Matruska

Események

Olyan kár, hogy nem tudok különbséget tenni a helyzetismertetés és a dicsekvés közt. Állandóan próbálom megtalálni az utat a kettő közt, és sohasem találom. Ha történik valami jó dolog velem, akkor azt inkább nem mesélem el, nehogy úgy gondolják az emberek, hogy dicsekedni akarok. Erre persze sokan azt mondják, hogy Lujzi tiszta hülye vagy és inkább elmesélik ők. :) ez meg természetesen nekem jó, hiszen akkor mégse az öndícséret büdös esete áll fenn.

No de megpróbálom minden fenntartásomat félretenni és nagyon szűk szavakkal elmesélni mik is történtek..

Hát az úgy volt, hogy nyár elején meghívást kaptam egy prágai táncfesztiválra, aminek a neve: Jarmila Jeřábková Award 2009, vagyis New Europe Festival. Az Angyalszárny... volt című szólóval sikerült ezt kivívni, ezt is kellett bemutatni, csak 10 perces változatban. Valamint egy másik produkciót kellett készíteni egy meghatározott zenére, amit Martin Smolka komponált. Az, hogy szívroham és harakiri, mikor meghallottam a zenét, az nagyon enyhe kifejezés. Azt választottam, amelyiket a legtovább bírtam hallgatni. De a lényeg, hogy Kánya Kata táncos és Gulyás Sándor színész, dramaturg közreműködésével és persze Zoli szemével, megszületett az Instant című alkotás. És ez a kettő 2. helyezést hozott a fesztiválon. Azt még el kell mondani, hogy az 1. helyezést is magyar alkotó, név szerint Grecsó Zoltán és Egyed Bea hozták el. :)

A másik dolog, hogy megvolt a Martuska új premierje három új táncossal: Hucker Kata, Kulcsár Vajda Enikő, és én. Rendező: Carlos Rodero, koreográfus: Danela Hernandez Faith. Egész jól sikerült, bár szűkös volt az időnk. Egy hónap alatt kellett megcsinálni, és ebben az egy hónapban én öt napot Prágában voltam a fesztiválon. De megvolt és majd még jobb lesz. Megérik.

A következőket már az újévben mondom el...

Ősz után a tél és képek

Szóval átpörögtem az őszön és már tél van. Illetve csak volt úgy kb két hétig, most megint ősz van. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint köd inkább ősszel szokott lenni, nem pedig télen. Márpedig most akkora a köd, hogy a szembe szomszéd házat még lehet látni, de a mögötte lévő hegyet esély sincsen.

Nos amiért voltaképp billentyűzetet ragadtam az, hogy NagyZé barátom létrehozozz egy weboldalt, amit meg is tekinthettek itt. Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak olyan képeket láthattok rajta amit ezen az oldalon, vagy a közös blogunkon, hanem sok más, nagyon érdekes témát is megismerhettek, úgy, ahogy Zoli látja a világban.

Elmaradás

Be kell vallanom, kicsit nagyon elmaradtam én a sok történéssel. Hümmm. Asszem már csak a vázlatolás marad és az ígéret arra, hogy a jövőben kicsit rendesebb leszek. (őőőőő)

Tehát a pánik után leállamvizsgáztam :). És jeles lett a diplomám.

Aztán buliztam barátnémmel és kedvesemmel egy hétig folyamatosan. Aztán pedig legkedvesebb Annámmal buliztam :). Valahogy csak meg kellett ünnepelni...

Aztán lakástkerestünk és végül bármily hihetetlen, találtunk is. Így csemperendeléssel és villanyszereléssel megy az idő.

A Múzeumok éjszakája is szép volt jó volt, most lesz Verőce és Visegrád is:).

Egyelőre ennyi, mert a lakásban lévő 30 foktól megolvadnak az agysejtjeim és csak olyan szavak jutnak eszembe, amik nyomdafestéket nem tűrnek. Tehát ősztől újra leszek. Várom az őszt. Az ősz szép. És hűvös. És szépek benne a fények. És nem lesz zselatin az agyamból...

Kezdődik, kezdődik, kezdődik....

