit készített Daniela Hernandez Faith-el. Érdemes olvasni :)!

Kultúra ma

2010-01-27T11:33:00.004+01:00

A sok sok jó hír, jó dolog mellet, ami körülöttem történik kultúra terén, sajnos meg kell, hogy állapítsam ennek a cikknek nagyon igaza van. Talán, ha nem is szeretném ilyen drámaian előadni a dolgot, akkor is az alapokban ott az igazság.

Mindenesetre amikor néztem az Európa Kulturális Fővárosának Pécsnek a megnyitóját, azt hittem, hogy sírva fakadok. Amennyire színvonaltalanra sikerült az egész este, azt nem lehet minősíteni. Persze volt kivétel, mert a reneszánsz kor bemutatása nem volt rossz, de különösen nem is volt kiemelkedő. Alapból is félve kezdtem nézni, mert nem kis szkepticizmusra adott okot az előkészületek ismerete. Többek közt senki nem volt benne biztos, hogy a tér kövezete kibírja a megnyitó súlyát. Hát nem szomorkodnék többet rajta, de az biztos, hogy egy nagyon tisztán mutató tükör volt.

A kulturális helyzettel az én privát szemszögemből majd akkor fogok tudni mit mondani, ha a pályázatok és az előadások és az alkotó folyamatok lezajlottak. Addig nincs mi felett ítélkeznem.

Reménykedni meg szabad.

BUÉK

2010-01-01T10:53:00.001+01:00

Nagyon boldog, sikeres és sima úton véghezvivős új évet kívánok!

Matruska

2009-12-30T12:19:00.004+01:00

Események

2009-12-30T11:47:00.002+01:00

Olyan kár, hogy nem tudok különbséget tenni a helyzetismertetés és a dicsekvés közt. Állandóan próbálom megtalálni az utat a kettő közt, és sohasem találom. Ha történik valami jó dolog velem, akkor azt inkább nem mesélem el, nehogy úgy gondolják az emberek, hogy dicsekedni akarok. Erre persze sokan azt mondják, hogy Lujzi tiszta hülye vagy és inkább elmesélik ők. :) ez meg természetesen nekem jó, hiszen akkor mégse az öndícséret büdös esete áll fenn.

No de megpróbálom minden fenntartásomat félretenni és nagyon szűk szavakkal elmesélni mik is történtek..

Hát az úgy volt, hogy nyár elején meghívást kaptam egy prágai táncfesztiválra, aminek a neve: Jarmila Jeřábková Award 2009, vagyis New Europe Festival. Az Angyalszárny... volt című szólóval sikerült ezt kivívni, ezt is kellett bemutatni, csak 10 perces változatban. Valamint egy másik produkciót kellett készíteni egy meghatározott zenére, amit Martin Smolka komponált. Az, hogy szívroham és harakiri, mikor meghallottam a zenét, az nagyon enyhe kifejezés. Azt választottam, amelyiket a legtovább bírtam hallgatni. De a lényeg, hogy Kánya Kata táncos és Gulyás Sándor színész, dramaturg közreműködésével és persze Zoli szemével, megszületett az Instant című alkotás. És ez a kettő 2. helyezést hozott a fesztiválon. Azt még el kell mondani, hogy az 1. helyezést is magyar alkotó, név szerint Grecsó Zoltán és Egyed Bea hozták el. :)

A másik dolog, hogy megvolt a Martuska új premierje három új táncossal: Hucker Kata, Kulcsár Vajda Enikő, és én. Rendező: Carlos Rodero, koreográfus: Danela Hernandez Faith. Egész jól sikerült, bár szűkös volt az időnk. Egy hónap alatt kellett megcsinálni, és ebben az egy hónapban én öt napot Prágában voltam a fesztiválon. De megvolt és majd még jobb lesz. Megérik.

A következőket már az újévben mondom el...

Ősz után a tél és képek

2009-12-30T10:58:00.003+01:00

Szóval átpörögtem az őszön és már tél van. Illetve csak volt úgy kb két hétig, most megint ősz van. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint köd inkább ősszel szokott lenni, nem pedig télen. Márpedig most akkora a köd, hogy a szembe szomszéd házat még lehet látni, de a mögötte lévő hegyet esély sincsen.

Nos amiért voltaképp billentyűzetet ragadtam az, hogy NagyZé barátom létrehozozz egy weboldalt, amit meg is tekinthettek itt. Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak olyan képeket láthattok rajta amit ezen az oldalon, vagy a közös blogunkon, hanem sok más, nagyon érdekes témát is megismerhettek, úgy, ahogy Zoli látja a világban.

Elmaradás

2009-08-04T14:24:00.002+02:00

Be kell vallanom, kicsit nagyon elmaradtam én a sok történéssel. Hümmm. Asszem már csak a vázlatolás marad és az ígéret arra, hogy a jövőben kicsit rendesebb leszek. (őőőőő)

Tehát a pánik után leállamvizsgáztam :). És jeles lett a diplomám.

Aztán buliztam barátnémmel és kedvesemmel egy hétig folyamatosan. Aztán pedig legkedvesebb Annámmal buliztam :). Valahogy csak meg kellett ünnepelni...

Aztán lakástkerestünk és végül bármily hihetetlen, találtunk is. Így csemperendeléssel és villanyszereléssel megy az idő.

A Múzeumok éjszakája is szép volt jó volt, most lesz Verőce és Visegrád is:).

Egyelőre ennyi, mert a lakásban lévő 30 foktól megolvadnak az agysejtjeim és csak olyan szavak jutnak eszembe, amik nyomdafestéket nem tűrnek. Tehát ősztől újra leszek. Várom az őszt. Az ősz szép. És hűvös. És szépek benne a fények. És nem lesz zselatin az agyamból...

Kezdődik, kezdődik, kezdődik....

2009-06-19T22:05:00.002+02:00

Előbbi bejegyzésben olvasható módon elkezdődött a mindent elsöprő és elhalványító pánikhangulat úrrá lenni rajtam. Megjegyzem kissé hamarabb a vártnál. Most tréningezem magam arra, hogy végülis nem is olyan nagyon égő dolog 10 nagyfejes előtt megbukni az államvizsgán. őőőőőőőő.... vagy mégis? De legalább nem én lennék az első a világon, akit nem engednek át. Ennek tuti igaznak kell lennie....

No lássuk a racionális iskolámszidást. Szóval sem pedagógiából, sem pedig pszichológiából nem adták le azt az anyagot, amit most számon fognak kérni. Végülis nem kerek ez így, mert pszichológiából volt azért egy félév, amikor jó tanárunk volt. Érdekes módon azokkal a tételekkel nincs is semmi bajom. Pedagógiából viszont egyenlő a nullával az ismeretanyag a fejemben. A tételcímek pedig gyakran állítmány nélküli mondatok, amiket többedmagammal sem sikerült eredményesen megfejteni. És az egyetlen tankönyv, amit eddig használtunk, az nem jó most semmire. Ez mondjuk az én hibám, hogy miért vizsga előtt 4 nappal jövök rá arra, hogy semmi anyagom nincs. No de én azt hittem, hogy van, mert kaptunk kidolgozott tételeket, amikről szintén kiderült, hogy szart sem érnek.

No rinya befejezve. Vagy megbukok, vagy nem. Most inkább igen.

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

2009-06-17T19:17:00.004+02:00

Mint mindig, most is a tanulás kerülés-halogatás-messze van az még gyönyörű példája vagyok. Nem szép tőlem, de ez alatt a 16-17 év iskolába járás alatt egyszer sem sikerült még úgy felkészülnöm semmire, hogy az időben legyen, alapos legyen, hogy ne kelljen jó tétel után fohászkodni és betegre izgulni magam. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a 4-es sem elég nekem, fene azt a maximalista fejemet.

Ma takarítottam. De annyira, amennyire az elmúlt félévben még egyszer sem. Az íróasztalomon is rend van, sőt tisztaság. Alatta is tiszta. Asz ablakpárkány is tiszta. De még a szoba ajtaja is tiszta. Asszem nem ragozom tovább. Most meg mindezt leírom, hogy addig is jó okom legyen nem azt csinálni, ami a kötelességem lenne.

Nagyban tulajdoníthatók mindezen bűnök annak, hogy még a "roppantul nagyrabecsült" személyiségfejlesztő órák egyikén meg lett állapítva a tény, miszerint rendellenesen intuitív személyiségű vagyok. Az intuíció legyőzte a racionalistát 20:6-ra. Azért ez mond valamit. No nem mintha nem tudtam volna addig a pillanatig is, de szembesülni vele azért elég meredek dolog. Az egyik csoporttársamnak az ellenkező irányba jött ki ugyanez az eredmény... El is gondolkodtam rajta, hogy hogy lehet még mindig életben. Aztán természetesen felhívták a kijelentésem nem egészen helytállóságára a figyelmem. Öööööööö....

Tehát a mai napom már valamilyen szinten elmúlt. A holnap katasztrófa. A péntek fele és a szombat délelőtt adott. Aztán a vasárnap délután és a hétfő. Ez összesen is csak 2,5 nap. Tehát ennyi időm lesz megtanulni az államvizsgára az anyagot.

Vagyis mostmár minek kezdjek egyáltalán bele;)? Aztán majd hétfő este bejelentkezek, hogy mennyire vagyok pánikban. Valószínűleg, akkor nem fogom magam ilyen kristálytisztán a diplomámmal a kezemben látni...

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

újabb remekmű

2009-06-11T14:52:00.005+02:00

NagyZé kollégával sikerült tegnap valami szépet és újat alkotni. Vannak kiállítások is, de ez a blog nem ennek a témának fóruma, így, akit érdekel, kérem szépen látogasson el ide.

LMP

2009-05-30T15:14:00.004+02:00

Ahogyan vége lett iskolámnak és eltelt annyi idő, hogy ezt fel is fogjam, no meg még nem ért el az ÚRISTENMINDJÁRTÁLLAMVIZSGÁZOK!!!! hangulat, így ki tudtam nyitni egy kicsinykét a szememet. Amit először megláttam, az az utcákat elöntő depresszióra hajlamosító, alternatíva nélküli negatív választási kampányplakátzuhatag volt. Nem mondom, hogy boldog lettem tőle.

Nem kezdek elmélkedni sem rajta, mert mit is szépítsem nem értek a politikához...

Azt viszont látom, hogy az EU-s választásokból belpolitikai gondot csinálnak, holott egyértelműen külpolitikáról van/lenne szó.

Látom azt is, hogy negatív kampánnyal akarnak embereket befolyásolni (szerintem amúgy sokkal inkább a kétségebbeesésbe hajszolni...), nem pedig alternatívákat kínálnak.

És sok ilyen dolgot is észre vesz a halandó művész lelkületű egyén is, csak talán az nem, aki nem akarja. Az egészségügy szétbarmolva, az oktatás úgyszintén stbstbstb...

Szóval ilyenkor jön szembe, bár még csak a kerülő útakat használva a számomra is elfogadható gondolkodással, szemlélettel bíró kisebb csoportosulás. Így legalább elmegyek szavazni, mert van kire.

Kiraktam oldalra, de meg lehet nézni itt is.

Lehet más a politika!

Egyenesebben :)

2009-05-22T00:04:00.002+02:00

Ez idő alatt sikerült kicsit rendbe szedni az életem. Azt hiszem ;). Nem kevésbé sűrű, de immáron sokkal nyugodtabb.

Volt itt minden, mit meg kellett élni. Bizonytalanság, magabizonytalanság, kétkedés, összeesés, szeretés és hiszti, utálás és muszáj.

Szakdolgozat leadva, évad befejezve, vizsgák egy része letudva (jövőhéten még van 5)... Versenyen helyezés :), államvizsga anyagbeszerzés és még tulajdonképpen annyi minden, hogy nincs is kedvem belegondolni, mit és mikor és hol kell csinálni.

Lassan nagyon remélem visszaáll a kerék és újra elkezdhetek olyanokon gondolkodni, ami nem húz le, vagy tömít el.

Addig meg kibírom. Valahogy. És aztááááán... írok majd sok szépet, okosat és jót, mesét és drámát, viccet és köztest.

Most múlik pontosan...

2009-05-03T13:56:00.001+02:00

Most múlik pontosan...

Van olyan, amikor nehéz... de nagyon. Majd egyszer nem lesz az. Talán.

Mentalitás a felsőoktatásban

2009-04-11T22:10:00.002+02:00

Egy filozófia professzor előadása:

Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?

- Igen. - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. Prof így szólt:

-Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Az egyik diák megkérdezte:

-És most már tele van-e az üveg?

Mire a prof azt válaszolta, hogy igen.

Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:

-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:

EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!

/néha vannak nagy igazságok az iwiw-en is :D/

Ez is el fog múlni!

2009-04-03T09:11:00.002+02:00

Tegnapi nap kicsit furcsán jöttek mentek a frontok és hormonok, így kissé csapongós volt a kedvem. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy balett órán egy tour posé gyakorlatnál fogtam magam, leültem és bőgtem. Majd ez a jelenet kishíján megismétlődött a jazz tréningen is, holott ott még sosem fordult ilyesmi elő. Harangozó díjas mesternőm, Szigeti Oktávia /továbbiakban Oki:)/ rámnéz, kedvesen megkérdezi, hogy 'Piroska miért lóg az orrod??', én azt válaszolom, hogy nem baj, majd elmúlik. Rámnevet és 'ez igaz, még jó, hogy mindenre rá lehet mondani, hogy ez is el fog múlni' Majd megbeszéltük, hogy most inkább ne piszkáljon, mindjárt összeszedem magam.

