Több darabban/ból

Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???

Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...

Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.

Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.

Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.

No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

Mint mindig, most is a tanulás kerülés-halogatás-messze van az még gyönyörű példája vagyok. Nem szép tőlem, de ez alatt a 16-17 év iskolába járás alatt egyszer sem sikerült még úgy felkészülnöm semmire, hogy az időben legyen, alapos legyen, hogy ne kelljen jó tétel után fohászkodni és betegre izgulni magam. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a 4-es sem elég nekem, fene azt a maximalista fejemet.

Ma takarítottam. De annyira, amennyire az elmúlt félévben még egyszer sem. Az íróasztalomon is rend van, sőt tisztaság. Alatta is tiszta. Asz ablakpárkány is tiszta. De még a szoba ajtaja is tiszta. Asszem nem ragozom tovább. Most meg mindezt leírom, hogy addig is jó okom legyen nem azt csinálni, ami a kötelességem lenne.

Nagyban tulajdoníthatók mindezen bűnök annak, hogy még a "roppantul nagyrabecsült" személyiségfejlesztő órák egyikén meg lett állapítva a tény, miszerint rendellenesen intuitív személyiségű vagyok. Az intuíció legyőzte a racionalistát 20:6-ra. Azért ez mond valamit. No nem mintha nem tudtam volna addig a pillanatig is, de szembesülni vele azért elég meredek dolog. Az egyik csoporttársamnak az ellenkező irányba jött ki ugyanez az eredmény... El is gondolkodtam rajta, hogy hogy lehet még mindig életben. Aztán természetesen felhívták a kijelentésem nem egészen helytállóságára a figyelmem. Öööööööö....

Tehát a mai napom már valamilyen szinten elmúlt. A holnap katasztrófa. A péntek fele és a szombat délelőtt adott. Aztán a vasárnap délután és a hétfő. Ez összesen is csak 2,5 nap. Tehát ennyi időm lesz megtanulni az államvizsgára az anyagot.

Vagyis mostmár minek kezdjek egyáltalán bele;)? Aztán majd hétfő este bejelentkezek, hogy mennyire vagyok pánikban. Valószínűleg, akkor nem fogom magam ilyen kristálytisztán a diplomámmal a kezemben látni...

Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!

LMP

Ahogyan vége lett iskolámnak és eltelt annyi idő, hogy ezt fel is fogjam, no meg még nem ért el az ÚRISTENMINDJÁRTÁLLAMVIZSGÁZOK!!!! hangulat, így ki tudtam nyitni egy kicsinykét a szememet. Amit először megláttam, az az utcákat elöntő depresszióra hajlamosító, alternatíva nélküli negatív választási kampányplakátzuhatag volt. Nem mondom, hogy boldog lettem tőle.

Nem kezdek elmélkedni sem rajta, mert mit is szépítsem nem értek a politikához...

Azt viszont látom, hogy az EU-s választásokból belpolitikai gondot csinálnak, holott egyértelműen külpolitikáról van/lenne szó.

Látom azt is, hogy negatív kampánnyal akarnak embereket befolyásolni (szerintem amúgy sokkal inkább a kétségebbeesésbe hajszolni...), nem pedig alternatívákat kínálnak.

És sok ilyen dolgot is észre vesz a halandó művész lelkületű egyén is, csak talán az nem, aki nem akarja. Az egészségügy szétbarmolva, az oktatás úgyszintén stbstbstb...

Szóval ilyenkor jön szembe, bár még csak a kerülő útakat használva a számomra is elfogadható gondolkodással, szemlélettel bíró kisebb csoportosulás. Így legalább elmegyek szavazni, mert van kire.

Kiraktam oldalra, de meg lehet nézni itt is.

Lehet más a politika!

Mentalitás a felsőoktatásban

Egy filozófia professzor előadása:

Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?

- Igen. - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. Prof így szólt:

-Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Az egyik diák megkérdezte:

-És most már tele van-e az üveg?

Mire a prof azt válaszolta, hogy igen.

Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:

-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:

EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!

/néha vannak nagy igazságok az iwiw-en is :D/

diplomázok

Sokat gondolkodtam miként lehetne összefoglalni a vajúdást, tépelődést, széttépődést és elkeseredést, majd újra nekiveselkedés stb... folyamatot. Aztán elvetettem az összefoglalás gondolatát. Többek közt azon egyszerű oknál fogva, hogy még neki se láttam a szakdogámnak, mégis átéltem ezeket mind, akkor mi lesz velem majd, ha tényleg írom?! Elég, ha csak szűk környezetemet bombázom a negatív és hektikus hullámaimmal.

De ez a kis szösszenet nagyon megtetszett a témában, örvendezzetek ti is:

Nyuszika ül az erdő szélén és gépel a számítógépén.

Arra megy a Róka és megkérdi:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomadolgozatomat.

-Na és miből írod?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Ne hülyéskedj Nyuszika! De te ehhez mit sem értesz!

-Ha nem hiszed Róka, gyere be velem a bokorba, mindjárt megmutatom.

Be is mennek a bokorba. Nagy csatazaj, a Róka kirepül a bozótból és fejvesztve elrohan. Nyuszika előjön és folytatja az írást.

Arra megy a Farkas:

-Mit csinálsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És miből?

-Hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Na ne nevettess, te ehhez nem értesz!

-Ha nem hiszed, gyere velem a bokorba, majd megmutatom!

Be is mennek a bokorba. Nagy zajjal kirepül a Farkas és elrohan. Nyuszika folytatja a gépelést. Kisvártatva jön a Medve:

-Mit gépelsz Nyuszika?

-Írom a diplomámat.

-És milyen témából?

-Hát, hogy hogyan védekezzenek a kis állatok a ragadozókkal szemben.

-Jaj, ne röhögtess! Te ehhez nem érthetsz!

-Ha nem hiszed, gyere be velem a bokorba, megmutatom, milyen profi vagyok.

Be is mennek. Nagy csihi-puhi, kirepül a Medve a bozótból és elszalad.

Kilép a Nyuszika a bokorból, utána előjön az Oroszlán:

-Látod Nyuszika, nem megmondtam! Nem az a lényeg, hogy miből írod a diplomádat, hanem, hogy ki a konzulensed!

Tanulságos :)

Tisztelt MÁV Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az Ön által benyújtott igényeket, és ezúton szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk.

Ezek alapján Ön a következő juttatásban és béremelésben részesül:

- Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt. eladásával kapcsolatosan,

- 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenőleg.

Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevőszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tőkeveszteséget állapított meg. Mivel Ön társaságunk régi és megbecsült dolgozója, így ebben az időszakban már nálunk dolgozott. Ezért szeretnénk, ha ebből a veszteségből is olyan mértékben részesülhetne, mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az Ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebből adódóan a következő fizetési kötelezettsége keletkezett:

- Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tőkevesztesége után.

Új egyenlege ennek megfelelően 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2009. január 1-ig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfelelően részletfizetési konstrukciót dolgozott ki Ön számára, melynek során a fizetéséből havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törleszthető a következő 100 hónapban.

Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

Olyan jó itt élni...

Ma megint néztem a híradót, de nem kellett volna. A sztrájkokról nem is beszélek, hogy mennyi zajlik egyszerre. De a következő hír, az igazán említésre méltó!

Két vak kutyának gyűjtenek az emberek pénzt, mert még elég fiatalok ahhoz, hogy meg lehessen műteni őket, csak új szemlencse kell. Ha mindez megvan, a doktorbácsi karitatívan elvégzi munkáját és hátha akkor majd könnyebben örökbe lehet őket adni. Nohát. Elgondolkodtam. Ha vak kutya lennék, én is kapnék pénzt vajon? Vagy ha magamra aggatnék egy táblát:

Emberek el akarok menni Új Zélandra, de kellene még 2 millió hozzá!!!

Akkor adnának, vagy összefogna egy megélni nem tudó értelmiségi-művészekkel foglalkozó alapítvány, hogy gyűjtsenek nekem pénzt? Neeeem??? Naháááát!

Szóval én éhenhalhatok, de szegény elhagyatott vak kutyáknak lesz új szeme. Remek.

Bocsánat az állatvédőktől és fanatikusoktól, én is nagyon szeretem az állatokat, de azért van egy /szerintem egészséges/ fontossági sorrend az életemben.

Annyira, de annyira...

Ma annyira nap van. Ma minden sárgásszürke. Az ég is és a kedvem is. Nem szeretem ezt az időjárást, pedig semmit nem szoktam ráfogni, most mégis meg kell tennem. A közelmúlt második olyan napja, amikor sárgásszürke színe van a felhőknek és rettenetesen hamar besötétült tőle minden és ami sokkal borzasztóbb, egy percre sem volt világos.

A lényeg az, hogy ezzel a színnel sikerült a magyar emberek lelkivilágát megfesteni. Ha akartam se tudtam volna ennél találóbbat kikeverni. Annyira jellemző a sötétség és a brutális nyomottság.

Legjellemzőbb dolgunkkal találkoztam ma is. Értelmiségi emberek, diplomával, jó állással és panaszkodnak. Ez a helyzet ilyen szar és olyan szar, így nem jó és ilyenolyan igazságtalan.... stb... Majd meghalljuk, hogy megint sztrájkol a MÁV, Ferihegy nem hagyja abba, a pedagógusok egészen biztosan januárban sztrájkolnak és így tovább. Erre pedig az a reakció, hogy a kurva anyját az összesnek, nincsen-e elég bajunk így is, minek a cirkusz?!

Végülis... minek?!

Talán, mert vannak, akik nem csak panaszkodnak, hanem azokkal a módszerekkel amik megadattak, igyekszenek javítani a mindennapjaikon. Nem gondolom én sem, hogy minden tiltakozás jogos. A MÁV-ról határozott véleménnyel vagyok, különösképp az egymás utáni 110 perces, majd 3 órás késésem miatt. Ellenben nagyvonalakban egyetértek.

Ha pedig valaki azt mondja, hogy neki rossz és igazságtalan dolgok történnek vele, mert mondjuk nem fizetik ki a túlóráit, vagy nem mehet esti műszakba, mert sokba kerül a cégnek, akkor vagy csináljon is valamit, vagy egyszerűen ne szidja azokat akik tesznek is a jobb körülményekért, vagy ne panaszkodjon.

Én voltam tüntetni a közszférával, ott álltam a tanárokkal, mikor átadták a petíciót, sztrájkolni nem fogok, mert nem tanítok aznap ;). De igyekszem megtenni, amit tudok.

Ha pedig nem lehet tenni semmit és csak sárgásszürke arcokba és helyzetekbe fogok ütközni, akkor el fogok menni. Mert nem akarom, hogy erről szóljon az életem. Az életemnek legyen tartalma, amin dolgozni és finomítani lehet. Nem az evésre-ivásra-pisilésre akarok figyelni, hanem arra, hogy mit és hogyan olvasok, alkotok.

Szóval el akarok és el is fogok menni, oda, ahol ezt megtehetem.

Elvágyódás

Amikor az öltözőben kimerülten, elcsigázottan étlen és szomjan próbálom korpuszom darabjait egységgé kovácsolni egy-egy igazán elzsibbasztó nap befejezéseként, valaki egészen bizonyosan elkezd mandarint enni. Egy 15 négyzetméteres helyiségben /gondba keveredtem helység és helyiség témában... a helység települést, a helyiség szobát jelent. Érdekességek itt./ úgy, hogy abból a lédús, egészséges, dermesztően aromás és gyönyörű mandarinból, esetleg narancsból, természetesen csak egy darab van. Márpedig én sokan vagyok az öltözőben. Így nem éri az ízlelőbimbóimat és szomjúságomat kielégületlenül hagyni!!!

Mindez onnan jutott eszembe, hogy blogokat olvasván, véletlenül pont Pappito oldalára keveredvén, a télről, Mikulásról, rénszarvasokról és karácsonyról olvastam. Kezdik lassan lassan a világ pont másik felén elkezdeni a bevásárlást. Idáig még elég szokványos a mese. Node! Ők mindezt 30 fokban, tanga papucsban teszik a szilveszteri barbizást tervezgetve. Többek közt ez azért sem éri, mert itthon bezzeg még a tél se tud normális lenni. Lennének inkább mínusz fokok, hó vagy valami. De ebben az időben lenni... még fázni se lehet egy kiadósat, a télikabát december közepén izzasztóan melegnek bizonyul... nem éri ez, nem éri. Ebben az országban még a tél se tud jól működni.

Menni kéne inkább.

Az Aszpartam titok

Az aszpartam egy nagyon veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltő anyagokra bomlik, és mindenkori horrornak lehet nevezni, amit odabent művel.

Egy gyógyszercég kutatója fedezte fel véletlenül egy fekély elleni szerrel való kísérletezés közben.

NutraSweet néven került piacra /a Monstano cég termékeként/, amely több százszor édesebb a cukornál, ámde fillérekbe kerül az előállítása. /vajon miért????/

Az USA-ban a FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal), rákkeltő és idegkárosító hatása miatt előbb nem engedélyezte, majd egy kis anyagi ráhatással a száraz élelmiszerekbe mégiscsak megjelenhetett az aszpartám.

1992-re a NutraSweet-nek már engedélye volt az üdítőitalokban és gyermekvitaminokban való felhasználásra, szerződést kötöttek a Coca-Cola és a Pepsi cégekkel, mint ezen cégek kizárólagos aszpartám-szállítója. Az FDA ekkor fogadta el a NutraSweet kérvényét az aszpartám nagy mennyiségű, szabad forgalomba hozataláról.

Eddig több, mint 90 mellékhatást tulajdonítanak a szernek.

Hogy hogyan is képes egyetlen vegyianyag ekkora kárt okozni a szervezetnek???

Így:

A vérbe kerülve lebomlik és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetben lerakódni. A ciklamáttal vagy a szacharinnal szemben az aszpartámot a szervezet megemészti. A benne lévő metanol formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul át. Mellékesen megjegyezve a formaldehid belélegzése nagymennyiségben halálos, kisebben csak simán rákkeltő, de azt intenzíven.

Az FDA-hoz néhány év alatt több, mint tízezer NutraSweet-tel kapcsolatos panaszbejelentés érkezett, amely az összesnek a 80%-át tette ki.

Új-Zélandon ma már tiltott adalékanyagnak számít!!!

Eddig az Egyesült Királyság és az Európai Unió is azt a javaslatot, hogy végezzek független kutatásokat az aszpartám biztonságos mivoltával kapcsolatban... /alig pár év még.../

Tanulság:

1. Vigyázz azokkal a termékekkel kapcsolatban, amikre ráírják, hogy fenil-alanin forrást tartalmaz!

2. Ne igyál diétás kólát, sőt semmi olyan üdítőt, amire rá van írva, hogy light!

Tipikus termékek, amik aszpartámot tartalmaznak:

- szénsavas, rostos üdítőitalok

- joghurt

- fagylalt

- reggeli készítmények

- pezsgőtabletta

- sportitalok

- GYEREKVITAMINOK!!!!

- lekvár

- szinte az összes rágógumi

- diabetikus termékek

- ÉDESÍTŐSZEREK

Nővérem üzenete a világnak mára...

"Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadtnagy TV-t! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat!

Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat!

Válassz szabadidőruhát és hozzáillő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban!

Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fenevagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-skvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmitcsinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet."

Mark RentonTrainspotting

Csak, hogy tudd!

Egy kis helyzetjelentés a magyarrealitiből, hogy ne legyen kedve senkinek hazajönni, hamár egyszer egy olyan helyen van, mint Új Zéland, Canada, Anglia esetleg egyéb olyan helyen, ahol nagy általánosságban minden sokkal jobban működik, mint itt.