Előbbi bejegyzésben olvasható módon elkezdődött a mindent elsöprő és elhalványító pánikhangulat úrrá lenni rajtam. Megjegyzem kissé hamarabb a vártnál. Most tréningezem magam arra, hogy végülis nem is olyan nagyon égő dolog 10 nagyfejes előtt megbukni az államvizsgán. őőőőőőőő.... vagy mégis? De legalább nem én lennék az első a világon, akit nem engednek át. Ennek tuti igaznak kell lennie....

No lássuk a racionális iskolámszidást. Szóval sem pedagógiából, sem pedig pszichológiából nem adták le azt az anyagot, amit most számon fognak kérni. Végülis nem kerek ez így, mert pszichológiából volt azért egy félév, amikor jó tanárunk volt. Érdekes módon azokkal a tételekkel nincs is semmi bajom. Pedagógiából viszont egyenlő a nullával az ismeretanyag a fejemben. A tételcímek pedig gyakran állítmány nélküli mondatok, amiket többedmagammal sem sikerült eredményesen megfejteni. És az egyetlen tankönyv, amit eddig használtunk, az nem jó most semmire. Ez mondjuk az én hibám, hogy miért vizsga előtt 4 nappal jövök rá arra, hogy semmi anyagom nincs. No de én azt hittem, hogy van, mert kaptunk kidolgozott tételeket, amikről szintén kiderült, hogy szart sem érnek.

No rinya befejezve. Vagy megbukok, vagy nem. Most inkább igen.

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

Mint mindig, most is a tanulás kerülés-halogatás-messze van az még gyönyörű példája vagyok. Nem szép tőlem, de ez alatt a 16-17 év iskolába járás alatt egyszer sem sikerült még úgy felkészülnöm semmire, hogy az időben legyen, alapos legyen, hogy ne kelljen jó tétel után fohászkodni és betegre izgulni magam. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a 4-es sem elég nekem, fene azt a maximalista fejemet.

Ma takarítottam. De annyira, amennyire az elmúlt félévben még egyszer sem. Az íróasztalomon is rend van, sőt tisztaság. Alatta is tiszta. Asz ablakpárkány is tiszta. De még a szoba ajtaja is tiszta. Asszem nem ragozom tovább. Most meg mindezt leírom, hogy addig is jó okom legyen nem azt csinálni, ami a kötelességem lenne.

Nagyban tulajdoníthatók mindezen bűnök annak, hogy még a "roppantul nagyrabecsült" személyiségfejlesztő órák egyikén meg lett állapítva a tény, miszerint rendellenesen intuitív személyiségű vagyok. Az intuíció legyőzte a racionalistát 20:6-ra. Azért ez mond valamit. No nem mintha nem tudtam volna addig a pillanatig is, de szembesülni vele azért elég meredek dolog. Az egyik csoporttársamnak az ellenkező irányba jött ki ugyanez az eredmény... El is gondolkodtam rajta, hogy hogy lehet még mindig életben. Aztán természetesen felhívták a kijelentésem nem egészen helytállóságára a figyelmem. Öööööööö....

Tehát a mai napom már valamilyen szinten elmúlt. A holnap katasztrófa. A péntek fele és a szombat délelőtt adott. Aztán a vasárnap délután és a hétfő. Ez összesen is csak 2,5 nap. Tehát ennyi időm lesz megtanulni az államvizsgára az anyagot.

Vagyis mostmár minek kezdjek egyáltalán bele;)? Aztán majd hétfő este bejelentkezek, hogy mennyire vagyok pánikban. Valószínűleg, akkor nem fogom magam ilyen kristálytisztán a diplomámmal a kezemben látni...

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

újabb remekmű

NagyZé kollégával sikerült tegnap valami szépet és újat alkotni. Vannak kiállítások is, de ez a blog nem ennek a témának fóruma, így, akit érdekel, kérem szépen látogasson el ide.

LMP

Ahogyan vége lett iskolámnak és eltelt annyi idő, hogy ezt fel is fogjam, no meg még nem ért el az ÚRISTENMINDJÁRTÁLLAMVIZSGÁZOK!!!! hangulat, így ki tudtam nyitni egy kicsinykét a szememet. Amit először megláttam, az az utcákat elöntő depresszióra hajlamosító, alternatíva nélküli negatív választási kampányplakátzuhatag volt. Nem mondom, hogy boldog lettem tőle.