Majdnem minden óra végére hoz nekünk Oki meglepetést. Van egy óriási-hatalmas borítékja, abban pedig soksok idézet, útmutatás, amiket eddig összegyűjtött. Ebből a feneketlen borítékból szabad nekünk húzni, és értelmezni a dolgokat mindenkinek úgy, ahogy épp tudja, ahol épp az élete tart.

Húztunk tegnap is:

"'Ez is el fog múlni.' Nagyanyám tanított meg ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármelyik pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat." /Claire Rayner/

Szóval ezt húztam. Senki nem tudja elhitetni velem, hogy csak véletlenek sorozatából áll a világ. Ilyen véletlenek nincsenek:). De persze nekem is, mint matériában élőnek kellenek a megerősítések, hogy márpedig tényleg úgy van, ahogy én gondolom. És én azt gondolom, hogy semmi sem történik másként, mint ahogy kell. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amivel meg kell küzdenie, csak rá kell jönni mi az, és tudni kell viselni. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell!

Ajánló-Praha

2009-03-24T00:03:00.003+01:00

Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe NagyZé barátom újabb blogját! Ezen újszülöttet a kintlétünk alkalmával sikerült kitervelni, alapanyagot gyűjteni hozzá, és mostanra lett annyira megtöltve, hogy bátran merem mindenkinek kínálgatni. Remek képek vannak fönt, azoknak is élvezetes, akik még nem voltak kint, illetve nem annyira szivükcsücske a hely, mint nekünk. Remélem enged egy kis betekintést abból a különleges hangulatból, ami minden utcát körülvesz. Akik viszont a Tornyok városának szerelmesei, kimondottan élvezni fogják! Kíváncsi vagyok ki mit mond rá, hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Nekünk ezt jelenti.

Szakdolgozok

2009-03-21T22:27:00.002+01:00

Hogyan lehet az, hogy kemény 1,5 oldal van kész a szakdolgozatomból és máris unom írni? Ezzel mindenki így van? Ugye igeeeeen? Most iszok bort. Szerintem ez megoldás. A fűről lemondtam már rég, jobb ötletem nincs.

Tipp? Ki hogyan írta a szakdolgozatát? A legjobbakat közzéteszem :D.

Praha

2009-03-20T09:39:00.002+01:00

Nem bocsátkozom részletességekbe:

Jó volt. Élveztük nagyon, kedves volt a fogadtatás, finom a Hermelin és a sör.

Jut eszembe, van új sör Prágában!!! A kedvelőknek: A Staropramen gyártja, félbarna és barna létezik belőle. Az előbbi 13, utóbbi 18 fokosos. Alkoholtartalmukat tekintve 5,2 és 7,6 vol. Megittunk a barnából két nagyobb pohárral, mert nagyon okosan nem adnak belőle fél litert, csak négy decit:), és hát meg kell mondjam igen vígan éreztük magunkat utána. Nagyon ajánlom, bár nem tartozik az olcsóbb sörök közé, kifejezetten drágának számít a többi közt. Nekünk 36 koronáért sikerült hozzá jutni. Akit érdekel itt utána nézhet, viszont csak cseh nyelven találtam valamit is róla.

A város még mindig gyönyörű, találtunk sok szép eldugott kortárs szobrot és klasszikusokat is. Az a szép és jó, hogy mindig találhatunk olyat a városban, amit még nem láttunk, akkor is, ha sokszor jártuk be a környéket.

Talán függő is lettem már. Nem tudom.

A várakozás az élet megrontója

2009-03-09T22:36:00.002+01:00

A napokban igencsak kijutott a várakozásból. Teljes egészében négy napot kellett várni NagyZé barátommal egy igenlő válaszra.

Hihetetlen, hogy az Időt, mint olyat, mennyi tényező képes befolyásolni.

Jelen esetben a legdominánsabb befolyásoló tényező az erőteljes vágyakozás volt. Mindenki tudja, hogy a gyerekek is visszaszámolnak, ha jön a Télapó. Hát mi is visszaszámolunk, ha a szívünknek oly kedves városról van szó.

Második a realitás. Az ember gyermekének szabit kell kivennie, képeket kell nyomtatnia, képkeretet kell venni, táncot kell próbálni és össze kell csomagolni. Ja! És buszjegyet is kell venni, és azért ez nagyon kritikus dolog. Nem is azzal megyünk, amivel szerettünk volna :(. Tehát nem egészen mindegy mikor kezd neki a tárgyi világ megragadásának.

Aztán itt van az is, hogy a bizonytalanság miféle viselkedéses tényezőket vált ki. Hozzá kell tegyem, hogy halandóságunkat mutatón mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természetnek... A biológia is közbeszól ám hangulatügyileg. Figyelmeztessetek, hogy egy posztban emlékezzek meg a fogamzásgátló szerekről és módszerekről, valamint ezek hatásáról. Esetemben pedig ezek elhagyásának gyötrelmes napjairól. /beindult a hormonrendszerem :(/

Visszakanyarodva eredeti témához, az ember függővé is válik várakozás közben. Netfüggővé. Lépten nyomon meg kell nézni, jött e már valami vagy sem. Ehhez igazítja napi beosztását.

No nem csapongok itt össze meg vissza. Bár pár sort még érdemes írni arra vonatkozóan, hogy akitől a választ vártuk, vasárnap délután 3-kor lett felébresztve, hogy mostmár mondjon valamit! /mindig van kerülőút;)/... Hümmm... ilyen ez a Prága...

diplomázok

2009-03-02T22:32:00.003+01:00

Sokat gondolkodtam miként lehetne összefoglalni a vajúdást, tépelődést, széttépődést és elkeseredést, majd újra nekiveselkedés stb... folyamatot. Aztán elvetettem az összefoglalás gondolatát. Többek közt azon egyszerű oknál fogva, hogy még neki se láttam a szakdogámnak, mégis átéltem ezeket mind, akkor mi lesz velem majd, ha tényleg írom?! Elég, ha csak szűk környezetemet bombázom a negatív és hektikus hullámaimmal.

De ez a kis szösszenet nagyon megtetszett a témában, örvendezzetek ti is:

Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén.

Arra megy a Róka és megkérdi:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomadolgozatomat.

-Na és miből írod?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!

-Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.

Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást.

Arra megy a Farkas:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És miből?

-Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!

-Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!

Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:

-Mit gépelsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És milyen témából?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!

-Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.

Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból és elszalad.

Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:

-Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!

Tavasz:)

2009-03-02T22:29:00.001+01:00

Itt a tavasz, itt a tavasz jajj de jóóó :D
Éreztem a szagát, meg NagyZé is érezte... bár még nem látszik, de tuti jön már!

Vicc

2009-02-03T19:02:00.002+01:00

A Műszaki Egyetemen phd-val rendelkezők takarítják az irodákat. Járnak 20 évig iskolába, majd arra hivatottak, hogy az irodákat takarítsák vizsgáztatás előtt, meg különben is az embernek van azért tisztaság igénye. Nem ám takarító nőt fogadni.... neeeem. Az túl drága lenne. Jó vicc, nem?

Meddig még

2009-01-19T19:26:00.005+01:00

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Monoton menetel a tömeg, ahogy kell,
Öreg és fiatal, míg meg nem hal,
Odakint nagy a rend, idebent néma csend,
Nem ereszt a kereszt, mit hittél?
Idegen hatalom hidegen földre nyom,
Körbe zár, megaláz, még meddig vársz?
Semmid sincs, kezeden a bilincs hogyha fáj,
ne remélj, kiabálj!

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Leomlanak majd a falak,
Kezedről a lánc leszakad,

Megáll majd a Föld, nem forog,

Milliónyi szív együtt dobog!

Utána

2009-01-18T22:40:00.003+01:00

Nos.. mivel sikerült kisimulnia a barázdáknak és gyűrődéseknek, valamint lehiggadoztak minden idegszálaim, most már tudok írni is... :)

Tehát amikor annyira zizi az ember lánya, akkor nem lehet mit tenni, várni kell, míg elmúlik. Ez igazán jó módszernek bizonyult, mert pont akkorra múlt el, mikorra kellett neki. Ha nem figyeltem rá, már nem is volt érdekes neki lenni. Mennyivel jobb érzés is az, ha gyomormarcangoltathat, szédíthet és fejfájást kaparhat ki magának. (Itt megjegyzem, hogy igen büszke vagyok magamra a felfedezésért!)

Szóval az előadás napján úgy ébredtem, hogy nem fájt a hasam és rám szállt a taoistáktól úgy írigyelt nyugalom. Ez fokozódott, mikor beértem a színházba, nekiálltam bemelegíteni és kialakult a fényterv is. Külön megköszönöm két legnagyobb segítségemnek, hogy jöttek velem. Bandi lovag, mint műszakiszaki a vetítés őre, és NagyZé, mint a mindenesbarát, aki járkál a fényemben, hogy én is lássam. Köszönöm Nektek nagyonnagyon!

A beállás után néha még bepróbálkozott a marcang, de sikeresen elhessegettem, így sikeresen zajlott a sajtó próba is, és mégsikeresebben az előadás. Meg is lett a jutalom, kedden mehettem szigorlatozni a gála előtt... :D:D

A gála napján sikerült 9-12-ig szigorlatoznom addiktológiából, egy 4-es és egy 5-ös félévi jeggyel. Az egyebeket itt nem említem, mert még burkoltan sem szándékszom most káromkodni. Aztán fénypróba ismét, kissé gördülékenyebben már, mert Feritechnikus nagyon érti a dolgát!!! ELőadás előtt még egy alvás is belefért, amiért külön köszönet Andinak /senkit nem engedett be az öltözőbe, míg aludtam :), a többi 20 ember a másikat használta.../. Sorrendben a gesztenyepüré következett, majd fagyoskodás és végül az előadás.

Kritikát itt olvashattok, képeket majd töltök fel később, mikor NagyZé barátom kész lesz vele.

Zabszem... sok zabszem

2009-01-05T17:53:00.003+01:00

Hááát, nehéznek bizonyul azt a bizonyos zabszemet kordában tartani. Ha valakinek van jó ötlete, tuti receptje, vagy a nagymamám mondta, hogy ez biztos bejön-je akkor ne fogja vissza magát és ossza meg velem!!!! Jóóó????

Zabszemeim kiváltója több tényezőből áll össze. Elsődlegesen, ami számomra legfontosabb most, az a Szóló-Duó Fesztivál. Most szombaton, vagyis 10-én lesz majd az életem első szóló és életem első magamra koreografált szólójának bemutatása. Hűűűűhaaaa. A dolog már nem egészen arról szól, mint évekkel ezelőtt, így már a "Nagyok" is részt vesznek a játékban. Ez engem bepánikoltat, ahelyett, hogy igazán büszke lehetnék rá, hogy én is ott lehetek. /Mások érdemeit valahogy könnyebben meglátja az ember lyánya, mint a sajátjait/ Ha már a debütálásról van szó, akkor ez az első olyan koreográfiám, amiben vetítést használok. Talán sok ez egyszerre, de végtére is nem jobb minden keresztségen egyszerre átesni? Szóval Zelenák Sándor barátom Az angyalszárny anatómiája című festményét használom fel. Majd teszek fel képeket is, de minden bizonnyal a művészesebb blogra:). Csak legyek már ott és menjen le az agyamról a nyomás a fenekemből meg ki a Kína mennyiségű babszem.

Következő okozó a rengeteg vizsga ami ezzel orvul párhuzamosan megy. Szerintem ez nemes egyszerűséggel nem éri. Holnap lesz két darab szigorlatom, de képtelen vagyok tanulni. /Alapból is alváskényszerem lesz, mihelyst tankönyvet veszek a kezembe/ De ilyen hangulatba mégúgyse. Még jó, hogy drága iskolám még nem egészen digitalizálta magát, tanáraink meg nemtörődömök, így az egyikre nem fogok elmenni, mert senki nem is tudja, hogy nekem ott kéne lennem.

Bár így belegondolva fesztivál utóhatásai sem tudom meddig fognak tartani, de nem látom megszűnni őket azon nyomban.

Tehát ha valakinek van tuti agylenyugtató ötlete, ami nem szintetikus, akkor kérem jelezze, mert rettenetes ez az állapot...

BUÉK!!!

2009-01-01T17:42:00.002+01:00

Boldogságos szép új évet kívánok, teljesüljenek a kívánságok!

Elérkezett 2009 első napja. De nincs újévszaga. Számvetés, hogy eddig mégis mivel voltam képes napjaimat tengetni és megélni... És hirtelen nem jut eszembe semmi. Majd adok gondolkodási időt. Aztán megint semmit. Kezdek ideges lenni. Mégis mi a ménkűt csináltam 365 napon keresztül?! Mivel lettem több? Miben léptem előre? Ez meg csak a kényszer. Miért kell mindíg előre lépni? Mi ez a nagy fejlődési mánia? Nem ettől lesz migrénje az embernek? Nem ettől alakulnak ki a stressz és következményes betegségei?

Hát döntöttem. Nem vetegetek számot semmivel. Megéltem napjaimat, nincs olyan, mire rossz lenne visszaemlékezni. És ennyi pont jó. Mert most olyan a helyzet, hogy jónak kell lennie ennyinek.

Majd változik. Egyszer. Talán. Valahol.

Tanulságos :)

2008-12-23T15:29:00.001+01:00

Tisztelt MÁV Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az Ön által benyújtott igényeket, és ezúton szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk.

Ezek alapján Ön a következő juttatásban és béremelésben részesül:

- Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt. eladásával kapcsolatosan,

- 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenőleg.

Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevőszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tőkeveszteséget állapított meg. Mivel Ön társaságunk régi és megbecsült dolgozója, így ebben az időszakban már nálunk dolgozott. Ezért szeretnénk, ha ebből a veszteségből is olyan mértékben részesülhetne, mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az Ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebből adódóan a következő fizetési kötelezettsége keletkezett:

- Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tőkevesztesége után.

Új egyenlege ennek megfelelően 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2009. január 1-ig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfelelően részletfizetési konstrukciót dolgozott ki Ön számára, melynek során a fizetéséből havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törleszthető a következő 100 hónapban.

Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

Olyan jó itt élni...

2008-12-14T19:01:00.002+01:00

Ma megint néztem a híradót, de nem kellett volna. A sztrájkokról nem is beszélek, hogy mennyi zajlik egyszerre. De a következő hír, az igazán említésre méltó!

Két vak kutyának gyűjtenek az emberek pénzt, mert még elég fiatalok ahhoz, hogy meg lehessen műteni őket, csak új szemlencse kell. Ha mindez megvan, a doktorbácsi karitatívan elvégzi munkáját és hátha akkor majd könnyebben örökbe lehet őket adni. Nohát. Elgondolkodtam. Ha vak kutya lennék, én is kapnék pénzt vajon? Vagy ha magamra aggatnék egy táblát:

Emberek el akarok menni Új Zélandra, de kellene még 2 millió hozzá!!!

Akkor adnának, vagy összefogna egy megélni nem tudó értelmiségi-művészekkel foglalkozó alapítvány, hogy gyűjtsenek nekem pénzt? Neeeem??? Naháááát!

Szóval én éhenhalhatok, de szegény elhagyatott vak kutyáknak lesz új szeme. Remek.

Bocsánat az állatvédőktől és fanatikusoktól, én is nagyon szeretem az állatokat, de azért van egy /szerintem egészséges/ fontossági sorrend az életemben.

Annyira, de annyira...

2008-12-13T22:21:00.003+01:00

Ma annyira nap van. Ma minden sárgásszürke. Az ég is és a kedvem is. Nem szeretem ezt az időjárást, pedig semmit nem szoktam ráfogni, most mégis meg kell tennem. A közelmúlt második olyan napja, amikor sárgásszürke színe van a felhőknek és rettenetesen hamar besötétült tőle minden és ami sokkal borzasztóbb, egy percre sem volt világos.

A lényeg az, hogy ezzel a színnel sikerült a magyar emberek lelkivilágát megfesteni. Ha akartam se tudtam volna ennél találóbbat kikeverni. Annyira jellemző a sötétség és a brutális nyomottság.

Legjellemzőbb dolgunkkal találkoztam ma is. Értelmiségi emberek, diplomával, jó állással és panaszkodnak. Ez a helyzet ilyen szar és olyan szar, így nem jó és ilyenolyan igazságtalan.... stb... Majd meghalljuk, hogy megint sztrájkol a MÁV, Ferihegy nem hagyja abba, a pedagógusok egészen biztosan januárban sztrájkolnak és így tovább. Erre pedig az a reakció, hogy a kurva anyját az összesnek, nincsen-e elég bajunk így is, minek a cirkusz?!

Végülis... minek?!

Talán, mert vannak, akik nem csak panaszkodnak, hanem azokkal a módszerekkel amik megadattak, igyekszenek javítani a mindennapjaikon. Nem gondolom én sem, hogy minden tiltakozás jogos. A MÁV-ról határozott véleménnyel vagyok, különösképp az egymás utáni 110 perces, majd 3 órás késésem miatt. Ellenben nagyvonalakban egyetértek.

Ha pedig valaki azt mondja, hogy neki rossz és igazságtalan dolgok történnek vele, mert mondjuk nem fizetik ki a túlóráit, vagy nem mehet esti műszakba, mert sokba kerül a cégnek, akkor vagy csináljon is valamit, vagy egyszerűen ne szidja azokat akik tesznek is a jobb körülményekért, vagy ne panaszkodjon.

Én voltam tüntetni a közszférával, ott álltam a tanárokkal, mikor átadták a petíciót, sztrájkolni nem fogok, mert nem tanítok aznap ;). De igyekszem megtenni, amit tudok.

Ha pedig nem lehet tenni semmit és csak sárgásszürke arcokba és helyzetekbe fogok ütközni, akkor el fogok menni. Mert nem akarom, hogy erről szóljon az életem. Az életemnek legyen tartalma, amin dolgozni és finomítani lehet. Nem az evésre-ivásra-pisilésre akarok figyelni, hanem arra, hogy mit és hogyan olvasok, alkotok.

Szóval el akarok és el is fogok menni, oda, ahol ezt megtehetem.

Elvágyódás

2008-12-11T21:24:00.002+01:00

Amikor az öltözőben kimerülten, elcsigázottan étlen és szomjan próbálom korpuszom darabjait egységgé kovácsolni egy-egy igazán elzsibbasztó nap befejezéseként, valaki egészen bizonyosan elkezd mandarint enni. Egy 15 négyzetméteres helyiségben /gondba keveredtem helység és helyiség témában... a helység települést, a helyiség szobát jelent. Érdekességek itt./ úgy, hogy abból a lédús, egészséges, dermesztően aromás és gyönyörű mandarinból, esetleg narancsból, természetesen csak egy darab van. Márpedig én sokan vagyok az öltözőben. Így nem éri az ízlelőbimbóimat és szomjúságomat kielégületlenül hagyni!!!

Mindez onnan jutott eszembe, hogy blogokat olvasván, véletlenül pont Pappito oldalára keveredvén, a télről, Mikulásról, rénszarvasokról és karácsonyról olvastam. Kezdik lassan lassan a világ pont másik felén elkezdeni a bevásárlást. Idáig még elég szokványos a mese. Node! Ők mindezt 30 fokban, tanga papucsban teszik a szilveszteri barbizást tervezgetve. Többek közt ez azért sem éri, mert itthon bezzeg még a tél se tud normális lenni. Lennének inkább mínusz fokok, hó vagy valami. De ebben az időben lenni... még fázni se lehet egy kiadósat, a télikabát december közepén izzasztóan melegnek bizonyul... nem éri ez, nem éri. Ebben az országban még a tél se tud jól működni.

Menni kéne inkább.

Könyv ajánlás!

2008-12-09T08:07:00.005+01:00

Nagyon kedves barátom, Hagymásy András mostanság megjelent könyvéről van szó.

Én nem is szaporítom ezzel kapcsolatban tovább a szót, aki szereti Prágát és a cseh söröket, annak kihagyhatatlan.

Bővebb információk:

www.pragaikocsmakalauz.hu/index.html

és a szerző korábbi kocsmográfiai írásai:

http://www.tychobrache.hu/

Olvassátok, forgassátok és használjátok szeretettel!!!

:(

2008-12-04T22:30:00.000+01:00

Hol késel Mikkamakka??!!

Bandi lovag és a téli álom

2008-12-04T22:13:00.003+01:00

Bandi lovag a vándorlásai során találkozott a Medvével. A Medve kedvesnek látszott, Bandi lovag jól összebarátkozott vele. Elmondta neki nyűgjét, baját, az összes nehézségét és a mindennapi problémákat és a Királylány hisztijeit. És ezeknél sokkal mélyebb gondokat is, amikről senkinek nem beszél. A Medve meghallgatta, elmondta neki mennyire megérti őt és mennyire sajnálja. És persze igazán együtt érez és igazán nagyon egyet ért vele. Voltaképp igen, mindenben igaza van Bandi lovagnak.

Erre Bandi lovag belemerült önsajnálatába, így, hogy megértő és szánó fülekre talált. Csak ült és sajnálta magát, együtt sírt a Medvével és úgy maradt.

Nagy sajnálkozásában a Medve elkezdett mosolyogni, úgy, hogy az csak a szemén látszódott. Semmi máson nem, így Bandi lovag természetesen, férfi lévén nem vette észre. De a szemfüles Királylány bezzeg résen van. Ő látja mi történik, de tehetetlen. Hiába mondja a lovagnak, hogy vigyázzon a medvével, nem igazbarát. Bandi lovag csak mondja-mondja, hogy a Medve megérti őt, ellenben a Királylánnyal.

Egyszercsak a Medve tesz egy ajánlatot. Felajánlja, hogy elmehet vele téli álmot aludni Bandi lovag. Hát ő pedig kapva kap az alkalmon, megy rögvest, nem néz semerre, csak örül, hogy végre sokat alhat, hogy ott és akkor nem bántja semmi. Nem szól hozzá senki, nem álmodik semmit, csak kilép az életből egy kis időre.

De a Királylány tudja. Tudja, hogy a Medve megenni akarja. És hiába figyelmezteti Badni lovagot... ő elindult. Nem számolva azzal, hogy mindent és mindenkit elveszíthet. Pedig sokszor elmondták neki mi lesz. A Medvével ellentétben nem sajnálatot, hanem odafigyelést és rengeteg türelmet kapott. Talán felébred magától, mielőtt a Medve megenné, talán nem.

Csak nem arra, a barlang felé kellene mennie. Mert annyi más ösvény is van még

Vaaan mááásik :)!

2008-12-01T21:18:00.004+01:00

Tisztelt Idetévedők!

Kedves barátommal, NagyZé-vel összefogva megalkottunk egy újabb blogot. Az a blog a világról szól, ahogyan mi látjuk. Írunk, fényképezünk, táncolunk, filmezünk és igyekszünk megfogni a szépet, a nehezet és csúnyát. Közben gondolkodunk. Van, mikor hangosan, van mikor csak vajúdva. Majd lesz belőle valami. Ha nem is igazán gyorsan, de legalább biztosan.

Fogadjátok szeretettel!

Ámos reggel és Katalin névnap

2008-11-25T08:39:00.002+01:00

Vannak olyan reggelek, amik álmosak. Egyszerűen csak nem engednek felkelni. No ez olyan reggel, ami ilyen. Remélem nem a makacs fajtából, ami el sem múlik...

No de ez nem is olyan fontos.

Ma Katalin névnap van. Kedves Nővérem légy köszöntve még ilyen álmosan is! Bár a névnap nem az olyan húdefontos ünnepek közé tartozik, azért minden nagyon szépet kívánok Neked és lásd meg a fényt az alagút végén! Talán most ez a legfontosabb. Egyszer úgyis vége lesz minden szarnak! Szeretlek!

Alkotás-Vajúdás

2008-11-24T17:34:00.002+01:00

Már sokat beszéltem a kettősségekről, hát ez sem lesz újdonság...

Sokan olyan fennkölten és rózsaszín ködbe burkolózva beszélnek az alkotásról, mint művészeti tevékenységről, hogy a halandó ember, mégha művészpalánta is, bedől nekik. Így kell ezt csinálni, aki megtántorodik egy pillanatra is, az már nem is igazi művész!!! Hát egy frászt.

Valójában azonban az alkotásnak két arca van. Egyik, amikor készül valami és a másik mikor már készen van és én csak nézem, hogy húúúúúú... ez az én munkám. Ezt nekem sikerült létrehoznom. Valóban ez a második igen felemelő érzés, de korántsem bizonyos, hogy ide ilyen könnyű szívvel jutunk el.

Csak saját példát hozhatok, mert mások fejével nem gondolkodhatok. Nekem az alkotás nem mindíg olyan rózsaszín. Van amikor megy, és van amikor nem. Hát és amikor nem megy, azt nem kívánom senkinek. Csak ülni bent a teremben órák hosszat és gyötörni a testemet, hogy gyerünk!!! csinál már!! menni fog!... aztán mégsem születik meg semmi sem. Csak marad a tüske a lelkemben és a kétség, miszerint nem is vagyok én alkalmas semmire, hogy is gondolhattam, hogy menni fog. Aztán a következő napon, mikor a test kialudta magát, a fejem meg olvasott és nem gondolkodott, akkor talán alakulni kezd valami. Kezd formálódni, de csak homályosan, inkább érzésre és nem alakra. Ilyenkor tényleg felszabadító, gondűző és energiát adó dolog az alkotás. Csak jussunk el ide és ami sokkalta nehezebb, tartsuk is meg!

No igen ám, de hogy? Hogyan lehet azt mondani, hogy márpedig én akkor is kreatív leszek és akkor se leszek fáradt?! Sehogysem. Aludni kell, pihenni kell és enni-inni kell. Ezek nélkül az ember teste a világ összes kincséért sem fogja azt csinálni, amit elvárunk tőle. És még lehet, hogy így sem...

7 kötelező dolog az első hóban!

2008-11-22T21:34:00.005+01:00

Ma, vagyis november 22-én leesett az első hó gyönyörű fővárosunkra :).

Mint az köztudott, az első hóban mosdani kell, mert attól leszünk szépeküdékfrissekfiatalok. Bandi lovag hiányában ezt a mutatványt békésen sikerült kivitelezni, minden közelharcot elkerülve csak fogtam két marék finompuha havat és megdörgöltem vele kezemet, arcomat.

Ami a meseszép havazással együtt jár, azt én ma mindet becsületesen el is végeztem!

Elsőként bele kell gázolni a friss hóba ott, ahol előtte még senki sem járt.

Másodszor ugarálni kell, hogy meghallgathasd milyen szép recsegő hangja van.

Harmadszorra kitárt karokkal forogni kell és utána meg kell nézni milyen mókás nyomot hagytál.

Negyedszerre pedig mindezeken muszáj kacagni, de hangosan ám!

Ötödszörre az első hólepte autó szélvédőjére napocskát kell rajzolni. De olyat ami mosolyog és szeme és orra is van!

Hatodszor ugyanezen autó motorháztetején rajta kell hagyni mindekét tenyerünk lenyomatát.

Hetedik a már említett mosakodás, a szépség megőrzéséért!

Aki mindebből kihúzza magát ne csodálkozzon búskomorságán!

Novemberi Harci Marci Én

2008-11-04T22:31:00.002+01:00

Szeretem a novembert. A november szép. És lehet hideg is, langyos is. Ködös is és napsütötte is. És nyákos és friss és esős és havas. És színes és szürke és lehangoló feldobó.

Mindenekelőtt viszont az év egyik legeseménydúsabb és legellentmondásosabb hónapja. És ez, míg az iskolához hol erről, hol arról az oldalról kapcsolódok, így is lesz. Az a szép benne, hogy letelt az újrakezdés zsivaja és nyűgje. Belekezdtünk a rutin fázisába. A rutin, mint olyan, az voltaképp unalmas dolog. Viszont mivel még csak belekezdtünk, azt jelenti, hogy sok olyan dolog, amihez nagy erőfeszítés és odafigyelés kellett a kezdetekben, immáron nem megterhelő. Így energiákat takaríthatunk meg. Ezeket az energiákat mozgósíthatjuk a mindenféle szerteágazó dolgaink megoldására.

Szóval szép. Novemberben sok a dolog. Ez nem baj, csak a fejünkre ne nőljön... ;p. Az enyémre nőtt. Ez a november talán nagyon is rendhagyó az életemben. Eddigre duplán elfáradtam, lestrapálódtam és elhasználódtam. Már ezek önmagukban is szokatlanok az év ezen szakaszában. De nyilván nem minden évben fogok ennyi mindent fejben tartani. És talán nem mindig lesz gazdasági világválság sem és nem lesz ennyire rettentően problémás a házvásárlás sem. Talán. Az okos öregek szerint, viszont mindig minden van. Sosem egyszerűbb, sosem könnyebb, csak a problémák változnak. De mivel én még nem vagyok öregbölcs, ezért ezt el sem hiszem nekik. És mi is lenne az emberrel, ha elhinné??? 22 évesen mindenki főbe lőné magát azt hiszem.

Így jobbnak látom, ha megőrzöm hitemet, miszerint tudni kell, hogy jó lesz. És tisztában kell lenni azzal is, hogy most is jó. A nehézségek nem feltétlenül kell, hogy elkeseredettséget hordozzanak magukban. Meg kell oldani őket és kész. Nincs ezen mit filózni többet. Minden megoldott kérdéssel, konkrétumokkal csak több leszek. Ha nem tudom előre és megbicsaklom, vagy netán úgy kezdem érezni, hogy most ez nem lesz így jól, nem fog menni, akkor abban egész biztos vagyok, hogy úgy is lesz. Az bukás. Nem lehet elengedni a pozitív szálat, mert akkor végem van. Tapasztalat.

A kérdés már csak az, hogy hogyan is kell és lehet megőrizni azt a bizonyos pozitív szálat, ha már egyszer kialakult. Hümmm. Olyankor visszahozom gondolatban azt az előrelátójóérzését. Akkor kristályosodik újra a cél. Mert a cél változhat. Az nem baj. Rugalmasnak kell lenni, mert van, amikor a "körülmények úgy játszanak közre, hogy elvesztitek szem elől egymást egy ideig...". Ha meredten ragaszkodnánk életünk céljához, rettentő hamar orra buknánk.

Szóval tehát akkor csak vegye elő mindenki a pozitívabbik felét, mert november van és ennek a hónapnak a legszebb a neve, legjobb az időjárása /bár lehet, hogy emiatt jópáran perverznek gondolnak majd :)/ és ilyenkor van a szülinapom is. Harcra fel!

Ma, október 27.

2008-10-28T14:23:00.003+01:00

Szóval ma azt hiszem kicsit hiperaktivizálódott agresszivitási faktorral vagyok megáldva... vagy büntetve...

Nem tudom ez mennyire serkentő, illetve mennyire gátló. Inkább serkent, de nagyon fáraszt is egyben. Ne nyafogjon senki, menjen haza az aki beteg és ne rinyáljon az arcomba bacikat prüszkölve. Valamint mindenki tudja, hogy mit akar csinálni, merre menjen és ne előttem kóvályogjon az úton. És a tanár ne csak a pedagógusok hozzáállását kritizálja, hanem említse meg a nem egyszerűen kezelhető diáksereg pedagógushoz való hozzáállását is érdemes lenne szóba hozni... Itt most órákig tudnám ecsetelni a hiányos pedagógiai eszköztárakat és a diákok meglehetőst nagyra növekedett jogkörét, és az ombuccmannt is. De nem teszem, majd máskor.

Hogy mi váltja ki ezt az igen magas aktivitási szintet?

Hááát mondjuk a házvásárlás rögös útjain való bukdácsolás.

A szakdolgozat témájának nem túl kristályos mivolta.

A solo duo fesztiválon való részvételre a felkészületlenség.

A Pilates tanfolyam közelgő vizsgája.

A sátoraljaújhelyi kiselőadás.

Valamit tuti kihagytam... megyek és próbálom rendezni a sorokat és lecsillapítani a meglehetősen nagy hullámokat amik a fejemen akarnak tolongani.

Most így érzem... Lázár Ervin

2008-10-14T19:29:00.001+02:00

Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek – gondolom –, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megvakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Reménykedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé… És már kopog is, kopp… kopp.
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. „Rossz jel, hű, de rossz jel!” – gondoltam. Nézek a dombhát felé… Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?
Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a Ráday-kastély tetején lesz.
S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett. Egy macskaforma kis figura állt az ajtóban, fekete kalapban, piros ingben, farmernadrágban, a lábán ormótlan bakancs lotyogott-kotyogott. Már nyitottam a számat, hogy ilyesféléket mondjak: „Kicsoda ön, uram, és mit akar?” – de nem jutott rá idő, mert az ott kint rám kiáltott:
– Fussunk!
Eszembe jutott rögtön a Szomorúság. Hej, lehet, hogy már ott kipeg-kopog az ablakomon! Nosza, neki a lépcsőháznak! Ropogott a cipőnk talpa, mint a géppuska, a fordulókban meg csisz-csosz, csisszent-csosszant, aztán megint ripp-ropp, klipi-klapi… De a második fordulóban észbe kaptam. Megálltam.
– Hiába futunk. Úgyis elkap.
Megállt a nagy bakancsú, és szelíden rám nézett.
– Mikkamakka vagyok – mondta. – Hallottál már rólam?
– Még nem.
– Akkor most majd hallasz – hadarta. – Fussunk!
Most már nem aggályoskodtam. Futottam. Ha egyszer Mikkamakkának hívják, nem lehet akárki. Futottunk végig a falun, ahogy a lábunk bírta. A szembejövőknek kikerekedett a szeme láttunkra. Nicsak, itt fut egy medveforma férfi meg egy gyerekforma macska! Ettől elnevették magukat. A nevetés ránk is ránk ragadt, a réten már nevetve futottunk.
– Az ott a Négyszögletű Kerek Erdő – mutatott előre Mikkamakka, s tudtam, ha benn leszünk a fák közt, már meg vagyok mentve.
Bent az erdőben aztán kiszuszogtuk magunkat, s megfordultunk. Lássuk csak, hol az a Szomorúság! Ott volt mögöttünk. De már oszladozott, foszladozott, sápadozott, halványodott. Eloszlott lassacskán, mint a köd.
– Köszönöm! – mondtam Mikkamakkának.

Az Aszpartam titok

2008-10-07T14:32:00.005+02:00

Az aszpartam egy nagyon veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltő anyagokra bomlik, és mindenkori horrornak lehet nevezni, amit odabent művel.

Egy gyógyszercég kutatója fedezte fel véletlenül egy fekély elleni szerrel való kísérletezés közben.

NutraSweet néven került piacra /a Monstano cég termékeként/, amely több százszor édesebb a cukornál, ámde fillérekbe kerül az előállítása. /vajon miért????/

Az USA-ban a FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal), rákkeltő és idegkárosító hatása miatt előbb nem engedélyezte, majd egy kis anyagi ráhatással a száraz élelmiszerekbe mégiscsak megjelenhetett az aszpartám.

1992-re a NutraSweet-nek már engedélye volt az üdítőitalokban és gyermekvitaminokban való felhasználásra, szerződést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi cégekkel, mint ezen cégek kizárólagos aszpartám-szállítója. Az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartám nagy mennyiségű, szabad forgalomba hozataláról.

Eddig több, mint 90 mellékhatást tulajdonítanak a szernek.

Hogy hogyan is képes egyetlen vegyianyag ekkora kárt okozni a szervezetnek???

Így:

A vérbe kerülve lebomlik és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetben lerakódni. A ciklamáttal vagy a szacharinnal szemben az aszpartámot a szervezet megemészti. A benne lévő metanol formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul át. Mellékesen megjegyezve a formaldehid belélegzése nagymennyiségben halálos, kisebben csak simán rákkeltő, de azt intenzíven.

Az FDA-hoz néhány év alatt több, mint tízezer NutraSweet-tel kapcsolatos panaszbejelentés érkezett, amely az összesnek a 80%-át tette ki.

Új-Zélandon ma már tiltott adalékanyagnak számít!!!

Eddig az Egyesült Királyság és az Európai Unió is azt a javaslatot, hogy végezzek független kutatásokat az aszpartám biztonságos mivoltával kapcsolatban... /alig pár év még.../

Tanulság:

1. Vigyázz azokkal a termékekkel kapcsolatban, amikre ráírják, hogy fenil-alanin forrást tartalmaz!

2. Ne igyál diétás kólát, sőt semmi olyan üdítőt, amire rá van írva, hogy light!

Tipikus termékek, amik aszpartámot tartalmaznak:

- szénsavas, rostos üdítőitalok

- joghurt

- fagylalt

- reggeli készítmények

- pezsgőtabletta

- sportitalok

- GYEREKVITAMINOK!!!!

- lekvár

- szinte az összes rágógumi

- diabetikus termékek

- ÉDESÍTŐSZEREK

Nővérem üzenete a világnak mára...

2008-10-06T18:30:00.002+02:00

"Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadtnagy TV-t! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat!

Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat!

Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban!

Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fenevagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-skvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmitcsinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet."

Mark RentonTrainspotting

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

2008-10-06T13:24:00.006+02:00

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és

tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz,

hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat,

észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,

hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek,

visszaesések az élet magától adódóráadásai,

amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága

és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg,

azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és

legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,

hogy a kellő pillanatban ésa megfelelő helyen

- szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságotközvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

A csalódásról

2008-10-02T16:08:00.002+02:00

Az egyik legszörnyűbb érzésem, amikor csalódok. Nem sokat szoktam, mert elég hamar sikerült magam leszoktatni a naivitásról, valamint elég jó emberismereti ösztönöket örököltem, főképp édesanyám részéről. Messziről megérzem, ha valakinek nincsen jóemberszaga.

Így a csalódás csak aljasul tud támadni, eddig 'barátnak' tartott személy alakjában. Voltaképp most is barátnak tarom, csak már fenntartással, így meg már nem az igazi. És voltaképp most sem mondanám, hogy rosszemberszagú, csak... furcsa.

Az István a király elég meghatározó tényező a gyerekkoromból. Sokáig nem is értettem mit jelenthet: "Gyarló az ember..." Most már értem. Tanultam is belőle.

Tehát a tanulság a következő. Sose segíts másoknak, csak azért mert szereted és mert a barátodnak tartod. Hagyd, hogy egyedül boldoguljon. Mert ha segítesz neki, azzal ő kiszolgáltatottnak és kisebbnek és féltékenynek fogja magát érezni veled szemben. Holott te csak annyit várnál, hogy 'köszönöm!' És ezzel le is lenne rendezve a dolog. De neeeeeem.... Jönnek a kisebb nagyobb szurkapiszkák. És egyszercsak megunod. Én meguntam. És kilépek. Ő is így járt, meg én is.

gondolkodni való a Tigrisről, a büdös Disznókról és Malackáról

2008-09-25T18:17:00.003+02:00

Vannak olyan emberek, akik abban látják a Nagy Valós Életet, hogy azt gondolják, a Tigrisek megeszik a büdös Disznókat. És a Tigrisek igazán vérszomjasak, a Disznók meg igazán büdösek.

Noshát. Én nem így látom. Szerintem a Tigris sosem enné meg Malackát. Legfeljebb ugrálna a hasán. És Tigris szeleburdi mindent tudó és voltaképp Bruckner Szigfrid, Malackának pedig rózsaszín a hasa és babaszaga van.

Szerintem ez így van és kész!

Csak, hogy tudd!

2008-09-18T18:22:00.002+02:00

Egy kis helyzetjelentés a magyarrealitiből, hogy ne legyen kedve senkinek hazajönni, hamár egyszer egy olyan helyen van, mint Új Zéland, Canada, Anglia esetleg egyéb olyan helyen, ahol nagy általánosságban minden sokkal jobban működik, mint itt.

Ott kezdődik a történet, hogy házvásárlásra adtuk a fejünket Bandi lovaggal. Az alap szituáció, hogy van egy telek, van kis tőke és van egy szép ház, amiért epekedünk. Tehát első sorban el kell adni a telket. Az idén életbe lépő törvények alapján a vételár 25%-át mindenképp le kell adózni, akkor is, ha veszünk az árából másik ingatlant. Csak mert nem a miénk 15 éve. Jóóóól van, első sokk. Ez pusztán egy 8 milliót érő telek árából 2 egész milliót tesz ki.

