Ámos reggel és Katalin névnap

Vannak olyan reggelek, amik álmosak. Egyszerűen csak nem engednek felkelni. No ez olyan reggel, ami ilyen. Remélem nem a makacs fajtából, ami el sem múlik...

No de ez nem is olyan fontos.

Ma Katalin névnap van. Kedves Nővérem légy köszöntve még ilyen álmosan is! Bár a névnap nem az olyan húdefontos ünnepek közé tartozik, azért minden nagyon szépet kívánok Neked és lásd meg a fényt az alagút végén! Talán most ez a legfontosabb. Egyszer úgyis vége lesz minden szarnak! Szeretlek!

Alkotás-Vajúdás

Már sokat beszéltem a kettősségekről, hát ez sem lesz újdonság...

Sokan olyan fennkölten és rózsaszín ködbe burkolózva beszélnek az alkotásról, mint művészeti tevékenységről, hogy a halandó ember, mégha művészpalánta is, bedől nekik. Így kell ezt csinálni, aki megtántorodik egy pillanatra is, az már nem is igazi művész!!! Hát egy frászt.

Valójában azonban az alkotásnak két arca van. Egyik, amikor készül valami és a másik mikor már készen van és én csak nézem, hogy húúúúúú... ez az én munkám. Ezt nekem sikerült létrehoznom. Valóban ez a második igen felemelő érzés, de korántsem bizonyos, hogy ide ilyen könnyű szívvel jutunk el.

Csak saját példát hozhatok, mert mások fejével nem gondolkodhatok. Nekem az alkotás nem mindíg olyan rózsaszín. Van amikor megy, és van amikor nem. Hát és amikor nem megy, azt nem kívánom senkinek. Csak ülni bent a teremben órák hosszat és gyötörni a testemet, hogy gyerünk!!! csinál már!! menni fog!... aztán mégsem születik meg semmi sem. Csak marad a tüske a lelkemben és a kétség, miszerint nem is vagyok én alkalmas semmire, hogy is gondolhattam, hogy menni fog. Aztán a következő napon, mikor a test kialudta magát, a fejem meg olvasott és nem gondolkodott, akkor talán alakulni kezd valami. Kezd formálódni, de csak homályosan, inkább érzésre és nem alakra. Ilyenkor tényleg felszabadító, gondűző és energiát adó dolog az alkotás. Csak jussunk el ide és ami sokkalta nehezebb, tartsuk is meg!

No igen ám, de hogy? Hogyan lehet azt mondani, hogy márpedig én akkor is kreatív leszek és akkor se leszek fáradt?! Sehogysem. Aludni kell, pihenni kell és enni-inni kell. Ezek nélkül az ember teste a világ összes kincséért sem fogja azt csinálni, amit elvárunk tőle. És még lehet, hogy így sem...

7 kötelező dolog az első hóban!

Ma, vagyis november 22-én leesett az első hó gyönyörű fővárosunkra :).

Mint az köztudott, az első hóban mosdani kell, mert attól leszünk szépeküdékfrissekfiatalok. Bandi lovag hiányában ezt a mutatványt békésen sikerült kivitelezni, minden közelharcot elkerülve csak fogtam két marék finompuha havat és megdörgöltem vele kezemet, arcomat.

Ami a meseszép havazással együtt jár, azt én ma mindet becsületesen el is végeztem!

Elsőként bele kell gázolni a friss hóba ott, ahol előtte még senki sem járt.

Másodszor ugarálni kell, hogy meghallgathasd milyen szép recsegő hangja van.

Harmadszorra kitárt karokkal forogni kell és utána meg kell nézni milyen mókás nyomot hagytál.

Negyedszerre pedig mindezeken muszáj kacagni, de hangosan ám!

Ötödszörre az első hólepte autó szélvédőjére napocskát kell rajzolni. De olyat ami mosolyog és szeme és orra is van!

Hatodszor ugyanezen autó motorháztetején rajta kell hagyni mindekét tenyerünk lenyomatát.

Hetedik a már említett mosakodás, a szépség megőrzéséért!

Aki mindebből kihúzza magát ne csodálkozzon búskomorságán!

Novemberi Harci Marci Én

Szeretem a novembert. A november szép. És lehet hideg is, langyos is. Ködös is és napsütötte is. És nyákos és friss és esős és havas. És színes és szürke és lehangoló feldobó.

Mindenekelőtt viszont az év egyik legeseménydúsabb és legellentmondásosabb hónapja. És ez, míg az iskolához hol erről, hol arról az oldalról kapcsolódok, így is lesz. Az a szép benne, hogy letelt az újrakezdés zsivaja és nyűgje. Belekezdtünk a rutin fázisába. A rutin, mint olyan, az voltaképp unalmas dolog. Viszont mivel még csak belekezdtünk, azt jelenti, hogy sok olyan dolog, amihez nagy erőfeszítés és odafigyelés kellett a kezdetekben, immáron nem megterhelő. Így energiákat takaríthatunk meg. Ezeket az energiákat mozgósíthatjuk a mindenféle szerteágazó dolgaink megoldására.

Szóval szép. Novemberben sok a dolog. Ez nem baj, csak a fejünkre ne nőljön... ;p. Az enyémre nőtt. Ez a november talán nagyon is rendhagyó az életemben. Eddigre duplán elfáradtam, lestrapálódtam és elhasználódtam. Már ezek önmagukban is szokatlanok az év ezen szakaszában. De nyilván nem minden évben fogok ennyi mindent fejben tartani. És talán nem mindig lesz gazdasági világválság sem és nem lesz ennyire rettentően problémás a házvásárlás sem. Talán. Az okos öregek szerint, viszont mindig minden van. Sosem egyszerűbb, sosem könnyebb, csak a problémák változnak. De mivel én még nem vagyok öregbölcs, ezért ezt el sem hiszem nekik. És mi is lenne az emberrel, ha elhinné??? 22 évesen mindenki főbe lőné magát azt hiszem.

Így jobbnak látom, ha megőrzöm hitemet, miszerint tudni kell, hogy jó lesz. És tisztában kell lenni azzal is, hogy most is jó. A nehézségek nem feltétlenül kell, hogy elkeseredettséget hordozzanak magukban. Meg kell oldani őket és kész. Nincs ezen mit filózni többet. Minden megoldott kérdéssel, konkrétumokkal csak több leszek. Ha nem tudom előre és megbicsaklom, vagy netán úgy kezdem érezni, hogy most ez nem lesz így jól, nem fog menni, akkor abban egész biztos vagyok, hogy úgy is lesz. Az bukás. Nem lehet elengedni a pozitív szálat, mert akkor végem van. Tapasztalat.

A kérdés már csak az, hogy hogyan is kell és lehet megőrizni azt a bizonyos pozitív szálat, ha már egyszer kialakult. Hümmm. Olyankor visszahozom gondolatban azt az előrelátójóérzését. Akkor kristályosodik újra a cél. Mert a cél változhat. Az nem baj. Rugalmasnak kell lenni, mert van, amikor a "körülmények úgy játszanak közre, hogy elvesztitek szem elől egymást egy ideig...". Ha meredten ragaszkodnánk életünk céljához, rettentő hamar orra buknánk.

Szóval tehát akkor csak vegye elő mindenki a pozitívabbik felét, mert november van és ennek a hónapnak a legszebb a neve, legjobb az időjárása /bár lehet, hogy emiatt jópáran perverznek gondolnak majd :)/ és ilyenkor van a szülinapom is. Harcra fel!