Ott kezdődik a történet, hogy házvásárlásra adtuk a fejünket Bandi lovaggal. Az alap szituáció, hogy van egy telek, van kis tőke és van egy szép ház, amiért epekedünk. Tehát első sorban el kell adni a telket. Az idén életbe lépő törvények alapján a vételár 25%-át mindenképp le kell adózni, akkor is, ha veszünk az árából másik ingatlant. Csak mert nem a miénk 15 éve. Jóóóól van, első sokk. Ez pusztán egy 8 milliót érő telek árából 2 egész milliót tesz ki.

Aztán megnéztük a szocpolt, merthát fiatalok is vagyunk, gyereket is szeretnénk, én még pályakezdek is. De hát az sem jár nekünk, mert a ház már használt. Már 5 éve felépült és 3at laktak is benne. Ezért nem újépítésű, hanem használt. És sajnos nem 5 millióba kerül. Merthát akkor kapnánk. Majd talán félszocpolt, ha már gyerek is van... majd... és talán...

A következő, hogy ha meg szeretnénk álmaink házát venni, mondjuk 18,8 millióért, akkor az után 1 egész millió forint illetéket kell kifizetni. Ha újépítésűnek számítana, akkor 15 millióig csak a felét kéne, de afölött így is úgy is kellene az egészet. De! Mivel használt, ezért az ingatlan 4 millióig 2%, az a fölött lévő összeg 6%át kell letenni az asztalra.

Tehát így összesen eddig 3,5 millió forint adónál járunk. És mi vagyunk a kishalak, mert nem miénk a legnagyobb telek, és nem miénk a legnagyobb álmainkháza és így is ennyi. Nem vagyok már annyira naív, hogy feltegyem azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy Állam Bácsi mégis mit csinál ennyi pénzzel??? Még csak rá se gondolok. Inkább...

Hogy mi a tanulság? Ha nem vagy itt, akkor maradj ott, ahol vagy. Ha pedig itthon vagy, akkor vagy tűrjél, vagy olvass Új Zélandról szóló blogokat és igyekezz szépekre gondolni!!!

jelentés

Újra itt egy kicsit...

Elég sokminden történik és köztük sajnos nagyon sokminden, mondjuk úgy, nem annyira pozitív. Ha le akarnám írni, akkor csak egy nagy magyar realitisóó lenne a blog, ezt pedig nem szeretném. Tudnám bővíteni a hétköznapok cimkémet ezeregy MÁV-os storyval, milyen is az amikor 45 perc késés után a 45 fokos betonon nem engedik az ember lányát fel az IC peronjára, mert nincsen helyjegye... vagy milyen is a BKV, vagy hogy is kezdje el az ember az életét, amikor se bt-t nem éri meg csinálni, se egyéni vállalkozni nem jó, se sehogy se nem jó. Mert ilyen olyan járulékok befizetése után a fizetés harmadát sem kapom kézhez... Mindezt úgy, hogy szeretnék iskola mellett munkát vállalni, de így minek?Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani a kicsi cégemet, ahhoz ez nem elég... És akkor mégis hogyan kezdje el a becsületesség-betegséggel született társadalmi lény az élést????

Mindegy...... Szóval rengeteg ilyen dolgot nem akarok ide írni, úgyhogy most kivárok, hátha lesz egyszer jobb is. Vagy hátha egyszer már csomagolunk végre vagy hátha egyszer már történik valami végre.

Van ez így! 2

Van amikor az embert az ág is húzza, és van amikor a kullancs csípi...

Van ez így!

Van olyan, amikor az ember ütve érzi magát. Minden és mindenki üt. Üt egy pillantás, egy hangsúly egy nem odafigyelt mondat, még az is, ha nem hangzik el az a mondat. És ütnek a történések is. Amik csak jönnek szembe maguktól, mintha tesi órán a zsámolyok ki lennének rakva a tornaterembe és focizni kéne köztük.

Ilyenkor tényleg ütve van az ember és tényleg ott vannak azok a zsámolyok??? Vagy csak egész egyszerűen ilyenkor ki kell vonnia magát a világból egy kis időre, fel kell töltődni friss energiával a régi elhasznált helyett...

Viszont lehetséges ám, hogy ilyenkor nem is az ember energiáival van a baj, hanem csak egyszerűen nincsen a helyén. Mert ha valaki A helyén van, akkor a legnagyobb dolgok véghezviteléhez sem kell különösen nagy erőmennyiség. És a kivitelezés örömöt és még több energiát ad a további megmérettetésekhez. Csak rá kell térni arra az útra és tudni kell belátni, ha rossz ösvényt járunk.

Mostan

Hát az a helyzet, hogy életem és agyam ezer darabokban van, így azt sem tudom mit, mennyit és mikor....

Lényegek:
Bandi lovag táltosodik :).
Országunkban semmi új, egyenes úton lefelé...
Iskolában fejen pörgés, utolsó pillanatokra hagyás és vizsgázás, vizsgázás, gyűrűavató és társai.
Új Zélanddal minen szép és minden jó, már csak az időnek kell telni.
A Pilates pedig elkezdődött :):):):).

Konklúzió:
Voltaképp minden rendben van, csak nem mindíg veszem észre.
A világ is szebb, főleg délben a Queen-ben...

Nos remélem majd már nem sokára aktív lehetek és beszámolhatok és mesélhetek, addig meg hajráááááá!

helyzetjelentés

Eddig csak túlélni túlélni és nem beledögleni....

Ma meg a Nagy Nap:)... már mindjárt...

hehehe

Kormanyvalsag van... eljeneljen!!! Mar megint... eljeneljen...!

Fejlemények 2.

Mai napon is sikerült újabb dolgokat felfedeznie a kedves T cégnek. Most épp azt, hogy a T-com-os tartozásom nem is egy darab, hanem mindjárt három. Igaziból erre most épp már no comment. Ami a magyar postát illeti, őnekik is, mivel az ajánlott levél érkezéséről szóló cetliket én sosem kaptam meg, holott számos érkezett belőle. De a postai rémtörténet majd egyszer talán külön bejegyzést kap.

Ami még újdonság volt, hogy a T szakított velem, nem pedig én vele. Ez azért érdekes, mert a kezemben van a lemondó nyilatkozatom. Amivel, hozzá kell tennem, semmire sem megyek, mert ez csak az én nyilatkozatom, a cég nem jelzett, hogy a szakítás megtörtént volna.

Rá kell jöjjek, én vagyok a hibás. Szerintem ilyen naiv ügy féllel még sosem volt dolga egy multinak sem, mint amilyen én voltam az incidens előtt. Jó kis tanulópénz, nem? Most pedig nem tudom eldönteni, hogy elővigyázatos vagyok, gondos vagy csak simán Marvinra ütök és paranoid lettem. Mindent háromszor kérdezek meg, mindent elteszek, vagy legalábbis Párom kezébe adok, aki ebben nagggyon profi. Az a szomorú, hogy nekem alapból védekező állásponton kell lennem, és mindent megnéznem, nincs-e benne átverés, tényleg az van-e leírva, mint amit mondtak, stb... nem hiszem, hogy be kell mutatnom.

Hát most a saját káromon jó nagy leckét megtanultam, olyat, amiről jobb helyeken nem is hallanak és nem is kellene, hogy halljanak az emberek.

Pillanatképek/magyarrealiti

Egyenes úton Európába, dinamikus fejlődés, szervezettség... minden ami a MÁV-ot jellemzi.

Mint már korábban ígártem, egy kis ízelítő.

Itt szállok fel a vonatra minden egyes alkalommal mikor megyek dolgozni:

Budapest-Zugló:

Itt kell jegyet vennem.

Ezen az ajtón pedig bemennem.