Aztán megnéztük a szocpolt, merthát fiatalok is vagyunk, gyereket is szeretnénk, én még pályakezdek is. De hát az sem jár nekünk, mert a ház már használt. Már 5 éve felépült és 3at laktak is benne. Ezért nem újépítésű, hanem használt. És sajnos nem 5 millióba kerül. Merthát akkor kapnánk. Majd talán félszocpolt, ha már gyerek is van... majd... és talán...

A következő, hogy ha meg szeretnénk álmaink házát venni, mondjuk 18,8 millióért, akkor az után 1 egész millió forint illetéket kell kifizetni. Ha újépítésűnek számítana, akkor 15 millióig csak a felét kéne, de afölött így is úgy is kellene az egészet. De! Mivel használt, ezért az ingatlan 4 millióig 2%, az a fölött lévő összeg 6%át kell letenni az asztalra.

Tehát így összesen eddig 3,5 millió forint adónál járunk. És mi vagyunk a kishalak, mert nem miénk a legnagyobb telek, és nem miénk a legnagyobb álmainkháza és így is ennyi. Nem vagyok már annyira naív, hogy feltegyem azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy Állam Bácsi mégis mit csinál ennyi pénzzel??? Még csak rá se gondolok. Inkább...

Hogy mi a tanulság? Ha nem vagy itt, akkor maradj ott, ahol vagy. Ha pedig itthon vagy, akkor vagy tűrjél, vagy olvass Új Zélandról szóló blogokat és igyekezz szépekre gondolni!!!

Itt van az ősz, itt van újra!

2008-09-03T08:53:00.004+02:00

Az ősz a legcsodálatosabb évszak. Most is az. Mindíg az. Akkor is, ha esik az eső, akkor is, ha köd van. A köd is szép. A sárgabordóbarnapiros levelek meg a leggyönyörűbbek. Meg az is, ahogyan a Nap süt. Mert nagyon máshogy süt :). Sokkal laposabban, sokkal kedvesebben, nem fáradtan, mint azt sokan gondolják. Szerintem ők nem látják... :). Ilyenkor a Nap cinkos és mosolyog. Most kezdődik minden. Végre lehet tenni...!!!

Bandi lovag a világgal párbajozik

2008-08-28T23:41:00.005+02:00

Bandi lovag a három út előtt állt. Választott és nem a legkönnyebb utat ám! Az út veszélyes, nem csak rögös, de még aljas mindenre elszánt növények is vannak benne, amik elbújtatják a gonoszravasz állatokat.

De Bandi lovag a kezdeti bokabicsaklások után hősen /Bár ezt ő nem szeretni, mert a mesékben a hősök meghalnak, de szerintem meg nem. És elvégre én vagyok a mesélő.../ és bátran szembeszáll a Görénnyel, Kígyóval és a Soklábú Óriáspókkal, akinek a keze mindenhová elér.

Mese révén én tudom, hogy legyőz mindenkit és a végén már boldogan és békésen fog az ő Királylány menyasszonyával élni, de most még nem árulhatom el neki az útját... ígyhát most jóéjszakát!

gondolkodás

2008-08-28T23:21:00.004+02:00

Néha megvilágosodom. Néha nem is olyan szörnyű a világ, csak tudni kell hova nézz.

Ma elég nehéz dolgom volt, mert így ébredtem. Van ilyen, bár szerencsére igazán ritkán. Tehát ez egy olyan nap volt, amikor szomorú voltam és nem volt jó lenni. Magam se tudtam megindokolni a sok szar helyzet közül melyik is aggaszt most igazán, mert abból épp tényleg sok van. Így nekiindultam a napnak Jan Saudek képeket nézegetve Dead Can Dance-t hallgatva, hogy majd vége lesz egyszer. Furcsa, hogy egész álló nap vonzottam a hülyéket, lelkibetegeket és bunkó faszokat. Az egyik elkezdett szipuzni a villamoson... csak lazán elővette a kis hígítós zacskóját és beletemette az arcát. Kíváncsi lettem volna mit szólt volna ha az ölébe hánytam volna... ehelyett én természetesen békésen átszálltam egy másik kocsiba a hányingeremmel. /talán csak azért mert utálok hányni.../ A következő a villamoson nem akart semmi áron arrébb menni miközben 10 másik szerencsétlen társaságában igyekeztem felszállni... hát kicsit átmentem rajta, erre beszólt. Valahol igaza van, de a fene egye meg, miért nem vesz észre 10 embert akik befelé igyekeznének, ha ő nem állna az útban????? A következő delikvens a zebrán szólt be, hogy ne szám járjon (telefonáltam), hanem a lábam. Ebben az volt a vicces, hogy tényleg siettem.

Katasztrófa, mi? Legalábbis én annak éltem meg. Tanításból hazajövet egyik szülőmet a másik után hívtam fel, többek közt, mert ingyen beszélünk, másrészt meg ők a család, hogy lefoglaljanak és ne rugjak bele senkibe. Talán egy másik napon az összeset mosolyogva térítettem volna meg a 'próbálj minden mosolyogva elérni és ne bombázz a negatív hullámaiddal' nézetemnek, de ma... nem ment.

Aztán hazaértem. VÉGREEEEE! És ismét képek és ismét DCD és jobb lett. És elkezdtem gondolkodni. Vagyis alkotni fejben. Ez kitisztít. No de erről majd egy másik posztban sokkal bővebben... Mert az alkotás, az nem helyettesíthető semmivel. Akár megvalósul, akár nem. Akár táncolsz, akár fényképezel, akár festesz, akár bármi. Akkor csak az az egy dolog létezik. Minden más csak mellékes, jelentéktelen. És pont ettől pihentető, ettől lesz utána minden tisztább és érthetőbb. Eztán már tudtam mit és hogyan kell nézni.

Bocsánat... hosszú lett.

jelentés

2008-08-21T17:58:00.003+02:00

Újra itt egy kicsit...

Elég sokminden történik és köztük sajnos nagyon sokminden, mondjuk úgy, nem annyira pozitív. Ha le akarnám írni, akkor csak egy nagy magyar realitisóó lenne a blog, ezt pedig nem szeretném. Tudnám bővíteni a hétköznapok cimkémet ezeregy MÁV-os storyval, milyen is az amikor 45 perc késés után a 45 fokos betonon nem engedik az ember lányát fel az IC peronjára, mert nincsen helyjegye... vagy milyen is a BKV, vagy hogy is kezdje el az ember az életét, amikor se bt-t nem éri meg csinálni, se egyéni vállalkozni nem jó, se sehogy se nem jó. Mert ilyen olyan járulékok befizetése után a fizetés harmadát sem kapom kézhez... Mindezt úgy, hogy szeretnék iskola mellett munkát vállalni, de így minek?Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani a kicsi cégemet, ahhoz ez nem elég... És akkor mégis hogyan kezdje el a becsületesség-betegséggel született társadalmi lény az élést????

Mindegy...... Szóval rengeteg ilyen dolgot nem akarok ide írni, úgyhogy most kivárok, hátha lesz egyszer jobb is. Vagy hátha egyszer már csomagolunk végre vagy hátha egyszer már történik valami végre.

Utolsó pillanatok

2008-06-18T15:23:00.004+02:00

Van olyan, mikor elérkezünk egy pillanathoz, amikor már minden mindegy és reménytelen, akkor előjönnek a mentő ötletek, mint hogyan is tudnánk megtanulni a lehetelent. Pl.: van az a dagadt vörösvértest és a rendőr fehérek és voltak azok a takarítósejtek akik porszívózták a felesleget és van 15 karjuk...

Aztán van még több jó mentő ötlet, hogyan is lehet a tételeket szugerálni, véletlenül kettőt húzni stb...

Ilyenkor már csak nevetni lehet. És megjegyzem, így sokkal könnyebb. :):):)

Pánik

2008-06-17T18:42:00.002+02:00

A pánik egy roppant aljas, alattomos és rosszindulatú dolog, amit nem lehet, vagy csak én nem tudok kontrollálni. Itt megjegyezném, hogy bárkinek bárminemű ötlet, bevállt módszer, a tulajdonát képezi, az kérem mihamarabb tegye közzé, mert az élettan vizsgám két napon belül lesz, így igencsak szorít az idő.

Visszatérve a pánikra, mint olyanra, el kell mondani, hogy valószínűleg a nem betegségi szinten űzött pániktevékenység megegyezik a stresszel. A stressz és kezelése/tűrése az egészséges életmód egyik meghatározó tényezője, mint azt az oskolában is megtanulhattuk és a józan ész is ezt mondatja velem. Ez rendben van, logikus, okos és felettébb szép elgondolás, hogy ezt így tanítsuk az érdeklődőknek és a nem érdeklődőknek is. DE! Hogyan lehet kezelni a stresszt??? Ezt miért nem mondja meg senki? Persze jógázzunk és tornázzunk, keressünk olyan elfoglaltságot, ami nekünk jó... viszont ez mind csak elkerülés, nem pedig a megoldás. Ha előttem ott van egy ilyen kifejezetten aljas esemény, mint egy élettan vizsga és nekem erre tanulnom kell, no akkor mit kell csinálni???

És mit kell olyankor csinálni, amikor már a tünetek is jönnek, mint gyomorgörcs, hasmenés, étvágytalanság, kimerülés, hányinger, szemszúrás és sorolhatnám még jóideig a különféle megjelenési módjait... Ilyenkor az a baj, hogy már másra se lehet figyelni, ami viszont csak generálja tovább őket. Hümm, tipikus ördögi-kör szituáció.

Hát, ha valaki ténylegesen tud valami megoldást, akkor szóljooooooon!!!!!

Van ez így! 2

2008-06-12T22:01:00.002+02:00

Van amikor az embert az ág is húzza, és van amikor a kullancs csípi...

Van ez így!

2008-06-11T17:34:00.004+02:00

Van olyan, amikor az ember ütve érzi magát. Minden és mindenki üt. Üt egy pillantás, egy hangsúly egy nem odafigyelt mondat, még az is, ha nem hangzik el az a mondat. És ütnek a történések is. Amik csak jönnek szembe maguktól, mintha tesi órán a zsámolyok ki lennének rakva a tornaterembe és focizni kéne köztük.

Ilyenkor tényleg ütve van az ember és tényleg ott vannak azok a zsámolyok??? Vagy csak egész egyszerűen ilyenkor ki kell vonnia magát a világból egy kis időre, fel kell töltődni friss energiával a régi elhasznált helyett...

Viszont lehetséges ám, hogy ilyenkor nem is az ember energiáival van a baj, hanem csak egyszerűen nincsen a helyén. Mert ha valaki A helyén van, akkor a legnagyobb dolgok véghezviteléhez sem kell különösen nagy erőmennyiség. És a kivitelezés örömöt és még több energiát ad a további megmérettetésekhez. Csak rá kell térni arra az útra és tudni kell belátni, ha rossz ösvényt járunk.

még egy okkal több

2008-06-07T22:47:00.003+02:00

Ma hallottam az esti hírekben egy kis érdekességet. Mivel vagyok olyannyira elvetemült, hogy egészségtan szakra is járjak, találkozom elvétve hasznos, illetve engem is érdeklő témákkal is. /nagyritkááán:(/ Az egyik ilyen téma a környezetünk védelme. Már kisebb gyermeki koromban nagy hajlandóságot mutattam arra, hogy kikössem magam egy hajóhoz megmenteni a fókákat és egyéb jószágokat. Aztán kinőttem, mégsem lettem Greenpeace-es. A környezettisztelet és szeretet viszont megmaradt. Nos az előbb említett órán azért hallottam egyet s mást, amik hasznosak a mindennapokban. Ilyen pl a Kyoto-i egyezmény és az USA viszonya, amivel eddig is tisztában voltam ugyan, de a részletek rátettek egy lapáttal amerikanézetemre.

Így sikerült kihallanom a hírek szövegéből, hogy kedves Bush kormányfő mennyire örült annak, hogy az X ember által javasolt szennyezőanyagkibocsátási limitet megvétózta a szenátus. Ha nem tették volna, akkor a kedves tette volna. Hümm...

Majd a következő pont az volt, hogy bezzeg Új Zéland /erre is mindíg felkapom a fejem:)/ csak annyi szennyező gázt stb-t enged vissza a természetbe, amennyit fel is használ. Ezt hallottam, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy a szén-dioxidot például, hogyan is hasznosítják újból. Minden esetre tetszett nagyon. Ami pedig a legfontosabb volt, hogy a miniszterelnök asszony azt állította, hogy a kormány legfontosabb feladatának tekintik a környezet védelmét, megóvását és az odafigyelést. Ismét hümmm...

Vajon Magyarország mikor jut el arra a szintre, hogy ezzel is tudjon foglalkozni? Szerintem soha. Ha egyszer valami csoda folytán mégis, akkor haza fogok jönni.

bölcsen

2008-06-04T08:32:00.001+02:00

Ha én nem magamért, ki értem?
Ha én csak magamért, mi vagyok én?
S ha nem most hát mikor?

Köszönöm Mesternő!!!

Mostan

2008-05-17T22:48:00.003+02:00

Hát az a helyzet, hogy életem és agyam ezer darabokban van, így azt sem tudom mit, mennyit és mikor....

Lényegek:
Bandi lovag táltosodik :).
Országunkban semmi új, egyenes úton lefelé...
Iskolában fejen pörgés, utolsó pillanatokra hagyás és vizsgázás, vizsgázás, gyűrűavató és társai.
Új Zélanddal minen szép és minden jó, már csak az időnek kell telni.
A Pilates pedig elkezdődött :):):):).

