Bandi lovag a világgal párbajozik

Bandi lovag a három út előtt állt. Választott és nem a legkönnyebb utat ám! Az út veszélyes, nem csak rögös, de még aljas mindenre elszánt növények is vannak benne, amik elbújtatják a gonoszravasz állatokat.

De Bandi lovag a kezdeti bokabicsaklások után hősen /Bár ezt ő nem szeretni, mert a mesékben a hősök meghalnak, de szerintem meg nem. És elvégre én vagyok a mesélő.../ és bátran szembeszáll a Görénnyel, Kígyóval és a Soklábú Óriáspókkal, akinek a keze mindenhová elér.

Mese révén én tudom, hogy legyőz mindenkit és a végén már boldogan és békésen fog az ő Királylány menyasszonyával élni, de most még nem árulhatom el neki az útját... ígyhát most jóéjszakát!

gondolkodás

Néha megvilágosodom. Néha nem is olyan szörnyű a világ, csak tudni kell hova nézz.

Ma elég nehéz dolgom volt, mert így ébredtem. Van ilyen, bár szerencsére igazán ritkán. Tehát ez egy olyan nap volt, amikor szomorú voltam és nem volt jó lenni. Magam se tudtam megindokolni a sok szar helyzet közül melyik is aggaszt most igazán, mert abból épp tényleg sok van. Így nekiindultam a napnak Jan Saudek képeket nézegetve Dead Can Dance-t hallgatva, hogy majd vége lesz egyszer. Furcsa, hogy egész álló nap vonzottam a hülyéket, lelkibetegeket és bunkó faszokat. Az egyik elkezdett szipuzni a villamoson... csak lazán elővette a kis hígítós zacskóját és beletemette az arcát. Kíváncsi lettem volna mit szólt volna ha az ölébe hánytam volna... ehelyett én természetesen békésen átszálltam egy másik kocsiba a hányingeremmel. /talán csak azért mert utálok hányni.../ A következő a villamoson nem akart semmi áron arrébb menni miközben 10 másik szerencsétlen társaságában igyekeztem felszállni... hát kicsit átmentem rajta, erre beszólt. Valahol igaza van, de a fene egye meg, miért nem vesz észre 10 embert akik befelé igyekeznének, ha ő nem állna az útban????? A következő delikvens a zebrán szólt be, hogy ne szám járjon (telefonáltam), hanem a lábam. Ebben az volt a vicces, hogy tényleg siettem.

Katasztrófa, mi? Legalábbis én annak éltem meg. Tanításból hazajövet egyik szülőmet a másik után hívtam fel, többek közt, mert ingyen beszélünk, másrészt meg ők a család, hogy lefoglaljanak és ne rugjak bele senkibe. Talán egy másik napon az összeset mosolyogva térítettem volna meg a 'próbálj minden mosolyogva elérni és ne bombázz a negatív hullámaiddal' nézetemnek, de ma... nem ment.

Aztán hazaértem. VÉGREEEEE! És ismét képek és ismét DCD és jobb lett. És elkezdtem gondolkodni. Vagyis alkotni fejben. Ez kitisztít. No de erről majd egy másik posztban sokkal bővebben... Mert az alkotás, az nem helyettesíthető semmivel. Akár megvalósul, akár nem. Akár táncolsz, akár fényképezel, akár festesz, akár bármi. Akkor csak az az egy dolog létezik. Minden más csak mellékes, jelentéktelen. És pont ettől pihentető, ettől lesz utána minden tisztább és érthetőbb. Eztán már tudtam mit és hogyan kell nézni.

Bocsánat... hosszú lett.

jelentés

Újra itt egy kicsit...

Elég sokminden történik és köztük sajnos nagyon sokminden, mondjuk úgy, nem annyira pozitív. Ha le akarnám írni, akkor csak egy nagy magyar realitisóó lenne a blog, ezt pedig nem szeretném. Tudnám bővíteni a hétköznapok cimkémet ezeregy MÁV-os storyval, milyen is az amikor 45 perc késés után a 45 fokos betonon nem engedik az ember lányát fel az IC peronjára, mert nincsen helyjegye... vagy milyen is a BKV, vagy hogy is kezdje el az ember az életét, amikor se bt-t nem éri meg csinálni, se egyéni vállalkozni nem jó, se sehogy se nem jó. Mert ilyen olyan járulékok befizetése után a fizetés harmadát sem kapom kézhez... Mindezt úgy, hogy szeretnék iskola mellett munkát vállalni, de így minek?Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani a kicsi cégemet, ahhoz ez nem elég... És akkor mégis hogyan kezdje el a becsületesség-betegséggel született társadalmi lény az élést????

Mindegy...... Szóval rengeteg ilyen dolgot nem akarok ide írni, úgyhogy most kivárok, hátha lesz egyszer jobb is. Vagy hátha egyszer már csomagolunk végre vagy hátha egyszer már történik valami végre.