Múzeumok Éjszakája jún. 19.

Kedves Minden Múzeum és Művészetbarát!

Tolmácsolom Asztalos Tamás barátom meghívását, miszerint szeretettel várunk mindannyiótokat Aszódra a Múzeumok Éjszakájára. Lesz sok érdekes program, többek közt:

Meseolvasás gyerekeknek

Tari István költő-képzőművész és Budai András fafaragó-zenész közös tárlatmegnyitója

Ladócsy László festőművész monotípiázni tanít

Testamentum című parasztkomédia a Javítóintézet színjátszói előadásában

A marslakók második inváziója a Vécsey Kamarateátrum előadása

És még sok más, ami szép és jó :)

Helyszín:

Petfőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely, valamint az Evangélikus Gyülekezeti terem

2170 Aszód, Szontágh lépcső 1-2

Gyertek, mert finom lesz a vacsora :D

Part premier

Part

"A Part egy határ. Egy határ, amely folyamatos mozgásban van. De hol is? Tudjuk-e, hogy hol helyezkedik el? Hogy mikor érkeztünk el hozzá? Hol vannak egy-egy beszélgetés, egy-egy tett, egy-egy szó határai? Mitől meddig szárnyal, vagy épp torpan meg egy idea, egy elképzelés, egy gondolat? Honnan tudjuk, honnan érezzük, hogy már nincs tovább? Nekem, neked mik a határaink? Tudod? Tudom?"

Helyszín: Duncan Centre Theater /Prága, Branicka 41/

Időpont: 2010. 04. 29-30.

Táncolják: Fülöp Ágnes, Kulcsár Vajda Enikő, Siffel Zita

Koreográfia-rendezés: Fülöp Ágnes

Támogatók: Új Előadóművészeti Alapítvány, Sporttemplom, Mozgóház Alapítvány

Egy kis változtatás

Hosszas tűnődés után úgy határoztam, hogy leszedem az New Zealand-i linkgyűjteményt a blogról. Jelen pillanatában az életem semmilyen formában nem alkalmas a kiköltözésre, legfeljebb a vágyódásra. Fene egy szakmát választottam lássuk be. És pont akkor kezd el benne kibontakozni valami nekem is as a Lovagnak is, amikor....

De végül is mikor, ha nem akkor? Szóval sóvárgás marad és én is maradok. Amint újra aktualitását érzem, rögtön kiteszem.

Amúgy nem mellesleg van itt közelebb is olyan hely, ami le tudja venni az embert a lábáról. Mondjuk azt, hogy nem kissé szimpatikus a 11es napkezdés, a 3-6ig szieszta és hajnal 3ig buli hangulat. :D

A legviccesebb, hogy a színházban is szieszta van, teljesen mindegy az, hogy te hogyan állsz a munkával....

Szerintem jól csinálják :). Mindenesetre nem a görcsölésbe fognak belepusztulni a madridiak, az egész biztos.

Válogatás

Bármily furcsa és hihetetlen, ez van, rávettem magam, illetve a körülmények úgy játszottak közre....


Prágai bemutatóval, táncszínházi produkcióhoz keresünk egy női táncost.

A bemutató időpontja április 29.

Akit keresünk: gyorsan memorizáló, kreatív, jó technikai felkészültségű, nyitott táncosnő.

Válogatáson: tréning, 2 rövid tánc/kombináció megtanulása, improvizáció

Jelentkezés: prague0429@gmail.com címen egy önéletrajzzal és egy fotóval.

A pontos helyszínt és időpontot a válasz emailben küldjük.

Ízelítő

A koreográfus asszony :)


Ez lennék én:

Itt pedig együtt:

Akikről pedig szól: Radnóti Miklós és Miguel Hernandez

Amikor látható: március 27. Madrid; május 4. Nemzeti Táncszínház Budapest

Amilyen lesz: Szép és érdekes, nehéz és heves. A többit majd később bővebben.

Ott ahol a Part szakad...

„A következő kérdésekre keressük a választ. Mi a part? Mi látható a partról? Mi teszi olyan megfoghatatlan térré a partot? A Part egy sáv, egy átmeneti terület, ahol az általa elválasztott víz és szárazföld törvényei föloldódnak egymásban, kiegészítik, egyben ki is oltják egymást.

Amit a partról látunk, az nem más, mint a horizont. A horizont pedig az a látókör, ami egy pontból látható, de vigyázat! ez nem egy merev határ, hanem olyasvalami élmény, ami velünk együtt halad, és további előrehatolásra hív bennünket. Az élmény az Előtt és az Után hagyományaival rendelkezik, s végül élményfolyammá olvad. A jelen horizontja szüntelenül alakul. Formálja a múlttal való találkozás és a hagyomány megértése. A jelen horizontja nem alakul ki a múlt nélkül, s a megértés tulajdonképpen a horizontok összeolvadása. Ezt a folyamatot, azaz a horizontok összeolvadását, az időbeliség jellemzi.

A műalkotások időbelisége, más szóval temporalitása azt jelenti, hogy a műalkotás jelentése nem a műben, még kevésbé az alkotóban lelhető fel, sokkal inkább egy olyan párbeszédben jön létre, történik meg, melynek részesei – az alkotó, a mű és a befogadó – egyaránt nélkülözhetetlenek.

A Part azonban maga az ember, aki az örök Után és az örök Előtt határán, mondjuk így, a jelenben, a pillanatok füzérén, az emlékei, a vágyai labirintusában bolyongó mulandó, aki hol hullámhegy, hol hullámvölgy, hol tudatos, hol tudattalan, hol megtalálja önmagát, hol pedig elveszíti. Ez az Ember temporalitása, amelynek jelképes színtere az örökké mozgásban lévő hely, a Part.”

Asztalos Tamás

Ebből az alapgondolatból születik egy újabb gondolat aztán pedig mégegy és mégegy és mégegy. Aztán születik hozzá, belőle egy kép, abból pedig még sok másik kép. A képből megszületik egy mozdulat. A mozdulatból pedig a tánc. A táncból pedig egy előadás.

Így látom én, így alkotom én.

Meghívás NagyZé barátom kiállítására

Ez lenne hát a helyszín és időpont. Mindenkinek javaslom szívem összes melegével!
További képeket itt nézhettek Tőle.

Matruska Daniela szemével

Elgondolkodtató és érdekes sorok EBBEN az interjúban, amit Láng Judit készített Daniela Hernandez Faith-el. Érdemes olvasni :)!

Kultúra ma

A sok sok jó hír, jó dolog mellet, ami körülöttem történik kultúra terén, sajnos meg kell, hogy állapítsam ennek a cikknek nagyon igaza van. Talán, ha nem is szeretném ilyen drámaian előadni a dolgot, akkor is az alapokban ott az igazság.

Mindenesetre amikor néztem az Európa Kulturális Fővárosának Pécsnek a megnyitóját, azt hittem, hogy sírva fakadok. Amennyire színvonaltalanra sikerült az egész este, azt nem lehet minősíteni. Persze volt kivétel, mert a reneszánsz kor bemutatása nem volt rossz, de különösen nem is volt kiemelkedő. Alapból is félve kezdtem nézni, mert nem kis szkepticizmusra adott okot az előkészületek ismerete. Többek közt senki nem volt benne biztos, hogy a tér kövezete kibírja a megnyitó súlyát. Hát nem szomorkodnék többet rajta, de az biztos, hogy egy nagyon tisztán mutató tükör volt.

A kulturális helyzettel az én privát szemszögemből majd akkor fogok tudni mit mondani, ha a pályázatok és az előadások és az alkotó folyamatok lezajlottak. Addig nincs mi felett ítélkeznem.

Reménykedni meg szabad.

Matruska

Események

Olyan kár, hogy nem tudok különbséget tenni a helyzetismertetés és a dicsekvés közt. Állandóan próbálom megtalálni az utat a kettő közt, és sohasem találom. Ha történik valami jó dolog velem, akkor azt inkább nem mesélem el, nehogy úgy gondolják az emberek, hogy dicsekedni akarok. Erre persze sokan azt mondják, hogy Lujzi tiszta hülye vagy és inkább elmesélik ők. :) ez meg természetesen nekem jó, hiszen akkor mégse az öndícséret büdös esete áll fenn.

No de megpróbálom minden fenntartásomat félretenni és nagyon szűk szavakkal elmesélni mik is történtek..

Hát az úgy volt, hogy nyár elején meghívást kaptam egy prágai táncfesztiválra, aminek a neve: Jarmila Jeřábková Award 2009, vagyis New Europe Festival. Az Angyalszárny... volt című szólóval sikerült ezt kivívni, ezt is kellett bemutatni, csak 10 perces változatban. Valamint egy másik produkciót kellett készíteni egy meghatározott zenére, amit Martin Smolka komponált. Az, hogy szívroham és harakiri, mikor meghallottam a zenét, az nagyon enyhe kifejezés. Azt választottam, amelyiket a legtovább bírtam hallgatni. De a lényeg, hogy Kánya Kata táncos és Gulyás Sándor színész, dramaturg közreműködésével és persze Zoli szemével, megszületett az Instant című alkotás. És ez a kettő 2. helyezést hozott a fesztiválon. Azt még el kell mondani, hogy az 1. helyezést is magyar alkotó, név szerint Grecsó Zoltán és Egyed Bea hozták el. :)

A másik dolog, hogy megvolt a Martuska új premierje három új táncossal: Hucker Kata, Kulcsár Vajda Enikő, és én. Rendező: Carlos Rodero, koreográfus: Danela Hernandez Faith. Egész jól sikerült, bár szűkös volt az időnk. Egy hónap alatt kellett megcsinálni, és ebben az egy hónapban én öt napot Prágában voltam a fesztiválon. De megvolt és majd még jobb lesz. Megérik.

A következőket már az újévben mondom el...

Ősz után a tél és képek

Szóval átpörögtem az őszön és már tél van. Illetve csak volt úgy kb két hétig, most megint ősz van. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint köd inkább ősszel szokott lenni, nem pedig télen. Márpedig most akkora a köd, hogy a szembe szomszéd házat még lehet látni, de a mögötte lévő hegyet esély sincsen.

Nos amiért voltaképp billentyűzetet ragadtam az, hogy NagyZé barátom létrehozozz egy weboldalt, amit meg is tekinthettek itt. Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak olyan képeket láthattok rajta amit ezen az oldalon, vagy a közös blogunkon, hanem sok más, nagyon érdekes témát is megismerhettek, úgy, ahogy Zoli látja a világban.

újabb remekmű

NagyZé kollégával sikerült tegnap valami szépet és újat alkotni. Vannak kiállítások is, de ez a blog nem ennek a témának fóruma, így, akit érdekel, kérem szépen látogasson el ide.

Ez is el fog múlni!

Tegnapi nap kicsit furcsán jöttek mentek a frontok és hormonok, így kissé csapongós volt a kedvem. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy balett órán egy tour posé gyakorlatnál fogtam magam, leültem és bőgtem. Majd ez a jelenet kishíján megismétlődött a jazz tréningen is, holott ott még sosem fordult ilyesmi elő. Harangozó díjas mesternőm, Szigeti Oktávia /továbbiakban Oki:)/ rámnéz, kedvesen megkérdezi, hogy 'Piroska miért lóg az orrod??', én azt válaszolom, hogy nem baj, majd elmúlik. Rámnevet és 'ez igaz, még jó, hogy mindenre rá lehet mondani, hogy ez is el fog múlni' Majd megbeszéltük, hogy most inkább ne piszkáljon, mindjárt összeszedem magam.

Majdnem minden óra végére hoz nekünk Oki meglepetést. Van egy óriási-hatalmas borítékja, abban pedig soksok idézet, útmutatás, amiket eddig összegyűjtött. Ebből a feneketlen borítékból szabad nekünk húzni, és értelmezni a dolgokat mindenkinek úgy, ahogy épp tudja, ahol épp az élete tart.

Húztunk tegnap is:

"'Ez is el fog múlni.' Nagyanyám tanított meg ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármelyik pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat." /Claire Rayner/

Szóval ezt húztam. Senki nem tudja elhitetni velem, hogy csak véletlenek sorozatából áll a világ. Ilyen véletlenek nincsenek:). De persze nekem is, mint matériában élőnek kellenek a megerősítések, hogy márpedig tényleg úgy van, ahogy én gondolom. És én azt gondolom, hogy semmi sem történik másként, mint ahogy kell. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amivel meg kell küzdenie, csak rá kell jönni mi az, és tudni kell viselni. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell!

Ajánló-Praha

Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe NagyZé barátom újabb blogját! Ezen újszülöttet a kintlétünk alkalmával sikerült kitervelni, alapanyagot gyűjteni hozzá, és mostanra lett annyira megtöltve, hogy bátran merem mindenkinek kínálgatni. Remek képek vannak fönt, azoknak is élvezetes, akik még nem voltak kint, illetve nem annyira szivükcsücske a hely, mint nekünk. Remélem enged egy kis betekintést abból a különleges hangulatból, ami minden utcát körülvesz. Akik viszont a Tornyok városának szerelmesei, kimondottan élvezni fogják! Kíváncsi vagyok ki mit mond rá, hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Nekünk ezt jelenti.

Meddig még

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Monoton menetel a tömeg, ahogy kell,
Öreg és fiatal, míg meg nem hal,
Odakint nagy a rend, idebent néma csend,
Nem ereszt a kereszt, mit hittél?
Idegen hatalom hidegen földre nyom,
Körbe zár, megaláz, még meddig vársz?
Semmid sincs, kezeden a bilincs hogyha fáj,
ne remélj, kiabálj!