Konklúzió:
Voltaképp minden rendben van, csak nem mindíg veszem észre.
A világ is szebb, főleg délben a Queen-ben...

Nos remélem majd már nem sokára aktív lehetek és beszámolhatok és mesélhetek, addig meg hajráááááá!

helyzetjelentés

2008-04-25T09:42:00.001+02:00

Eddig csak túlélni túlélni és nem beledögleni....

Ma meg a Nagy Nap:)... már mindjárt...

in memoriam

2008-04-09T20:16:00.004+02:00

Súlyos betegség után, 42 éves korában elhunyt ifj. Nagy Zoltán balettművész, a Magyar Állami Operaház magántáncosa.

Ifj. Nagy Zoltán 1986-ban végzett balettművészként a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 1985-től a Magyar Állami Operaház tagja, 1986-ban a Perui Nemzetközi Balettverseny első helyezettje. 1987-től a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa, 1995-től vezető szólistája. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora volt.

A Magyar Nemzeti Balett közleménye szerint ifj. Nagy Zoltán kivételes átéléssel és magas technikai színvonalon táncolta el a romantikus, klasszikus és modern balettirodalom legjelentősebb férfi főszerepeit; alakításait egyéni ábrázolásmód és bensőséges érzelemgazdagság jellemezte.

Ifj. Nagy Zoltán 1990-ben kapott Liszt Ferenc díjat, 1996-ban megkapta a Kiváló Művész címet, 2000-ben pedig Kossuth-díjas lett.

Popova Aleszja / ifj. Nagy Zoltán

ifj. Nagy Zoltán; Hattyúk tava

ifj. Nagy Zoltán; Spartacus

hát ezért

2008-04-07T22:22:00.000+02:00

Bíróság elé állítanak egy férfit, mert egy sünnel dobott meg egy fiatalt Új-Zélandon, adta hírül az AFP hétfő helyi sajtóértesülések alapján.

A beszámoló szerint az új-zélandi férfi összeveszett egy 15 éves fiatallal, a vita hevében meglátott egy sünt, felkapta és megdobta vele az öt méterre álló fiút. "Az áldozatot a lábán találta el, kiterjedt vörös foltot és számos szúrást okozva" - áll a helyi rendőrség közleményében. "A tettest röviddel később letartóztatták fegyveres támadás miatt".

A beszámolók nem térnek ki arra, hogy min vesztek össze az új-zélendiak.
A sün később elpusztult, de egyelőre nem tudni, hogy az akció vezetett-e a halálához. Az állat tetemét mindenesetre bizonyítékként fogják felhasználni a férfi elleni perben, amely április 17-én kezdődik a szigetországban.

hehehe

2008-03-31T13:00:00.000+02:00

Kormanyvalsag van... eljeneljen!!! Mar megint... eljeneljen...!

Fejlemények 2.

2008-03-28T22:28:00.000+01:00

Mai napon is sikerült újabb dolgokat felfedeznie a kedves T cégnek. Most épp azt, hogy a T-com-os tartozásom nem is egy darab, hanem mindjárt három. Igaziból erre most épp már no comment. Ami a magyar postát illeti, őnekik is, mivel az ajánlott levél érkezéséről szóló cetliket én sosem kaptam meg, holott számos érkezett belőle. De a postai rémtörténet majd egyszer talán külön bejegyzést kap.

Ami még újdonság volt, hogy a T szakított velem, nem pedig én vele. Ez azért érdekes, mert a kezemben van a lemondó nyilatkozatom. Amivel, hozzá kell tennem, semmire sem megyek, mert ez csak az én nyilatkozatom, a cég nem jelzett, hogy a szakítás megtörtént volna.

Rá kell jöjjek, én vagyok a hibás. Szerintem ilyen naiv ügy féllel még sosem volt dolga egy multinak sem, mint amilyen én voltam az incidens előtt. Jó kis tanulópénz, nem? Most pedig nem tudom eldönteni, hogy elővigyázatos vagyok, gondos vagy csak simán Marvinra ütök és paranoid lettem. Mindent háromszor kérdezek meg, mindent elteszek, vagy legalábbis Párom kezébe adok, aki ebben nagggyon profi. Az a szomorú, hogy nekem alapból védekező állásponton kell lennem, és mindent megnéznem, nincs-e benne átverés, tényleg az van-e leírva, mint amit mondtak, stb... nem hiszem, hogy be kell mutatnom.

Hát most a saját káromon jó nagy leckét megtanultam, olyat, amiről jobb helyeken nem is hallanak és nem is kellene, hogy halljanak az emberek.

Pillanatképek/magyarrealiti

2008-03-27T21:16:00.000+01:00

Egyenes úton Európába, dinamikus fejlődés, szervezettség... minden ami a MÁV-ot jellemzi.

Mint már korábban ígártem, egy kis ízelítő.

Itt szállok fel a vonatra minden egyes alkalommal mikor megyek dolgozni:

Budapest-Zugló:

Itt kell jegyet vennem.

Ezen az ajtón pedig bemennem.

Fejlemények 1.

2008-03-27T16:50:00.000+01:00

Felhívtam Németh Attilát, aki a T-online-tól keresett meg közvetlenül a cikk megjelenése után, azt mondta, szerinte lehetetlen úgy szerződést bontani, hogy legyen tartozás. Azt ígérte mindennek utánanéz. Én pedig leszögeztem, hogy természetesen kifizetem amivel tartozom, csak mondják meg, hogy tartozom-e egyáltalán és ha igen, akkor kinek.

Kollegája hívott vissza délután, aki mondta, hogy sajnálatosan van 2006. juniusi tartozás 6500 Ft. A behajtók csekkjein 5346 Ft van írva, kérdem én, akkor hogy lehetséges? Hát úgy, hogy már eltelt a hónapból valamennyi a szerződésbontáskor és azt a valamennyit is ki kell fizetni. Ezt eddig senki nem mondta, nem jelezte és a behajtók csekkjein sincs rajta. Akkor miről beszélünk?

A hogyan lehet felbontani egy szerződést tartozással együtt? című kérdésre azt a választ kaptam, hogy ha mindenkivel szerződésben maradnának míg ki nem fizetik a tartozásukat, akkor az annyi plussz költség lenne, hogy az már nem érné meg nekik. Itt felhívtam a figyelmét arra, hogy akkor illene tájékoztatni a jónépet is erről.

A következő áldásos megjegyzése a 9449 Ft-os befizetett csekkről szólt, amit ő természetesen nem lát a rendszerben. Majd óvatosan előhozakodik azzal az eddig nem létező dologgal, hogy ugyanerre a hónapra T-Com-os tartozásom is van, ami szintén két behajtócégnél van. Mi van, ha ezt oda fizettem be? Tehát immár nem kettő, hanem négy behajtó cégről beszélünk és egy fantom 9449-es csekkről.

Miután összeszedtem magam megkérdeztem, mégis hogyan és miért és mi a fenéért ne mtudok én erről stb. Válasz: ne aggódjak, szintén ilyen kis összegről van szó 5-6 ezer Ft-ról. Ekkor felvilágosítottam, hogy míg a multiknak 5-6 ezer csekélyke összeg az összköltségvetésükhöz képest, addig nekem, mint egyetemistának, ez a heti költségvetésemet jelenti. Vagyis számít. Szegénykém kicsit zavarba jött és elkezdte nekem megmagyarázni, hogy de igen, a multinak is számít különben nem hajtanák be és stb...

Tehát így állunk most, nem tudom eldönteni, hogy kiugorjak a kilencedikről, gyorsítsam az új zélandi folyamatokat, szarjam le és várjam meg míg kijönnek elvinni a tankönyveimet /mint összvagyonomat/ vagy folytassam és küzdjek és verjem ki belőlük az igazamat...

T-online, gratulálok!

2008-03-25T18:14:00.000+01:00

Újabb gyöngyszem a magyar realiti sóban:

Kalandom 2006. január 25-én kezdődött a fent említett céggel. Már akkor vonakodva mentem bele /rózsaszíííín.../, de sajnos nem kínálkozott ennél jobb lehetőség. Előfizetési szerződést kötöttem velük, nagyon kedvesen, mosolygósan, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Mondták, hogy legkésőbb 3 nap múlva sms-ben értesítenek a belépési kódomról. Mondom nagyszerű, viszlát. Eltelik az első, majd a második és a sokadik három nap, kód sehol. Megjön az első havi számla, ekkor már kissé bepöccentem, hogy még nincs is netem, akkor mit fizessek ki??? Nagy nehezen lerendeződött, nem fizettem és kaptam végre netet. Ezek után, mikor késtem a befizetéssel 5 napot, ami egyébiránt azért történt, mert mindig hó végén küldték a csekket és legtöbbször nem volt rá pénzem, akkor rögtön kikapcsolták és másfél hétig rendszeresen nem volt netem. Ezt természetesen úgy kellett kifizetnem, mintha lett volna.

Így leküzdöttük az egy évet, lemondtam az előfizetést az első adandó alkalommal, 2007 február 1-jével, jól megmondtam nekik, hogy mennyire nem voltam elégedett /ezeket inkább el sem mesélem, rendszerhiba, modemcsere, területi problémák... persze minden idő kifizetve/. Itt megjegyzem, hogy tartozást nem mutatott a rendszer, ha mutatott volna, akkor nem engedték volna lemondani az eddigi szerződésemet. Direkt rákérdeztem.

Így, hogy ilyen könnyedén búcsút mondtunk egymásnak, nem sokkal rá megérkezett az első felszólítás, hogy tartozásom van. Ezen azért elgondolkodtam. Az 5 napos késésem után minden hónapban lekapcsoltak a netről, búcsúzáskor megkérdeztem. Akkor hogy lehet tartozásom?! Bementem, megkérdeztem, mondtak egy 2006 nyári tartozást. Ezalatt az idő alatt kétszer költöztem sajnos, igazamat így nem tudtam bizonyítani. Be lett fizetve egy 9449 Ft-os csekk Dr. Fodornak. Gondoltam letudva.

Majd megérkezett egy másik behajtó cégtől is a követelés, a Bross Holding Zrt-től. Bementem a T-pont-ba, hogyan is lehetséges ez, erre ők természetesen nem kompetensek, a T-online-nak nincs külön irodája ahova bemehetnék, felelőssel nem tudok beszélni. Kezembe nyomtak egy telefont, amin nem tudtak kapcsolatot létesíteni a "központtal" rendszerhiba miatt 40 percig. Mikor végül sikerült kapcsolniuk, akkor természetesen nem tudnak tenni semmit, olyan kizárva, hogy ők két cégnek is kiadják a papírt, ahhoz nagyon komoly rendszerhiba kell. Ekkor felhívtam a figyelmét arra az igazán lényegtelen tényre, hogy eddig a T-pontból 40 percen keresztül nem tudtuk őket felhívni rendszerhiba miatt. Ezalatt az ügyintézés alatt sajnos nem jutottunk előrébb, nem volt kellő bizonyíték a birtokomban, csak jöttek a telefonok a behajtótól, nagyon kedves stílusban megfenyegettek többször is, hogy hú lesz meg há, ha nem fizetek.

Következő. Kaptam egy ajánlott levelet a Sigma Faktoring Zrt-től, hogy ennyi meg annyi tartozásom van a T-online felé, legyek szíves rendezni.

Ezt követően mentem be ismét a T-pontba, mert máshova, ugye jól ki van ez találva, nem mehettem. Kezemben a felszólítás a Bross Holding-tól, másikban a Sigma Zrt-től, harmadikban a már befizetett csekk Dr. Fodornak. Nálam a szerződés és a lemondó nyilatkozat, amit ugye meg sem kaphattam volna, ha egyáltalán van tartozásom. És akkor nekiálltam megmagyarázni az ügyintézőnek, hogy mi is ez a hercehurca, kezemben az egyértelmű bizonyítékkal.

A 9449Ft-os számla nem lehet tudni kinek ment, mert a büntetést a Sigma Zrt-nek kell befizetni, ahol mit ad Isten pont Fodor az ügyintéző. Tehát nem tudják azt a csekket mire vélni. Ekkor a T-pontos ürge magyarázza nekem, hogy ők mennyire nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni, intézzem az ügyvédekkel. Az ügyvédek meg, hogy intézzem a T-online-nal, akikről tudjuk, hogy voltaképp nem is léteznek. Még mindig csak azt szajkózza nekem, hogy lehetetlen, hogy 2 helyre kiküldjék a tartozást. Hiába lobogtattam a befizetendő csekkeket az orra előtt. Szerinte biztos nem akarják, hogy két helyre is fizessek, biztos úgy van, hogy az egyik eladta a másiknak és csak egy helyre kell. Jó. És akkor melyikre. Azt nem tudja, beszéljem meg velük, ő /T cég/ nem felelős ezért.

Akkor ki a felelős? Hogyan lehet az, hogy büntetlenül űzik a kishalakat addig, amíg minden helyre be nem fizeti az x összegeket csak azért, hogy végre hagyják már békén? MIÉRT???

Katasztrófaturizmus=MÁV

2008-03-18T21:15:00.000+01:00

Egyre gyakoribbá váló elkeseredéseim kis országunk okán mostanra ösztönöztek annyira, hogy legalább egy kis szeletét kiragadva billentyűzetet fogjak. Az ok nem más, mint a MÁV. Gondolom sokaknak nem kell bemutatni, illusztrálni pedig végképp nem, bár ezt a hiányosságot pótolni fogom ígérem.

