Emlékeztető a szépre

Eljött egy olyan pillanat, amikor azt gondolom, erővel kell gondolni a szépre, különben elsüllyedek.

Történtek ám jó dolgok velem! De tényleg!

Lett egy férjem.

Jártam Madridban, ahol olyan dolognak voltam részese, ami a mostani körülmények közt rettentő ritka. Egy csodálatos előadást hoztunk létre, és minden este élt a színpadon.

Aztán vannak tanítványaim, akik hol ügyesek, hol nem, de szeretem őket.

Voltam Prágában, ami leginkább olyan volt, mintha haza mentem volna. Létrejött egy nagyon nyílt, egészen érdekes színház-tánc kombinációs egyvelegelőadás élő zenével. Szintén nagy álom volt.

Elvesztettem és megtaláltam magam. Illetve azt hittem.

Gyönyörű lett a lakásunk.

Voltaképp kvázi minden rendben van. Volna.

Ha nem kellene olyan kérdéseket feltenni, hogy mégis mi a fészkes fenéből fogok megélni? Miért van az, hogy csak dolgozom, dolgozom és sehol nem vagyok bejelentve? Ez komoly probléma lesz ám januártól. Miért van az, hogy itthon senkit nem érdekel, hogy 3 premier lezajlott Prágában, ami itthon nem volt bemutatva. Mert se pénz, se érdeklődés. Pályáznék én... de hova?! Ha a NagyX és NagyY sem kap pénzt, akkor éééén???? Pályáznék én... de még a megnyert pályázati pénzek sincsenek kifizetve. Egyszer majd évek múltán biztos jól fog jönni az a pénz, amit nyár végén kellett volna megkapnom.

Szóval akkor most örüljek? Vagy akkor most ne?

Szerintetek????

MigRém

Tényleg van, amikor a dolgok furcsán alakulnak. Amikor már dolog nem lenne, csak örülni, dolgozni és lenni, akkor történik valami,hogy ne így lehessen, ne történhessenek meg. Alapvetően én hiszek abban a véletlenek márpedig nincsenek dologban. Tehát gondolkodom azon, hogy akkor mégis mi a fészkes fenét rontok el, hogy beteg vagyok? Amikor pedig soha nem szoktam beteg lenni. Sok volt? Ugyan! Mi lett volna sok? Ennyit bírni kell... De mégis. Akkor miért hörghurut? Miért migrén? Főleg miért migrén? Komolyan a neurológiai klinikán kell kikötni? Vagy csak simán gondolkozzak el azon, hogy mi az, amit nagyon elbaszarintok?

Pedig BOLDOG vagyok ám! Azért is nem írtam ide olyan sokáig, mert alapvetően minden rendben van. Megvan a szép, új lakás, ami mondjuk immáron be van rendezve, mésig egy kicsit szállodának tűnik, nem otthonnak. Bár a konyha már egészen otthon.

Aztán van munkám, amit szeretek csinálni. És még utazok is vele...

Meg természetesen nem utolsó sorban van egy Bandi lovag, aki fantasztikus kalandokon keresztül menve rátalált magára, meg persze rám is, és most jó. Meg amúgy mintegy mellesleg össze is házasodunk.

Erre min aggodalmaskodok? Hogy csak nehogy a szép napunkon is migrénem legyen! Na persze tudom, hogy nem jó erre gondolni, de hát hogy a jóistenbe ne gondoljak rá?!

A másik meg, mi van ha munka közben, előadás közben jön rám?! Akkor mi a fészkest fogok tudni kezdeni magammal?

Áh na mindegy. Majd lesz valahogy, gondolom természetesen a stressz nem tesz jót neki-nekem. Szóval inkább abba is hagyom és kerítek valami agyturkászt, hogy tegyen rendet a fejemben, mert nekem nem megy.

Múzeumok Éjszakája jún. 19.

Kedves Minden Múzeum és Művészetbarát!

Tolmácsolom Asztalos Tamás barátom meghívását, miszerint szeretettel várunk mindannyiótokat Aszódra a Múzeumok Éjszakájára. Lesz sok érdekes program, többek közt:

Meseolvasás gyerekeknek

Tari István költő-képzőművész és Budai András fafaragó-zenész közös tárlatmegnyitója

Ladócsy László festőművész monotípiázni tanít

Testamentum című parasztkomédia a Javítóintézet színjátszói előadásában

A marslakók második inváziója a Vécsey Kamarateátrum előadása

És még sok más, ami szép és jó :)

Helyszín:

Petfőfi Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóhely, valamint az Evangélikus Gyülekezeti terem

2170 Aszód, Szontágh lépcső 1-2

Gyertek, mert finom lesz a vacsora :D

Parton

Part premier

Part

"A Part egy határ. Egy határ, amely folyamatos mozgásban van. De hol is? Tudjuk-e, hogy hol helyezkedik el? Hogy mikor érkeztünk el hozzá? Hol vannak egy-egy beszélgetés, egy-egy tett, egy-egy szó határai? Mitől meddig szárnyal, vagy épp torpan meg egy idea, egy elképzelés, egy gondolat? Honnan tudjuk, honnan érezzük, hogy már nincs tovább? Nekem, neked mik a határaink? Tudod? Tudom?"

Helyszín: Duncan Centre Theater /Prága, Branicka 41/

Időpont: 2010. 04. 29-30.

Táncolják: Fülöp Ágnes, Kulcsár Vajda Enikő, Siffel Zita

Koreográfia-rendezés: Fülöp Ágnes

Támogatók: Új Előadóművészeti Alapítvány, Sporttemplom, Mozgóház Alapítvány

Egy kis változtatás

Hosszas tűnődés után úgy határoztam, hogy leszedem az New Zealand-i linkgyűjteményt a blogról. Jelen pillanatában az életem semmilyen formában nem alkalmas a kiköltözésre, legfeljebb a vágyódásra. Fene egy szakmát választottam lássuk be. És pont akkor kezd el benne kibontakozni valami nekem is as a Lovagnak is, amikor....

De végül is mikor, ha nem akkor? Szóval sóvárgás marad és én is maradok. Amint újra aktualitását érzem, rögtön kiteszem.

Amúgy nem mellesleg van itt közelebb is olyan hely, ami le tudja venni az embert a lábáról. Mondjuk azt, hogy nem kissé szimpatikus a 11es napkezdés, a 3-6ig szieszta és hajnal 3ig buli hangulat. :D

A legviccesebb, hogy a színházban is szieszta van, teljesen mindegy az, hogy te hogyan állsz a munkával....

Szerintem jól csinálják :). Mindenesetre nem a görcsölésbe fognak belepusztulni a madridiak, az egész biztos.

Válogatás

Bármily furcsa és hihetetlen, ez van, rávettem magam, illetve a körülmények úgy játszottak közre....


Prágai bemutatóval, táncszínházi produkcióhoz keresünk egy női táncost.

A bemutató időpontja április 29.

Akit keresünk: gyorsan memorizáló, kreatív, jó technikai felkészültségű, nyitott táncosnő.

Válogatáson: tréning, 2 rövid tánc/kombináció megtanulása, improvizáció

Jelentkezés: prague0429@gmail.com címen egy önéletrajzzal és egy fotóval.

A pontos helyszínt és időpontot a válasz emailben küldjük.

Ok és okozat, káoszelmélet

Azzal emeltem magam fölé, hogy magamat leértékeltem.

Nem egy könnyű dolog erre rájönni. Még kevésbé könnyű ezen változtatni. Talán azok közé a nehéz dolgok közé tartozik, amik velünk születnek... ha jobban tetszik, genetikailag kódoltak.

Nehéz például rendet tenni a káoszban addig, amíg az ember meg nem látja benne a rendszert. Viszont onnantól kezdve már nem is lehet káoszról beszélni.

Amíg a káosz a szobában van, nincs gond. Onnantól kezdve viszont, hogy az ember a fejében konstatálhatja, nos hát attól a pillantattól kezdődnek a problémák. Maga a rettenet pedig az, mikor az érzelmekben vannak gordiuszi csomók. Ez már már a kilátástalansággal határos.

Szóval talán inkább akkor most itt be is fejezem, mielőtt mindenkit elriasztok. Legközelebb akkor jelentkezem, ha lekezeltem a káoszomat.

