Van olyan, amikor az ember ütve érzi magát. Minden és mindenki üt. Üt egy pillantás, egy hangsúly egy nem odafigyelt mondat, még az is, ha nem hangzik el az a mondat. És ütnek a történések is. Amik csak jönnek szembe maguktól, mintha tesi órán a zsámolyok ki lennének rakva a tornaterembe és focizni kéne köztük.
Ilyenkor tényleg ütve van az ember és tényleg ott vannak azok a zsámolyok??? Vagy csak egész egyszerűen ilyenkor ki kell vonnia magát a világból egy kis időre, fel kell töltődni friss energiával a régi elhasznált helyett...
Viszont lehetséges ám, hogy ilyenkor nem is az ember energiáival van a baj, hanem csak egyszerűen nincsen a helyén. Mert ha valaki A helyén van, akkor a legnagyobb dolgok véghezviteléhez sem kell különösen nagy erőmennyiség. És a kivitelezés örömöt és még több energiát ad a további megmérettetésekhez. Csak rá kell térni arra az útra és tudni kell belátni, ha rossz ösvényt járunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése