Bandi lovag és a téli álom

Bandi lovag a vándorlásai során találkozott a Medvével. A Medve kedvesnek látszott, Bandi lovag jól összebarátkozott vele. Elmondta neki nyűgjét, baját, az összes nehézségét és a mindennapi problémákat és a Királylány hisztijeit. És ezeknél sokkal mélyebb gondokat is, amikről senkinek nem beszél. A Medve meghallgatta, elmondta neki mennyire megérti őt és mennyire sajnálja. És persze igazán együtt érez és igazán nagyon egyet ért vele. Voltaképp igen, mindenben igaza van Bandi lovagnak.

Erre Bandi lovag belemerült önsajnálatába, így, hogy megértő és szánó fülekre talált. Csak ült és sajnálta magát, együtt sírt a Medvével és úgy maradt.

Nagy sajnálkozásában a Medve elkezdett mosolyogni, úgy, hogy az csak a szemén látszódott. Semmi máson nem, így Bandi lovag természetesen, férfi lévén nem vette észre. De a szemfüles Királylány bezzeg résen van. Ő látja mi történik, de tehetetlen. Hiába mondja a lovagnak, hogy vigyázzon a medvével, nem igazbarát. Bandi lovag csak mondja-mondja, hogy a Medve megérti őt, ellenben a Királylánnyal.

Egyszercsak a Medve tesz egy ajánlatot. Felajánlja, hogy elmehet vele téli álmot aludni Bandi lovag. Hát ő pedig kapva kap az alkalmon, megy rögvest, nem néz semerre, csak örül, hogy végre sokat alhat, hogy ott és akkor nem bántja semmi. Nem szól hozzá senki, nem álmodik semmit, csak kilép az életből egy kis időre.

De a Királylány tudja. Tudja, hogy a Medve megenni akarja. És hiába figyelmezteti Badni lovagot... ő elindult. Nem számolva azzal, hogy mindent és mindenkit elveszíthet. Pedig sokszor elmondták neki mi lesz. A Medvével ellentétben nem sajnálatot, hanem odafigyelést és rengeteg türelmet kapott. Talán felébred magától, mielőtt a Medve megenné, talán nem.

Csak nem arra, a barlang felé kellene mennie. Mert annyi más ösvény is van még

Bandi lovag a világgal párbajozik

Bandi lovag a három út előtt állt. Választott és nem a legkönnyebb utat ám! Az út veszélyes, nem csak rögös, de még aljas mindenre elszánt növények is vannak benne, amik elbújtatják a gonoszravasz állatokat.

De Bandi lovag a kezdeti bokabicsaklások után hősen /Bár ezt ő nem szeretni, mert a mesékben a hősök meghalnak, de szerintem meg nem. És elvégre én vagyok a mesélő.../ és bátran szembeszáll a Görénnyel, Kígyóval és a Soklábú Óriáspókkal, akinek a keze mindenhová elér.

Mese révén én tudom, hogy legyőz mindenkit és a végén már boldogan és békésen fog az ő Királylány menyasszonyával élni, de most még nem árulhatom el neki az útját... ígyhát most jóéjszakát!

Bandi lovag és a három út

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy daliás, délceg lovag, akit csak Bandi lovagként emlegetett a világ. Ez a Bandi lovag pont olyan volt, mint a mesékben lennie kell egy lovagnak. Volt fehér paripája, fényes páncélja, gyönyörű kardja és egy szép szerelme, nem más, mint a Királylany.

Történt egyszer, hogy Bandi lovagnak hosszú vándorlása során választania kellett három út közül, és igencsak megtántorodott a mi hősbátor lovagunk.

Az egyik úton ha elindul, akkor bizony nem történik semmi. Ugyanannak az útnak a folytatása, amin most jár. Nem szebb egy kicsivel sem, talán csak még bozontosabb, mocsarasabb, tele szúrós növényekkel, amik mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül és akkor még nem is szóltam az állatokról, akik ott laknak. Ezek az állatok bizony a nagyon aljas állatok közül valók, mint a mocsárlakó állatok többsége. Siklók, kígyók, békák, vérszívó szúnyogok. Nem hangzik valami reménykeltőn, ugye?

A másik út már valamelyest világosabb volt. Ezen megjelentek a pillangók is. Szép út, teljesen sima, rögök nélkül, mérges állatok nélkül, akik ellen sohasem kellene harcolnia. Egészen bizonyosan Bandi lovag kellemesen elporoszkálna rajta tán az idők végezetéig is. Ámde ezen az úton nincsen olyan, ami igazán a Királylany kedvére való lenne, bár ő is nagyon szereti a pillangókat nem kétséges, de a síkságot már annál kevésbé.

A harmadik út az nagyon titokzatos út ám! Azon nem lehet előre látni messzire, mert dimbes-dombos hegyes-völgyes, hatalmas fákkal tarkított és tele van mindenféle csodás próbatétellel, különös lényekkel. Ez aggasztja a rettenthetetlen lovagot csodamód, nincsen bizodalma az ismeretlen világban. Bezzeg a Királylany szaladna bele a csodákba minden meggondolás nélkül, mert látja benne a szépet, a jót és izgalmasat. Csak Bandi lovag tartja vissza attól, hogy belemerüljön az ismeretlenbe.

Pedig a harmadik út rejtegetheti a legszebb időket a szerelmeseknek, de erről egyenlőre egyikőjüknek sincs bizonyossága. Így mindkettőjük vívódása érthető és jogos is. Bandi lovag természetéből kifolyólag inkább a kiszámítható, előrelátható, unalmasabb /a Királylány szerint/ utat választaná, míg a Királylány, szintén természetéből fakadón a veszélyesebb ismeretlent választaná, amiben a csodát sejti.

Itt tartanak most hőseink, a Nagy Választás előtt... Hogy mit hoz majd egyik vagy másik út, azt csak később, egy következő mesében láthatjuk meg.