Ízelítő

A koreográfus asszony :)


Ez lennék én:

Itt pedig együtt:

Akikről pedig szól: Radnóti Miklós és Miguel Hernandez

Amikor látható: március 27. Madrid; május 4. Nemzeti Táncszínház Budapest

Amilyen lesz: Szép és érdekes, nehéz és heves. A többit majd később bővebben.

Ott ahol a Part szakad...

„A következő kérdésekre keressük a választ. Mi a part? Mi látható a partról? Mi teszi olyan megfoghatatlan térré a partot? A Part egy sáv, egy átmeneti terület, ahol az általa elválasztott víz és szárazföld törvényei föloldódnak egymásban, kiegészítik, egyben ki is oltják egymást.

Amit a partról látunk, az nem más, mint a horizont. A horizont pedig az a látókör, ami egy pontból látható, de vigyázat! ez nem egy merev határ, hanem olyasvalami élmény, ami velünk együtt halad, és további előrehatolásra hív bennünket. Az élmény az Előtt és az Után hagyományaival rendelkezik, s végül élményfolyammá olvad. A jelen horizontja szüntelenül alakul. Formálja a múlttal való találkozás és a hagyomány megértése. A jelen horizontja nem alakul ki a múlt nélkül, s a megértés tulajdonképpen a horizontok összeolvadása. Ezt a folyamatot, azaz a horizontok összeolvadását, az időbeliség jellemzi.

A műalkotások időbelisége, más szóval temporalitása azt jelenti, hogy a műalkotás jelentése nem a műben, még kevésbé az alkotóban lelhető fel, sokkal inkább egy olyan párbeszédben jön létre, történik meg, melynek részesei – az alkotó, a mű és a befogadó – egyaránt nélkülözhetetlenek.

A Part azonban maga az ember, aki az örök Után és az örök Előtt határán, mondjuk így, a jelenben, a pillanatok füzérén, az emlékei, a vágyai labirintusában bolyongó mulandó, aki hol hullámhegy, hol hullámvölgy, hol tudatos, hol tudattalan, hol megtalálja önmagát, hol pedig elveszíti. Ez az Ember temporalitása, amelynek jelképes színtere az örökké mozgásban lévő hely, a Part.”

Asztalos Tamás

Ebből az alapgondolatból születik egy újabb gondolat aztán pedig mégegy és mégegy és mégegy. Aztán születik hozzá, belőle egy kép, abból pedig még sok másik kép. A képből megszületik egy mozdulat. A mozdulatból pedig a tánc. A táncból pedig egy előadás.

Így látom én, így alkotom én.

Meghívás NagyZé barátom kiállítására

Ez lenne hát a helyszín és időpont. Mindenkinek javaslom szívem összes melegével!
További képeket itt nézhettek Tőle.

Több darabban/ból

Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???

Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...

Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.

Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.

Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.

No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?

Matruska Daniela szemével

Elgondolkodtató és érdekes sorok EBBEN az interjúban, amit Láng Judit készített Daniela Hernandez Faith-el. Érdemes olvasni :)!

Kultúra ma

A sok sok jó hír, jó dolog mellet, ami körülöttem történik kultúra terén, sajnos meg kell, hogy állapítsam ennek a cikknek nagyon igaza van. Talán, ha nem is szeretném ilyen drámaian előadni a dolgot, akkor is az alapokban ott az igazság.

Mindenesetre amikor néztem az Európa Kulturális Fővárosának Pécsnek a megnyitóját, azt hittem, hogy sírva fakadok. Amennyire színvonaltalanra sikerült az egész este, azt nem lehet minősíteni. Persze volt kivétel, mert a reneszánsz kor bemutatása nem volt rossz, de különösen nem is volt kiemelkedő. Alapból is félve kezdtem nézni, mert nem kis szkepticizmusra adott okot az előkészületek ismerete. Többek közt senki nem volt benne biztos, hogy a tér kövezete kibírja a megnyitó súlyát. Hát nem szomorkodnék többet rajta, de az biztos, hogy egy nagyon tisztán mutató tükör volt.

A kulturális helyzettel az én privát szemszögemből majd akkor fogok tudni mit mondani, ha a pályázatok és az előadások és az alkotó folyamatok lezajlottak. Addig nincs mi felett ítélkeznem.

Reménykedni meg szabad.

BUÉK

Nagyon boldog, sikeres és sima úton véghezvivős új évet kívánok!