Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???
Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...
Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.
Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.
Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.
No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?