Nem kezdek elmélkedni sem rajta, mert mit is szépítsem nem értek a politikához...

Azt viszont látom, hogy az EU-s választásokból belpolitikai gondot csinálnak, holott egyértelműen külpolitikáról van/lenne szó.

Látom azt is, hogy negatív kampánnyal akarnak embereket befolyásolni (szerintem amúgy sokkal inkább a kétségebbeesésbe hajszolni...), nem pedig alternatívákat kínálnak.

És sok ilyen dolgot is észre vesz a halandó művész lelkületű egyén is, csak talán az nem, aki nem akarja. Az egészségügy szétbarmolva, az oktatás úgyszintén stbstbstb...

Szóval ilyenkor jön szembe, bár még csak a kerülő útakat használva a számomra is elfogadható gondolkodással, szemlélettel bíró kisebb csoportosulás. Így legalább elmegyek szavazni, mert van kire.

Kiraktam oldalra, de meg lehet nézni itt is.

Lehet más a politika!

Egyenesebben :)

Ez idő alatt sikerült kicsit rendbe szedni az életem. Azt hiszem ;). Nem kevésbé sűrű, de immáron sokkal nyugodtabb.

Volt itt minden, mit meg kellett élni. Bizonytalanság, magabizonytalanság, kétkedés, összeesés, szeretés és hiszti, utálás és muszáj.

Szakdolgozat leadva, évad befejezve, vizsgák egy része letudva (jövőhéten még van 5)... Versenyen helyezés :), államvizsga anyagbeszerzés és még tulajdonképpen annyi minden, hogy nincs is kedvem belegondolni, mit és mikor és hol kell csinálni.

Lassan nagyon remélem visszaáll a kerék és újra elkezdhetek olyanokon gondolkodni, ami nem húz le, vagy tömít el.

Addig meg kibírom. Valahogy. És aztááááán... írok majd sok szépet, okosat és jót, mesét és drámát, viccet és köztest.

Most múlik pontosan...

Most múlik pontosan...

Van olyan, amikor nehéz... de nagyon. Majd egyszer nem lesz az. Talán.

Mentalitás a felsőoktatásban

Egy filozófia professzor előadása:

Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?

- Igen. - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. Prof így szólt:

-Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Az egyik diák megkérdezte:

-És most már tele van-e az üveg?

Mire a prof azt válaszolta, hogy igen.

Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:

-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:

EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!

/néha vannak nagy igazságok az iwiw-en is :D/

Ez is el fog múlni!

Tegnapi nap kicsit furcsán jöttek mentek a frontok és hormonok, így kissé csapongós volt a kedvem. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy balett órán egy tour posé gyakorlatnál fogtam magam, leültem és bőgtem. Majd ez a jelenet kishíján megismétlődött a jazz tréningen is, holott ott még sosem fordult ilyesmi elő. Harangozó díjas mesternőm, Szigeti Oktávia /továbbiakban Oki:)/ rámnéz, kedvesen megkérdezi, hogy 'Piroska miért lóg az orrod??', én azt válaszolom, hogy nem baj, majd elmúlik. Rámnevet és 'ez igaz, még jó, hogy mindenre rá lehet mondani, hogy ez is el fog múlni' Majd megbeszéltük, hogy most inkább ne piszkáljon, mindjárt összeszedem magam.

Majdnem minden óra végére hoz nekünk Oki meglepetést. Van egy óriási-hatalmas borítékja, abban pedig soksok idézet, útmutatás, amiket eddig összegyűjtött. Ebből a feneketlen borítékból szabad nekünk húzni, és értelmezni a dolgokat mindenkinek úgy, ahogy épp tudja, ahol épp az élete tart.