Munkám során egyre többet veszem a már említett szerv szolgáltatásait igénybe. Heti minimum egy alkalommal utazom le Szolnokra. Az országunk egyik kiemelkedően fontos vonala és minden bizonnyal az egyik legkihasználtabb is. Mindezek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy Mucsaröcsögére is igényesebb vonatokat indítanak, mint Szolnokra. Természetesen a fergeteges IC-ket nem veszem számításba, bár azt itt is kiemelhetem, hogy az 50 km/h elég gyakran észlelhető...

Nem húzom tovább az időt belefogok gyorsan két igen tanulságos kaland elmesélésébe.

Kaland 1:

Úgy határoztam Szolnokról hazafelé jövet, hogy nem jövök vissza egész Pestig, csak Monorierdőig. Párom meg is nézte a menetrendet, óra 14-kor indul a személyvonat. Nekem gyanús, mert az a Keletibe megy, de biztos ami tuti megnéztem 3-szor a kiírást. Gondoltam meghallgatom a hangosbemondót is, hátha ad vmi plussz információt... de nem. Nem mondták be. Akkor megkérdeztem az információban a hölgyet, hogy megáll-e ez a vonat Monorierdőn. Igen. Nagyszerű, visszakérdezek, biztos ami tuti, igen. Akkor már nyugodt szívvel felszálltam az egyébként rettenetes, zajos és büdös szerelvényre, majd elindultunk. Ezek után jön a kalauz, illedelmesen köszön, lekezeli a jegyemet természetesen már indulás után. Jól van. Majd 10 perccel később megkérdezem mégis mikor érünk oda. Erre áll, vörösödik a feje, ordít, hogy miért nem néztem meg a kiírást ez a vonat nem arra megy. No jól van, nagy levegő... Irány személy vonattal a Keleti este 7-től fél 10-ig, üvöltő gyerekek elől másik kocsiba... füvező kisebbségiek elől egy újabb kocsiba, míg végül meg nem álltam egy részeg csoport mellett. Este fél 11-re értem haza. No comment.

Kaland 2:

Kivételesen Aszódról indultam közvetlen csatlakozásra számítván Pesten. Az első sokk a jegykiadónál ért. Egy igen primitív, majdhogynem egysejtű létforma felvette a rendelést, majd kiadta a jegyet, azzal a kéréssel pedig, hogy Zuglótól kérek egy retúr diákot Szolnokra már nem tudott mit kezdeni, így jobbnak láttam hanyagolni a dolgot. Befut a vonat, fel is szállok, csak épp elfelejt elindulni. 10 perc... 20 perc... elment a csatlakozásom, lekéstem a színházi beállást, a gyerekeim egyedül melegítenek be és kezdtem kib. ideges lenni. Megkérdem mi van, hát vágányzár, csak egy vágányon közlekednek a szerelvények, indulás? azt nem lehet tudni. Remek. Végül röpke 1 órás késéssel berobogunk a Keletibe. Át Zuglóba, ott bemondják, hogy egy személyvonat késik. Én idegösszeroppanok. Megyek megkérdem, hogy vajh a Záhonyi gyors is késik-e. De mit is képzelek én, hát ő azt honnan tudná,minek akarom én ezt tudni, mi köze a személynek a gyorshoz és egyáltalán húzzak a búsba. Itt hisztirohamom lett, csak amolyan csendes. Befutott a vonat, csak Cegléden állunk 15 percet, így 1,5 órás késéssel meg is érkeztem.

Konklúzió:

Ismételten elhatároztam, hogy nem állok meg Új Zélandig.

Sajnos megint csak azt tudom mondani, hogy NO COMMENT! DISZ IZ HUNGARI.

Hagyományok

2008-03-17T08:45:00.000+01:00

Hagyomány: hagyomány alatt általában az elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott közösség tagjai szociokulturális öröklés (beleszületik az egyén az adott társadalomba és tovább viszi ősei hagyományait) alapján. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik.

A hagyományok tehát szükségesek és ahol történelem van, ott meg is találhatók. Sokszor az alig pár éves múlttal rendelkező szervezeti egységekben is fellelhetők. Hümmm. A Magyar Táncművészeti Főiskola több, mint 40 éves működési ideje alatt egy darab hagyománynak sem sikerült megvetnie a lábát. Illetve dehogynem, bocsánat, mert hagyomány tönkretett lelkeket kiadni az iskolából, illetve összeomlott önképeket létrehozni anorexiával vegyítve.

Most ezt mind félretéve, az iskolának nincsenek hagyományai. Míg más egyetemeken teljesen természetes, hogy van gólyatábor, gólyabál, felező buli spontán buli és ballagás meg diplomaosztó, addig nálunk szenzációszámba ment az első tavaly nyári gólyatábor, a tavalyi gólyabál, az idei farsang a KarnevART és az iskolaújság kiadása is. Ezen lehet sírni és nevetni, valahol naggggyon szánalmas, valahol pedig igen reménykeltő. Lesz még itt is élet :)!

Mindezek orvoslására megszerveztük a Hagyománytervező csoportot. Tegnap volt az első nagygyűlésünk, melyben nagyon sok okos dolgot sikerült leszögeznünk, létrehoznunk, kiosztottuk a feladatokat. Aztán vannak olyan akadályok sajnos, amik jelenleg leküzdhetetlennek látszanak, mint pl.: a diplomaosztó. Lehetetlennek tűnik öt szak negyven emberét összeszedni szeptemberre úgy, hogy július végén mondják meg, hogy jönnek vagy nem jönnek, rendszerünket ismerve természetesen szeptemberben is várható 1-2 vállalkozó szellemű diák, aki kitalálja, hogy hát mégiscsak megvan az a nyelv vizsga. Az igazi bökkenő abban rejlik, hogy mindenki vidéki és senki sem jár fel Pestre, tehát nem, hogy együtt nincsenek sohasem, de még csak egyesével sem lehet őket elkapni. Így marad az a pár nappalis, akinek ünnepséget lehet rendezni??? Szóval ez még azt hiszem kialakításra vár... Bárkinek ötlete van, kérem írja meg!

Megint csak hajrá hajrá, hagyományok kellenek, a hagyományok összehoznak-kovácsolnak és élményt adnak.

Diákpolitika, avagy, mint az oviban csak nagyban

2008-03-04T08:00:00.000+01:00

A minap kaptam egy köre-mailt a HÖOK-tól, miben felszólítanak, hogy legyek szíves és határolódjak el élesen Fehér Gergely juttatásokkal foglalkozó elnökségi tagtól, mint személytől és minden velejárójától, így például a nyilatkozataitól és kijelentéseitől, és egyáltalán vessek rá követ, aztán ne ismerjem fel, mint Lukácsot a Sziget polgárai. Mindezt egy szociális támogatási rendszerre tett nem túl pozitív megjegyzése miatt egy HVG cikkben.

A megbocsáthatatlan bűn az volt, hogy: "az egyik legnagyobb egyetem ösztöndíjrendszerét kritizálja, teszi mindezt akkor, amikor a felsőoktatási jelentkezések még nem zárultak le (március 17. éjfél)" ; "a magán véleményét, mint a HÖOK álláspontját adja elő".

Hát ezen és még ennél cifrább szidalmak miatt természetesen vettem a fáradságot és elolvastam a cikket én is. Azok kedvéért, akik nem akarják az említettet végigböngészni, kiemelem a legfontosabb mondanivalókat.:

"Az Eötvös Loránd Tudományegyetem például egy 219 oldalas dokumentumban rögzítette a hallgatói követelményrendszert, ami karonként eltérő, és olykor értelmezhetetlen módon írja elő például, hogy ki kaphat ösztöndíjat. "Nyilván nehéz összehasonlítani a bölcsészek és a jogászok teljesítményét, de az elveknek legalább azonosaknak kellene lenniük" - mondta Fehér. Hozzátette, egységes rendszerben, azonos dokumentumok alapján kellene dönteni a szociális kérelmekről is. Ehhez képest az egyetemek mondják meg, miről kérnek hiteles másolatot, és miről fogadnak el fénymásolatot vagy szülői nyilatkozatot is. Debrecenben és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) viszont már egységes rendszer szerint osztják az ösztöndíjakat. A BME-n például nem az adott évfolyam, hanem a tanulócsoport tanulmányi átlaga alapján, tehát az a kérdés, hogy a hallgató az adott csoporthoz képest hogyan teljesít, mindegy, milyen szakon tanul."

Ezzel a pár szóval, modattal az volt a baj, hogy, mint már fönt kiemeltem, az ELTE-t kritizálja. De ha valaki veszi a fáradtságot és kicsit is alaposabban elolvassa és értelmezi, egyértelműen látszik, hogy nem csak egy darab egyetemről van itt szó. Inkább az a fontos, hogy melyikről nincs. A jól működő helyeken hogyan is néz ki és, ha valami jó, akkor azt hiúságot félretéve jó lenne ha átvenné más egyetem is.

Nem gondolom azt, hogy ez a kijelentés bárkit el tudna tántorítani az ELTE-re való felvételitől, nem beszélve arról, hogy vajon a 18 évesek hány százaléka olvassa el, valamint az ő szüleik közül sem hiszem, hogy jelentős mennyiség lenne az olvasótábor.

Ez csak egy ok a meghurcoltatására, amivel most ki lehet őt csinálni, el lehet távolítani a helyéről.

Még egy idézet a levélből: "Kérem a HÖOK elnökségét és választmányát, hogy próbálja menteni a helyzetet és határolódjon el Fehér Gergely véleményétől és magától Fehér Gergelytől is. Elsőként én magam tenném meg ezt: A PTE-EHÖK és a PRSZ semmilyen közösséget nem vállal Fehér Gergely (VOLT pécsi hallgató) a szervezet bármely tagját támadó nyilatkozataival és megvonja a (az eddig sem túl nagy) bizalmát személyétől, azaz ezúton lemondásra szólítja fel."

És még hozzátenném, hogy a cikkben a saját, és nem a HÖOK véleményét mondta el. Így hát ennyit a szólásszabadságról! Másrészt ennyit a HÖOK-ról is, ugyanazt csinálják, mint a HonAtyáink a Parlamentben és, mint a gyerekek az oviban.

KarnevART

2008-03-03T10:00:00.000+01:00

Február 29-én megtörtént iskoláink /az öt művészeti egyetem/ történelme során az első komoly együttműködés. Nevezetesen egy KarnevART névre hallgató farsangi bál formájában. Minthogy minden kezdet nehéz, így természetesen sem a szervezés nem volt zökkenő mentes, sem pedig a 6 órai kezdés, amiből végül nézőhiányra és a technikai felkészültségünkre való tekintettel 7 óra lett. De sebaj, belevágtunk, habár a képet nézve igen nagy bátorság kellett hozzá :)!

Bátorságunk volt, így végül minden gondot és bajt elfeledve a rektorok rövid és velős beszéde után belekezdtünk a műsorba, az akkor már nem is olyan csekély nézőlétszámmal.

Az első szereplőnk, klasszikus balett nagyon klasszikusan előadva...

Néptáncos fiaink...

Flamenco-s lányaink

Ez lett volna hát a mi részünkről az első kör. A táncbemutatót a MOME hallgatók munkájának bemutatása követte, sajnos nem túl nagy sikerrel. Ők az alkotásaikról készült képeket diavetítés szerűen fűzték össze és az előző képen is látható vászonra vetítették egy órán keresztül. Nem baj, ezt is megtapasztaltuk, megtanultuk, hogy így nem működik. Mindeközben természetesen a kinti részen koncert volt, alighanem a Barcsay Jenő emlékzenekar játszott, de ebben sajnos nem vagyok bizonyos, mert nekem folyton rohangálnom kellett, és nem tudtam követni a zenekarokat. A fellépők közt volt Oláh Dezső, ők is a jazz műfajban jeleskednek tudomásom szerint. Ha nem így van, nyugodtan javítsatok ki! A főzenekarunk a Neo volt, akik meglepően jó, ámbár rettentő hangos zenét játszottak.

Apropó, itt mindenképp kell egy kis kitérőt tennem, mert ez volt a legfőbb kiváltó oka idő előtti távozásomnak is. A hangerő. Ez az egy dolog, a többit nem számítva ;), az, amit nem tudok megérteni, miért tekintik a szórakozó helyek /mozik, tánchelyek, mindenek/ nélkülözhetetlen feltételüknek-kelléküknek. Sajnos mostanában moziba is úgy megyek el, hogy számítok arra, hogy a film felét minimum befogott füllel kell végignéznem. Hogy mégis akkor mi a fenének megyek oda? Jogos... Vonz a látvány, vonz maga a közösségi élmény. Sajnos mostanság lassan lassan az elviselhetetlen kategóriába fog tartozni számomra. Lehetséges, hogy az én hallásommal van a baj... De akkor sem értem, hogy lehet az élvezetes, ha fizikai fájdalommal küzdünk fül és torok tájt is a sok kiabálástól.

No de visszatérve fergeteges bálunkra, meg kell említenem, hogy amíg az előbb említett képvetítés alatt azt számoltunk mekkora is lesz a csőd, mind anyagilag, mind lelkileg ha ez így folytatódik, egyre csak értek a kellemesebbnél kellemesebb megelpetések. Elsőként a Színház és Filmművészeti Egyetem rövidfilm vetítése alatt. Egyre több ember jött a terembe. Aztán pedig mégtöbb. Aztán már nem volt szabad ülőhely és az ajtót is bezárták. Gondoltuk, hogy mi lehet ez, a koncerten már senki nincs? De volt! Sőt! Egyszerre csak arra eszméltünk föl, hogy sor van a ruhatár előtt, USB csatlakozó is akkor tette le a kabátját, nem beszélve Farkasanyóról.