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Leomlanak majd a falak,
Kezedről a lánc leszakad,

Megáll majd a Föld, nem forog,

Milliónyi szív együtt dobog!

Zabszem... sok zabszem

Hááát, nehéznek bizonyul azt a bizonyos zabszemet kordában tartani. Ha valakinek van jó ötlete, tuti receptje, vagy a nagymamám mondta, hogy ez biztos bejön-je akkor ne fogja vissza magát és ossza meg velem!!!! Jóóó????

Zabszemeim kiváltója több tényezőből áll össze. Elsődlegesen, ami számomra legfontosabb most, az a Szóló-Duó Fesztivál. Most szombaton, vagyis 10-én lesz majd az életem első szóló és életem első magamra koreografált szólójának bemutatása. Hűűűűhaaaa. A dolog már nem egészen arról szól, mint évekkel ezelőtt, így már a "Nagyok" is részt vesznek a játékban. Ez engem bepánikoltat, ahelyett, hogy igazán büszke lehetnék rá, hogy én is ott lehetek. /Mások érdemeit valahogy könnyebben meglátja az ember lyánya, mint a sajátjait/ Ha már a debütálásról van szó, akkor ez az első olyan koreográfiám, amiben vetítést használok. Talán sok ez egyszerre, de végtére is nem jobb minden keresztségen egyszerre átesni? Szóval Zelenák Sándor barátom Az angyalszárny anatómiája című festményét használom fel. Majd teszek fel képeket is, de minden bizonnyal a művészesebb blogra:). Csak legyek már ott és menjen le az agyamról a nyomás a fenekemből meg ki a Kína mennyiségű babszem.

Következő okozó a rengeteg vizsga ami ezzel orvul párhuzamosan megy. Szerintem ez nemes egyszerűséggel nem éri. Holnap lesz két darab szigorlatom, de képtelen vagyok tanulni. /Alapból is alváskényszerem lesz, mihelyst tankönyvet veszek a kezembe/ De ilyen hangulatba mégúgyse. Még jó, hogy drága iskolám még nem egészen digitalizálta magát, tanáraink meg nemtörődömök, így az egyikre nem fogok elmenni, mert senki nem is tudja, hogy nekem ott kéne lennem.

Bár így belegondolva fesztivál utóhatásai sem tudom meddig fognak tartani, de nem látom megszűnni őket azon nyomban.

Tehát ha valakinek van tuti agylenyugtató ötlete, ami nem szintetikus, akkor kérem jelezze, mert rettenetes ez az állapot...

Alkotás-Vajúdás

Már sokat beszéltem a kettősségekről, hát ez sem lesz újdonság...

Sokan olyan fennkölten és rózsaszín ködbe burkolózva beszélnek az alkotásról, mint művészeti tevékenységről, hogy a halandó ember, mégha művészpalánta is, bedől nekik. Így kell ezt csinálni, aki megtántorodik egy pillanatra is, az már nem is igazi művész!!! Hát egy frászt.

Valójában azonban az alkotásnak két arca van. Egyik, amikor készül valami és a másik mikor már készen van és én csak nézem, hogy húúúúúú... ez az én munkám. Ezt nekem sikerült létrehoznom. Valóban ez a második igen felemelő érzés, de korántsem bizonyos, hogy ide ilyen könnyű szívvel jutunk el.

Csak saját példát hozhatok, mert mások fejével nem gondolkodhatok. Nekem az alkotás nem mindíg olyan rózsaszín. Van amikor megy, és van amikor nem. Hát és amikor nem megy, azt nem kívánom senkinek. Csak ülni bent a teremben órák hosszat és gyötörni a testemet, hogy gyerünk!!! csinál már!! menni fog!... aztán mégsem születik meg semmi sem. Csak marad a tüske a lelkemben és a kétség, miszerint nem is vagyok én alkalmas semmire, hogy is gondolhattam, hogy menni fog. Aztán a következő napon, mikor a test kialudta magát, a fejem meg olvasott és nem gondolkodott, akkor talán alakulni kezd valami. Kezd formálódni, de csak homályosan, inkább érzésre és nem alakra. Ilyenkor tényleg felszabadító, gondűző és energiát adó dolog az alkotás. Csak jussunk el ide és ami sokkalta nehezebb, tartsuk is meg!

No igen ám, de hogy? Hogyan lehet azt mondani, hogy márpedig én akkor is kreatív leszek és akkor se leszek fáradt?! Sehogysem. Aludni kell, pihenni kell és enni-inni kell. Ezek nélkül az ember teste a világ összes kincséért sem fogja azt csinálni, amit elvárunk tőle. És még lehet, hogy így sem...