Húztunk tegnap is:

"'Ez is el fog múlni.' Nagyanyám tanított meg ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármelyik pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat." /Claire Rayner/

Szóval ezt húztam. Senki nem tudja elhitetni velem, hogy csak véletlenek sorozatából áll a világ. Ilyen véletlenek nincsenek:). De persze nekem is, mint matériában élőnek kellenek a megerősítések, hogy márpedig tényleg úgy van, ahogy én gondolom. És én azt gondolom, hogy semmi sem történik másként, mint ahogy kell. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amivel meg kell küzdenie, csak rá kell jönni mi az, és tudni kell viselni. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell!

Ajánló-Praha

Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe NagyZé barátom újabb blogját! Ezen újszülöttet a kintlétünk alkalmával sikerült kitervelni, alapanyagot gyűjteni hozzá, és mostanra lett annyira megtöltve, hogy bátran merem mindenkinek kínálgatni. Remek képek vannak fönt, azoknak is élvezetes, akik még nem voltak kint, illetve nem annyira szivükcsücske a hely, mint nekünk. Remélem enged egy kis betekintést abból a különleges hangulatból, ami minden utcát körülvesz. Akik viszont a Tornyok városának szerelmesei, kimondottan élvezni fogják! Kíváncsi vagyok ki mit mond rá, hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Nekünk ezt jelenti.

Szakdolgozok

Hogyan lehet az, hogy kemény 1,5 oldal van kész a szakdolgozatomból és máris unom írni? Ezzel mindenki így van? Ugye igeeeeen? Most iszok bort. Szerintem ez megoldás. A fűről lemondtam már rég, jobb ötletem nincs.

Tipp? Ki hogyan írta a szakdolgozatát? A legjobbakat közzéteszem :D.

Praha

Nem bocsátkozom részletességekbe:

Jó volt. Élveztük nagyon, kedves volt a fogadtatás, finom a Hermelin és a sör.

Jut eszembe, van új sör Prágában!!! A kedvelőknek: A Staropramen gyártja, félbarna és barna létezik belőle. Az előbbi 13, utóbbi 18 fokosos. Alkoholtartalmukat tekintve 5,2 és 7,6 vol. Megittunk a barnából két nagyobb pohárral, mert nagyon okosan nem adnak belőle fél litert, csak négy decit:), és hát meg kell mondjam igen vígan éreztük magunkat utána. Nagyon ajánlom, bár nem tartozik az olcsóbb sörök közé, kifejezetten drágának számít a többi közt. Nekünk 36 koronáért sikerült hozzá jutni. Akit érdekel itt utána nézhet, viszont csak cseh nyelven találtam valamit is róla.

A város még mindig gyönyörű, találtunk sok szép eldugott kortárs szobrot és klasszikusokat is. Az a szép és jó, hogy mindig találhatunk olyat a városban, amit még nem láttunk, akkor is, ha sokszor jártuk be a környéket.

Talán függő is lettem már. Nem tudom.

A várakozás az élet megrontója

A napokban igencsak kijutott a várakozásból. Teljes egészében négy napot kellett várni NagyZé barátommal egy igenlő válaszra.

Hihetetlen, hogy az Időt, mint olyat, mennyi tényező képes befolyásolni.

Jelen esetben a legdominánsabb befolyásoló tényező az erőteljes vágyakozás volt. Mindenki tudja, hogy a gyerekek is visszaszámolnak, ha jön a Télapó. Hát mi is visszaszámolunk, ha a szívünknek oly kedves városról van szó.

Második a realitás. Az ember gyermekének szabit kell kivennie, képeket kell nyomtatnia, képkeretet kell venni, táncot kell próbálni és össze kell csomagolni. Ja! És buszjegyet is kell venni, és azért ez nagyon kritikus dolog. Nem is azzal megyünk, amivel szerettünk volna :(. Tehát nem egészen mindegy mikor kezd neki a tárgyi világ megragadásának.

Aztán itt van az is, hogy a bizonytalanság miféle viselkedéses tényezőket vált ki. Hozzá kell tegyem, hogy halandóságunkat mutatón mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természetnek... A biológia is közbeszól ám hangulatügyileg. Figyelmeztessetek, hogy egy posztban emlékezzek meg a fogamzásgátló szerekről és módszerekről, valamint ezek hatásáról. Esetemben pedig ezek elhagyásának gyötrelmes napjairól. /beindult a hormonrendszerem :(/

Visszakanyarodva eredeti témához, az ember függővé is válik várakozás közben. Netfüggővé. Lépten nyomon meg kell nézni, jött e már valami vagy sem. Ehhez igazítja napi beosztását.

No nem csapongok itt össze meg vissza. Bár pár sort még érdemes írni arra vonatkozóan, hogy akitől a választ vártuk, vasárnap délután 3-kor lett felébresztve, hogy mostmár mondjon valamit! /mindig van kerülőút;)/... Hümmm... ilyen ez a Prága...

diplomázok

Sokat gondolkodtam miként lehetne összefoglalni a vajúdást, tépelődést, széttépődést és elkeseredést, majd újra nekiveselkedés stb... folyamatot. Aztán elvetettem az összefoglalás gondolatát. Többek közt azon egyszerű oknál fogva, hogy még neki se láttam a szakdogámnak, mégis átéltem ezeket mind, akkor mi lesz velem majd, ha tényleg írom?! Elég, ha csak szűk környezetemet bombázom a negatív és hektikus hullámaimmal.

De ez a kis szösszenet nagyon megtetszett a témában, örvendezzetek ti is:

Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén.

Arra megy a Róka és megkérdi:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomadolgozatomat.

-Na és miből írod?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!

-Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.

Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást.

Arra megy a Farkas:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És miből?

-Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!

-Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!

Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:

-Mit gépelsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És milyen témából?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!

-Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.

Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból és elszalad.

Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:

-Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!

Tavasz:)

Itt a tavasz, itt a tavasz jajj de jóóó :D
Éreztem a szagát, meg NagyZé is érezte... bár még nem látszik, de tuti jön már!

Vicc

A Műszaki Egyetemen phd-val rendelkezők takarítják az irodákat. Járnak 20 évig iskolába, majd arra hivatottak, hogy az irodákat takarítsák vizsgáztatás előtt, meg különben is az embernek van azért tisztaság igénye. Nem ám takarító nőt fogadni.... neeeem. Az túl drága lenne. Jó vicc, nem?

Meddig még

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Monoton menetel a tömeg, ahogy kell,
Öreg és fiatal, míg meg nem hal,
Odakint nagy a rend, idebent néma csend,
Nem ereszt a kereszt, mit hittél?
Idegen hatalom hidegen földre nyom,
Körbe zár, megaláz, még meddig vársz?
Semmid sincs, kezeden a bilincs hogyha fáj,
ne remélj, kiabálj!

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Leomlanak majd a falak,
Kezedről a lánc leszakad,

Megáll majd a Föld, nem forog,

Milliónyi szív együtt dobog!

Utána

Nos.. mivel sikerült kisimulnia a barázdáknak és gyűrődéseknek, valamint lehiggadoztak minden idegszálaim, most már tudok írni is... :)

Tehát amikor annyira zizi az ember lánya, akkor nem lehet mit tenni, várni kell, míg elmúlik. Ez igazán jó módszernek bizonyult, mert pont akkorra múlt el, mikorra kellett neki. Ha nem figyeltem rá, már nem is volt érdekes neki lenni. Mennyivel jobb érzés is az, ha gyomormarcangoltathat, szédíthet és fejfájást kaparhat ki magának. (Itt megjegyzem, hogy igen büszke vagyok magamra a felfedezésért!)

Szóval az előadás napján úgy ébredtem, hogy nem fájt a hasam és rám szállt a taoistáktól úgy írigyelt nyugalom. Ez fokozódott, mikor beértem a színházba, nekiálltam bemelegíteni és kialakult a fényterv is. Külön megköszönöm két legnagyobb segítségemnek, hogy jöttek velem. Bandi lovag, mint műszakiszaki a vetítés őre, és NagyZé, mint a mindenesbarát, aki járkál a fényemben, hogy én is lássam. Köszönöm Nektek nagyonnagyon!

