Egy kis helyzetjelentés a magyarrealitiből, hogy ne legyen kedve senkinek hazajönni, hamár egyszer egy olyan helyen van, mint Új Zéland, Canada, Anglia esetleg egyéb olyan helyen, ahol nagy általánosságban minden sokkal jobban működik, mint itt.
Ott kezdődik a történet, hogy házvásárlásra adtuk a fejünket Bandi lovaggal. Az alap szituáció, hogy van egy telek, van kis tőke és van egy szép ház, amiért epekedünk. Tehát első sorban el kell adni a telket. Az idén életbe lépő törvények alapján a vételár 25%-át mindenképp le kell adózni, akkor is, ha veszünk az árából másik ingatlant. Csak mert nem a miénk 15 éve. Jóóóól van, első sokk. Ez pusztán egy 8 milliót érő telek árából 2 egész milliót tesz ki.
Aztán megnéztük a szocpolt, merthát fiatalok is vagyunk, gyereket is szeretnénk, én még pályakezdek is. De hát az sem jár nekünk, mert a ház már használt. Már 5 éve felépült és 3at laktak is benne. Ezért nem újépítésű, hanem használt. És sajnos nem 5 millióba kerül. Merthát akkor kapnánk. Majd talán félszocpolt, ha már gyerek is van... majd... és talán...
A következő, hogy ha meg szeretnénk álmaink házát venni, mondjuk 18,8 millióért, akkor az után 1 egész millió forint illetéket kell kifizetni. Ha újépítésűnek számítana, akkor 15 millióig csak a felét kéne, de afölött így is úgy is kellene az egészet. De! Mivel használt, ezért az ingatlan 4 millióig 2%, az a fölött lévő összeg 6%át kell letenni az asztalra.
Tehát így összesen eddig 3,5 millió forint adónál járunk. És mi vagyunk a kishalak, mert nem miénk a legnagyobb telek, és nem miénk a legnagyobb álmainkháza és így is ennyi. Nem vagyok már annyira naív, hogy feltegyem azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy Állam Bácsi mégis mit csinál ennyi pénzzel??? Még csak rá se gondolok. Inkább...
Hogy mi a tanulság? Ha nem vagy itt, akkor maradj ott, ahol vagy. Ha pedig itthon vagy, akkor vagy tűrjél, vagy olvass Új Zélandról szóló blogokat és igyekezz szépekre gondolni!!!
