Meddig még

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Monoton menetel a tömeg, ahogy kell,
Öreg és fiatal, míg meg nem hal,
Odakint nagy a rend, idebent néma csend,
Nem ereszt a kereszt, mit hittél?
Idegen hatalom hidegen földre nyom,
Körbe zár, megaláz, még meddig vársz?
Semmid sincs, kezeden a bilincs hogyha fáj,
ne remélj, kiabálj!

Körbe zárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad,
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog.

Leomlanak majd a falak,
Kezedről a lánc leszakad,

Megáll majd a Föld, nem forog,

Milliónyi szív együtt dobog!

Utána

Nos.. mivel sikerült kisimulnia a barázdáknak és gyűrődéseknek, valamint lehiggadoztak minden idegszálaim, most már tudok írni is... :)

Tehát amikor annyira zizi az ember lánya, akkor nem lehet mit tenni, várni kell, míg elmúlik. Ez igazán jó módszernek bizonyult, mert pont akkorra múlt el, mikorra kellett neki. Ha nem figyeltem rá, már nem is volt érdekes neki lenni. Mennyivel jobb érzés is az, ha gyomormarcangoltathat, szédíthet és fejfájást kaparhat ki magának. (Itt megjegyzem, hogy igen büszke vagyok magamra a felfedezésért!)

Szóval az előadás napján úgy ébredtem, hogy nem fájt a hasam és rám szállt a taoistáktól úgy írigyelt nyugalom. Ez fokozódott, mikor beértem a színházba, nekiálltam bemelegíteni és kialakult a fényterv is. Külön megköszönöm két legnagyobb segítségemnek, hogy jöttek velem. Bandi lovag, mint műszakiszaki a vetítés őre, és NagyZé, mint a mindenesbarát, aki járkál a fényemben, hogy én is lássam. Köszönöm Nektek nagyonnagyon!

A beállás után néha még bepróbálkozott a marcang, de sikeresen elhessegettem, így sikeresen zajlott a sajtó próba is, és mégsikeresebben az előadás. Meg is lett a jutalom, kedden mehettem szigorlatozni a gála előtt... :D:D

A gála napján sikerült 9-12-ig szigorlatoznom addiktológiából, egy 4-es és egy 5-ös félévi jeggyel. Az egyebeket itt nem említem, mert még burkoltan sem szándékszom most káromkodni. Aztán fénypróba ismét, kissé gördülékenyebben már, mert Feritechnikus nagyon érti a dolgát!!! ELőadás előtt még egy alvás is belefért, amiért külön köszönet Andinak /senkit nem engedett be az öltözőbe, míg aludtam :), a többi 20 ember a másikat használta.../. Sorrendben a gesztenyepüré következett, majd fagyoskodás és végül az előadás.

Kritikát itt olvashattok, képeket majd töltök fel később, mikor NagyZé barátom kész lesz vele.

Zabszem... sok zabszem

Hááát, nehéznek bizonyul azt a bizonyos zabszemet kordában tartani. Ha valakinek van jó ötlete, tuti receptje, vagy a nagymamám mondta, hogy ez biztos bejön-je akkor ne fogja vissza magát és ossza meg velem!!!! Jóóó????

Zabszemeim kiváltója több tényezőből áll össze. Elsődlegesen, ami számomra legfontosabb most, az a Szóló-Duó Fesztivál. Most szombaton, vagyis 10-én lesz majd az életem első szóló és életem első magamra koreografált szólójának bemutatása. Hűűűűhaaaa. A dolog már nem egészen arról szól, mint évekkel ezelőtt, így már a "Nagyok" is részt vesznek a játékban. Ez engem bepánikoltat, ahelyett, hogy igazán büszke lehetnék rá, hogy én is ott lehetek. /Mások érdemeit valahogy könnyebben meglátja az ember lyánya, mint a sajátjait/ Ha már a debütálásról van szó, akkor ez az első olyan koreográfiám, amiben vetítést használok. Talán sok ez egyszerre, de végtére is nem jobb minden keresztségen egyszerre átesni? Szóval Zelenák Sándor barátom Az angyalszárny anatómiája című festményét használom fel. Majd teszek fel képeket is, de minden bizonnyal a művészesebb blogra:). Csak legyek már ott és menjen le az agyamról a nyomás a fenekemből meg ki a Kína mennyiségű babszem.

Következő okozó a rengeteg vizsga ami ezzel orvul párhuzamosan megy. Szerintem ez nemes egyszerűséggel nem éri. Holnap lesz két darab szigorlatom, de képtelen vagyok tanulni. /Alapból is alváskényszerem lesz, mihelyst tankönyvet veszek a kezembe/ De ilyen hangulatba mégúgyse. Még jó, hogy drága iskolám még nem egészen digitalizálta magát, tanáraink meg nemtörődömök, így az egyikre nem fogok elmenni, mert senki nem is tudja, hogy nekem ott kéne lennem.

Bár így belegondolva fesztivál utóhatásai sem tudom meddig fognak tartani, de nem látom megszűnni őket azon nyomban.

Tehát ha valakinek van tuti agylenyugtató ötlete, ami nem szintetikus, akkor kérem jelezze, mert rettenetes ez az állapot...

BUÉK!!!

Boldogságos szép új évet kívánok, teljesüljenek a kívánságok!

Elérkezett 2009 első napja. De nincs újévszaga. Számvetés, hogy eddig mégis mivel voltam képes napjaimat tengetni és megélni... És hirtelen nem jut eszembe semmi. Majd adok gondolkodási időt. Aztán megint semmit. Kezdek ideges lenni. Mégis mi a ménkűt csináltam 365 napon keresztül?! Mivel lettem több? Miben léptem előre? Ez meg csak a kényszer. Miért kell mindíg előre lépni? Mi ez a nagy fejlődési mánia? Nem ettől lesz migrénje az embernek? Nem ettől alakulnak ki a stressz és következményes betegségei?

Hát döntöttem. Nem vetegetek számot semmivel. Megéltem napjaimat, nincs olyan, mire rossz lenne visszaemlékezni. És ennyi pont jó. Mert most olyan a helyzet, hogy jónak kell lennie ennyinek.

Majd változik. Egyszer. Talán. Valahol.