Tegnapi nap kicsit furcsán jöttek mentek a frontok és hormonok, így kissé csapongós volt a kedvem. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy balett órán egy tour posé gyakorlatnál fogtam magam, leültem és bőgtem. Majd ez a jelenet kishíján megismétlődött a jazz tréningen is, holott ott még sosem fordult ilyesmi elő. Harangozó díjas mesternőm, Szigeti Oktávia /továbbiakban Oki:)/ rámnéz, kedvesen megkérdezi, hogy 'Piroska miért lóg az orrod??', én azt válaszolom, hogy nem baj, majd elmúlik. Rámnevet és 'ez igaz, még jó, hogy mindenre rá lehet mondani, hogy ez is el fog múlni' Majd megbeszéltük, hogy most inkább ne piszkáljon, mindjárt összeszedem magam.
Majdnem minden óra végére hoz nekünk Oki meglepetést. Van egy óriási-hatalmas borítékja, abban pedig soksok idézet, útmutatás, amiket eddig összegyűjtött. Ebből a feneketlen borítékból szabad nekünk húzni, és értelmezni a dolgokat mindenkinek úgy, ahogy épp tudja, ahol épp az élete tart.
Húztunk tegnap is:
"'Ez is el fog múlni.' Nagyanyám tanított meg ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármelyik pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat." /Claire Rayner/
Szóval ezt húztam. Senki nem tudja elhitetni velem, hogy csak véletlenek sorozatából áll a világ. Ilyen véletlenek nincsenek:). De persze nekem is, mint matériában élőnek kellenek a megerősítések, hogy márpedig tényleg úgy van, ahogy én gondolom. És én azt gondolom, hogy semmi sem történik másként, mint ahogy kell. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amivel meg kell küzdenie, csak rá kell jönni mi az, és tudni kell viselni. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell!