Így szépen megnyugodtunk, boldogan láttunk neki a Barokksokk előkészületeinek:

én, a sminkszobában:)

Mindeközben új problémák merültek fel. Történetesen, bármennyire is vicces-ijesztőn hangzott ez nekünk akkor, elfogytak a karszalagok, elfogyott a 'hivatalos' férőhely és elfogyni látszott a tényleges is, Novák Péter pedig sajnos rosszullét miatt nem tudott tovább velünk lenni. Akkor most gyors megoldások... karszalagokat le, sógort be, konferáló fiút színpadra, embereket tömörít és folytattuk is.

Ezzel is megvoltunk:), nagylevegő... kifúj... sikerült...

sikerült

2008-02-28T08:00:00.000+01:00

Tegnap kijött a nyomdából a Magyar Táncművészeti Főiskola történetének (50év) legelső iskolaújsága. És gyönyörű is. És nagyon rendben van. És ott látjuk azokat a vérrel kevert izzadságcseppeket az oldalakon, köztük az enyémet is :). Még szerencse, hogy a kedves olvasók nem látják őket...

Olyan nagyon jó, amikor a sok energia, meló, vesződség beérik, a kézzel fogható eredményét ott lehet tartani magunk előtt és érezzük azt, hogy van értelme, nem hiába való. Hüümmm...

No jól van, csak így tovább hajráhajrá...

Bandi lovag és a három út

2008-02-25T08:31:00.000+01:00

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy daliás, délceg lovag, akit csak Bandi lovagként emlegetett a világ. Ez a Bandi lovag pont olyan volt, mint a mesékben lennie kell egy lovagnak. Volt fehér paripája, fényes páncélja, gyönyörű kardja és egy szép szerelme, nem más, mint a Királylany.

Történt egyszer, hogy Bandi lovagnak hosszú vándorlása során választania kellett három út közül, és igencsak megtántorodott a mi hősbátor lovagunk.

Az egyik úton ha elindul, akkor bizony nem történik semmi. Ugyanannak az útnak a folytatása, amin most jár. Nem szebb egy kicsivel sem, talán csak még bozontosabb, mocsarasabb, tele szúrós növényekkel, amik mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül és akkor még nem is szóltam az állatokról, akik ott laknak. Ezek az állatok bizony a nagyon aljas állatok közül valók, mint a mocsárlakó állatok többsége. Siklók, kígyók, békák, vérszívó szúnyogok. Nem hangzik valami reménykeltőn, ugye?

A másik út már valamelyest világosabb volt. Ezen megjelentek a pillangók is. Szép út, teljesen sima, rögök nélkül, mérges állatok nélkül, akik ellen sohasem kellene harcolnia. Egészen bizonyosan Bandi lovag kellemesen elporoszkálna rajta tán az idők végezetéig is. Ámde ezen az úton nincsen olyan, ami igazán a Királylany kedvére való lenne, bár ő is nagyon szereti a pillangókat nem kétséges, de a síkságot már annál kevésbé.

A harmadik út az nagyon titokzatos út ám! Azon nem lehet előre látni messzire, mert dimbes-dombos hegyes-völgyes, hatalmas fákkal tarkított és tele van mindenféle csodás próbatétellel, különös lényekkel. Ez aggasztja a rettenthetetlen lovagot csodamód, nincsen bizodalma az ismeretlen világban. Bezzeg a Királylany szaladna bele a csodákba minden meggondolás nélkül, mert látja benne a szépet, a jót és izgalmasat. Csak Bandi lovag tartja vissza attól, hogy belemerüljön az ismeretlenbe.

Pedig a harmadik út rejtegetheti a legszebb időket a szerelmeseknek, de erről egyenlőre egyikőjüknek sincs bizonyossága. Így mindkettőjük vívódása érthető és jogos is. Bandi lovag természetéből kifolyólag inkább a kiszámítható, előrelátható, unalmasabb /a Királylány szerint/ utat választaná, míg a Királylány, szintén természetéből fakadón a veszélyesebb ismeretlent választaná, amiben a csodát sejti.

Itt tartanak most hőseink, a Nagy Választás előtt... Hogy mit hoz majd egyik vagy másik út, azt csak később, egy következő mesében láthatjuk meg.

hullámvasút

2008-02-22T21:25:00.000+01:00

A hullám voltaképp egy "örökmozgó". A két végpont közt van valahol folyamatos mozgásban. Nem olyan régen láttam egy természetfilmet, amiben arról volt szó, hogy a földtörténeti ókorban is történt egy nagy katasztrófa a Földön. Annak a jelenségnek az volt az oka, hogy megszűnt a mozgás a vizekben. Minden vízben, ami a kis bolygónkon csak volt. Ennek a következményeként történt meg, hogy az akkoriban élt csaknem összes állatfaj kipusztult. Még jóval a dínók előtt. Hát nem furcsa? Nem hullámzik a víz és kihal egy bolygó.

Talán az emberrel is így lenne, ha nem hullámzanának benne folyamatosan a gondolatok, ha nem hullámozna folyamatosan érzelmileg. Hogyan lehetne akkor fejlődni? Ez is érdekes ám... ha valami nem fejlődik, akkor már el is sorvad? Igazából nem sorvad el, csak érvényét veszti, és míg a másik továbbhalad, addig az egyre távolabb kerül és kisebb lesz.

Szóval most sikerült magamnak megmagyarázni, voltaképp miért is normális és természetes, sőt, egyenesen szükségszerű az állandó hullámzásom. Ettől persze nem könnyebb ám, de legalább megnyugodtam.

oktatásom szépségei

2008-02-18T18:28:00.000+01:00

Nos tehát a felsőoktatásban megszerzett temérdek kedves tapasztalat vezetett odáig, hogy mindezt itten is megírjam, bár csak finomított formában, közzé tegyem és megkérdezzem: Ez mindenütt így vaaaan???

Arra azért felkészítik a leendő diplomásokat, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog, hogy a bulik mellett a rengeteg tömény hülyeséget is meg kell tanulni, amit persze az életbe soha nem fogsz tudni felhasználni, satöbbi. Itt kérdem én, hogy annyi erővel, amennyivel ezt a tanrendet sikerült összeállítani az Okosoknak... mibe került volna egy olyat megcsinálni, ami hasznos is mondjuk? Természetesen én ne reklamáljak, hiszen 4,5 év alatt lesz egy főiskolai és egy egyetemi papírom is. Ebből az egyetemi színtisztán használhatatlan, de legalább én is gyarapíthatom a papíron értelmiségiek klubbját.

Jelen esetemben az egyetemi tananyag elsajátítására van 2,5 évem. Én már a szűrt anyagot kapom. És mindezek ellenére tanulom azokat a dolgokat, amiket elvétve, véletlenül fogok tudni majdan használni is. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem azzal van problémám, hogy nekem tanulnom kell! Azzal van problémám, hogy olyan dolgokat erőszakolnak belém, amikkel később nem tudok megfelelni annak a státusznak, amivel az úgynevezett diplomám ruház fel. Egészségtan tanár leszek egyetemi végzettséggel, de még most sem tudom mit takar az egészségtan okatatása. Nem tudom, hogyan kell korcsoport szerint differenciáltan tanítani, mi a módszertana. De azt már tudom, hogy az inzulin molekula a ciklikus-adenozin-monofoszfáton keresztül kapcsolódik a sejthez és úgy fejti ki a hatását.

Itt felmerülhet az, vajon hány tanulóban merül fel ugyanez a gondolat? Hány tanulónak van/lenne olyan igénye, hogy szeretne megfelelni annak a papírnak, szeretne hinni abban, hogy a diplomák mögött tartalom is van /szerintem nem sokban, mert akkor nem itt tartanánk/. És vajon hány egyetem állítja ugyanilyen helyzet elé az ott tanulókat? Nagyon nagyon szeretném azt hinni, hogy sok másik intézményben megvan a teljsesség és nem csak a névlegesség igénye!

kishalak-nagyhalak

2008-02-16T19:33:00.000+01:00

Vannak olyan helyzetek, amikor egy abszolút politikától elhatárolódni igyekvő ember, jelen esetben én, szembesül azzal, hogy voltaképp milyen országban is él. A hatás nem marad el... Csak megerősíti azt az elgondolást, hogy "Mindent a Cél-ért!" innentől kezdve. És mivel ilyen hatások szinte minden nap érnek, ezért a végén szerintem a saját szárnyaimon fogok elrepülni Új Zélandra.

Miről is beszélek most?

85 éves nagypapám a család számára termel mézet, régebb óta, mint ahogy én megszülettem egyáltalán. Mindenféle fennakadások elkerülése végett még őstermelői igazolványa is van, nehogy baj legyen. Az idén a három családnyi méhecske olyan nagyon sok mézt gyűjtött össze és olyan különleges minőségűre sikerült megcsinálniuk, hogy gondoltunk egyet és közeli zöldségesbe beadtuk eladásra, 850ft/1l egységáron. Gyönyörűen felcimkéztük, ráírtuk Papó nevét, azt hogy honnan származik a méz és természetesen feltüntettük az őstermelői státuszát is. Ment is minden rendjén, ahogy kell, amikor is kijött egy minőség ellenőr. Kifogásolta, hogy nincs ráírva, hogy mikor jár le a méz. Hát bizony, még be is látom, hogy igaza van, tényleg nincs. Ami a kabaré, az most kezdődik.

Kaptunk egy olyan levelet, miszerint a 10 üveg méz a helyszínen megsemmisítésre került a jegyzőkönyvben szereplő X határozat alapján, valamint 50E ft bírság befizetésére kötelezik ezen felül. A bökkenő ott van, hogy a helyzsínen megsemmisítés nem történt /nem látta a zöldséges néni, mert elvitték/, róla jegyzőkönyv nem készült. A fent említett jegyzőkönyvről sem tudunk semmit azon kívül, hogy a benne lévő határozatra hivatkoznak. És még az én teljesen nem szakképzett fejemben is felvillant a kérdés, hogy megsemmisítés előtt vajon nem kellett volna-e bevizsgálni azt a bizonyos fogyaszthatatlannak titulált mézet vajon? Természetesen fellebbezni fogunk a döntés ellen, nemcsak azért mert egyszerűen gusztustalan maga az ügy és az ügyvitel is, hanem mert Papó 63E ft-os nyugdíjából nem biztos, hogy futja 50E kifizetésére... mondjuk.

Az az egészben a legszörnyűbb, hogy amíg a nem mondok neveket multikban hígított, vegyszerezett olvasztott cukrot árulnak, addig az ilyen kétkezi munkás őstermelőket szivatják agyba-főbe. Az teljesen nem számít, hogy a 'nagyok' mit be nem adnak élelmiszer címén az egyszeri polgárnak. Az a fontos, hogy a statisztika meglegyen a hivatalnak, amit pedig úgy tudnak elérni, ha kifogják a kishalakat és hagyják őket fulladozni. Addig meg a nagyhalaknak egyre csak több hely jut a vízben. Hát remek.

A döntés

2008-02-14T18:00:00.000+01:00

A döntés valaminek a kezdete és a vége is egyszerre. Mint szinte minden, valahogy ez is máshogy, fordítva működik nálam. Amikor megjelennek az első sárga-bordó falevelek, én akkor kezdek el zsongni és számomra ez a kezdet. A legtöbb ember elszomorodik és kimegy belőle az energia, ha az elkövetkezendő télre gondol. Én akkor vagyok méterekre a föld felett...

A döntés is ilyen. Az az idő, amíg megszületik egy döntés, (nem hiába hívják szülésnek) az tényleg vajúdás. A kétségek jelentik a fájdalmat. Ezt, vagy azt válasszam? Ez lesz a jobb, vagy az, vagy mi és melyik és egyáltalán merre is? Akkor mintha bepárásodna a szem, csak valami szűrőn keresztül néz a világ vissza és nem értem. Semmit sem értek. Akkor tonnás súlyokat látok mindenfelé, kiváltképp a mellkasomon és agyamon.

Aztán hol egyik percről a másikra, hol kissé lassabban, de elkezd tisztulni a kép. Először az agyról a tonnák, aztán a szemről a hályog és így tovább. Kapok levegőt, ezzel már tudok is gondolkodni, úgyhogy meglátom az utat is, hogy merre kell menni.
És akkor jön az őszi zsongás, mert kapok szárnyakat, és kapok egy döntést! Eldöntöttem, hogy mi lesz, már csak végig kell csinálni. Órákig lehetne arról is beszélni, érvelni, melyik az egyszerűbb/nehezebb. Létrehozni egy döntést, avagy kivitelezni azt?! Nekem legtöbbször a döntés meghozatala okoz gondot, a megszületése utáni pillanatokban rögtön minden sokkal egyszerűbbnek látszik, mint előtte.
Ha viszont azt vesszük alapelvnek, hogy nálam minden fordítva működik, hiszen képes vagyok szerelmes lenni az őszbe, akkor másnak nyilván másként lesz. Érdemes elgondolkodni rajta...

Kezdet

2008-02-13T11:48:00.000+01:00

A kezdet mindíg a mit és miért-ről szól.
A mit-re: az ami van, nem szépítve, nem átjavítva, csak ahogy jön. Talán utólag majd kap egy kis rendszert, mert "kell egy rendszer, ami nem mozog, és megígérte anyu is, hogy megkapod!"
A miért-ről: talán mert jó, ha megfogalmazzuk azt, amit gondolunk. Ha nem fogalmazzuk meg, akkor elkallódik, akkor nem áll össze egésszé és megakaszt ott ahol vagy. Így meg látod és átlátod.
Hát ezt és ezért. Aztán majd kialakul.