A beállás után néha még bepróbálkozott a marcang, de sikeresen elhessegettem, így sikeresen zajlott a sajtó próba is, és mégsikeresebben az előadás. Meg is lett a jutalom, kedden mehettem szigorlatozni a gála előtt... :D:D

A gála napján sikerült 9-12-ig szigorlatoznom addiktológiából, egy 4-es és egy 5-ös félévi jeggyel. Az egyebeket itt nem említem, mert még burkoltan sem szándékszom most káromkodni. Aztán fénypróba ismét, kissé gördülékenyebben már, mert Feritechnikus nagyon érti a dolgát!!! ELőadás előtt még egy alvás is belefért, amiért külön köszönet Andinak /senkit nem engedett be az öltözőbe, míg aludtam :), a többi 20 ember a másikat használta.../. Sorrendben a gesztenyepüré következett, majd fagyoskodás és végül az előadás.

Kritikát itt olvashattok, képeket majd töltök fel később, mikor NagyZé barátom kész lesz vele.

Zabszem... sok zabszem

Hááát, nehéznek bizonyul azt a bizonyos zabszemet kordában tartani. Ha valakinek van jó ötlete, tuti receptje, vagy a nagymamám mondta, hogy ez biztos bejön-je akkor ne fogja vissza magát és ossza meg velem!!!! Jóóó????

Zabszemeim kiváltója több tényezőből áll össze. Elsődlegesen, ami számomra legfontosabb most, az a Szóló-Duó Fesztivál. Most szombaton, vagyis 10-én lesz majd az életem első szóló és életem első magamra koreografált szólójának bemutatása. Hűűűűhaaaa. A dolog már nem egészen arról szól, mint évekkel ezelőtt, így már a "Nagyok" is részt vesznek a játékban. Ez engem bepánikoltat, ahelyett, hogy igazán büszke lehetnék rá, hogy én is ott lehetek. /Mások érdemeit valahogy könnyebben meglátja az ember lyánya, mint a sajátjait/ Ha már a debütálásról van szó, akkor ez az első olyan koreográfiám, amiben vetítést használok. Talán sok ez egyszerre, de végtére is nem jobb minden keresztségen egyszerre átesni? Szóval Zelenák Sándor barátom Az angyalszárny anatómiája című festményét használom fel. Majd teszek fel képeket is, de minden bizonnyal a művészesebb blogra:). Csak legyek már ott és menjen le az agyamról a nyomás a fenekemből meg ki a Kína mennyiségű babszem.

Következő okozó a rengeteg vizsga ami ezzel orvul párhuzamosan megy. Szerintem ez nemes egyszerűséggel nem éri. Holnap lesz két darab szigorlatom, de képtelen vagyok tanulni. /Alapból is alváskényszerem lesz, mihelyst tankönyvet veszek a kezembe/ De ilyen hangulatba mégúgyse. Még jó, hogy drága iskolám még nem egészen digitalizálta magát, tanáraink meg nemtörődömök, így az egyikre nem fogok elmenni, mert senki nem is tudja, hogy nekem ott kéne lennem.

Bár így belegondolva fesztivál utóhatásai sem tudom meddig fognak tartani, de nem látom megszűnni őket azon nyomban.

Tehát ha valakinek van tuti agylenyugtató ötlete, ami nem szintetikus, akkor kérem jelezze, mert rettenetes ez az állapot...

BUÉK!!!

Boldogságos szép új évet kívánok, teljesüljenek a kívánságok!

Elérkezett 2009 első napja. De nincs újévszaga. Számvetés, hogy eddig mégis mivel voltam képes napjaimat tengetni és megélni... És hirtelen nem jut eszembe semmi. Majd adok gondolkodási időt. Aztán megint semmit. Kezdek ideges lenni. Mégis mi a ménkűt csináltam 365 napon keresztül?! Mivel lettem több? Miben léptem előre? Ez meg csak a kényszer. Miért kell mindíg előre lépni? Mi ez a nagy fejlődési mánia? Nem ettől lesz migrénje az embernek? Nem ettől alakulnak ki a stressz és következményes betegségei?

Hát döntöttem. Nem vetegetek számot semmivel. Megéltem napjaimat, nincs olyan, mire rossz lenne visszaemlékezni. És ennyi pont jó. Mert most olyan a helyzet, hogy jónak kell lennie ennyinek.

Majd változik. Egyszer. Talán. Valahol.