Mentalitás a felsőoktatásban

Egy filozófia professzor előadása:

Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?

- Igen. - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. Prof így szólt:

-Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.

Az egyik diák megkérdezte:

-És most már tele van-e az üveg?

Mire a prof azt válaszolta, hogy igen.

Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:

-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:

EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!

/néha vannak nagy igazságok az iwiw-en is :D/

Ez is el fog múlni!

Tegnapi nap kicsit furcsán jöttek mentek a frontok és hormonok, így kissé csapongós volt a kedvem. Ez abban mutatkozott meg elsősorban, hogy balett órán egy tour posé gyakorlatnál fogtam magam, leültem és bőgtem. Majd ez a jelenet kishíján megismétlődött a jazz tréningen is, holott ott még sosem fordult ilyesmi elő. Harangozó díjas mesternőm, Szigeti Oktávia /továbbiakban Oki:)/ rámnéz, kedvesen megkérdezi, hogy 'Piroska miért lóg az orrod??', én azt válaszolom, hogy nem baj, majd elmúlik. Rámnevet és 'ez igaz, még jó, hogy mindenre rá lehet mondani, hogy ez is el fog múlni' Majd megbeszéltük, hogy most inkább ne piszkáljon, mindjárt összeszedem magam.

Majdnem minden óra végére hoz nekünk Oki meglepetést. Van egy óriási-hatalmas borítékja, abban pedig soksok idézet, útmutatás, amiket eddig összegyűjtött. Ebből a feneketlen borítékból szabad nekünk húzni, és értelmezni a dolgokat mindenkinek úgy, ahogy épp tudja, ahol épp az élete tart.

Húztunk tegnap is:

"'Ez is el fog múlni.' Nagyanyám tanított meg ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármelyik pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat." /Claire Rayner/

Szóval ezt húztam. Senki nem tudja elhitetni velem, hogy csak véletlenek sorozatából áll a világ. Ilyen véletlenek nincsenek:). De persze nekem is, mint matériában élőnek kellenek a megerősítések, hogy márpedig tényleg úgy van, ahogy én gondolom. És én azt gondolom, hogy semmi sem történik másként, mint ahogy kell. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amivel meg kell küzdenie, csak rá kell jönni mi az, és tudni kell viselni. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell!