Utolsó pillanatok

Van olyan, mikor elérkezünk egy pillanathoz, amikor már minden mindegy és reménytelen, akkor előjönnek a mentő ötletek, mint hogyan is tudnánk megtanulni a lehetelent. Pl.: van az a dagadt vörösvértest és a rendőr fehérek és voltak azok a takarítósejtek akik porszívózták a felesleget és van 15 karjuk...

Aztán van még több jó mentő ötlet, hogyan is lehet a tételeket szugerálni, véletlenül kettőt húzni stb...

Ilyenkor már csak nevetni lehet. És megjegyzem, így sokkal könnyebb. :):):)

Pánik

A pánik egy roppant aljas, alattomos és rosszindulatú dolog, amit nem lehet, vagy csak én nem tudok kontrollálni. Itt megjegyezném, hogy bárkinek bárminemű ötlet, bevállt módszer, a tulajdonát képezi, az kérem mihamarabb tegye közzé, mert az élettan vizsgám két napon belül lesz, így igencsak szorít az idő.

Visszatérve a pánikra, mint olyanra, el kell mondani, hogy valószínűleg a nem betegségi szinten űzött pániktevékenység megegyezik a stresszel. A stressz és kezelése/tűrése az egészséges életmód egyik meghatározó tényezője, mint azt az oskolában is megtanulhattuk és a józan ész is ezt mondatja velem. Ez rendben van, logikus, okos és felettébb szép elgondolás, hogy ezt így tanítsuk az érdeklődőknek és a nem érdeklődőknek is. DE! Hogyan lehet kezelni a stresszt??? Ezt miért nem mondja meg senki? Persze jógázzunk és tornázzunk, keressünk olyan elfoglaltságot, ami nekünk jó... viszont ez mind csak elkerülés, nem pedig a megoldás. Ha előttem ott van egy ilyen kifejezetten aljas esemény, mint egy élettan vizsga és nekem erre tanulnom kell, no akkor mit kell csinálni???

És mit kell olyankor csinálni, amikor már a tünetek is jönnek, mint gyomorgörcs, hasmenés, étvágytalanság, kimerülés, hányinger, szemszúrás és sorolhatnám még jóideig a különféle megjelenési módjait... Ilyenkor az a baj, hogy már másra se lehet figyelni, ami viszont csak generálja tovább őket. Hümm, tipikus ördögi-kör szituáció.

Hát, ha valaki ténylegesen tud valami megoldást, akkor szóljooooooon!!!!!

Van ez így! 2

Van amikor az embert az ág is húzza, és van amikor a kullancs csípi...

Van ez így!

Van olyan, amikor az ember ütve érzi magát. Minden és mindenki üt. Üt egy pillantás, egy hangsúly egy nem odafigyelt mondat, még az is, ha nem hangzik el az a mondat. És ütnek a történések is. Amik csak jönnek szembe maguktól, mintha tesi órán a zsámolyok ki lennének rakva a tornaterembe és focizni kéne köztük.

Ilyenkor tényleg ütve van az ember és tényleg ott vannak azok a zsámolyok??? Vagy csak egész egyszerűen ilyenkor ki kell vonnia magát a világból egy kis időre, fel kell töltődni friss energiával a régi elhasznált helyett...

Viszont lehetséges ám, hogy ilyenkor nem is az ember energiáival van a baj, hanem csak egyszerűen nincsen a helyén. Mert ha valaki A helyén van, akkor a legnagyobb dolgok véghezviteléhez sem kell különösen nagy erőmennyiség. És a kivitelezés örömöt és még több energiát ad a további megmérettetésekhez. Csak rá kell térni arra az útra és tudni kell belátni, ha rossz ösvényt járunk.

még egy okkal több

Ma hallottam az esti hírekben egy kis érdekességet. Mivel vagyok olyannyira elvetemült, hogy egészségtan szakra is járjak, találkozom elvétve hasznos, illetve engem is érdeklő témákkal is. /nagyritkááán:(/ Az egyik ilyen téma a környezetünk védelme. Már kisebb gyermeki koromban nagy hajlandóságot mutattam arra, hogy kikössem magam egy hajóhoz megmenteni a fókákat és egyéb jószágokat. Aztán kinőttem, mégsem lettem Greenpeace-es. A környezettisztelet és szeretet viszont megmaradt. Nos az előbb említett órán azért hallottam egyet s mást, amik hasznosak a mindennapokban. Ilyen pl a Kyoto-i egyezmény és az USA viszonya, amivel eddig is tisztában voltam ugyan, de a részletek rátettek egy lapáttal amerikanézetemre.

Így sikerült kihallanom a hírek szövegéből, hogy kedves Bush kormányfő mennyire örült annak, hogy az X ember által javasolt szennyezőanyagkibocsátási limitet megvétózta a szenátus. Ha nem tették volna, akkor a kedves tette volna. Hümm...

Majd a következő pont az volt, hogy bezzeg Új Zéland /erre is mindíg felkapom a fejem:)/ csak annyi szennyező gázt stb-t enged vissza a természetbe, amennyit fel is használ. Ezt hallottam, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy a szén-dioxidot például, hogyan is hasznosítják újból. Minden esetre tetszett nagyon. Ami pedig a legfontosabb volt, hogy a miniszterelnök asszony azt állította, hogy a kormány legfontosabb feladatának tekintik a környezet védelmét, megóvását és az odafigyelést. Ismét hümmm...

Vajon Magyarország mikor jut el arra a szintre, hogy ezzel is tudjon foglalkozni? Szerintem soha. Ha egyszer valami csoda folytán mégis, akkor haza fogok jönni.

bölcsen

Ha én nem magamért, ki értem?
Ha én csak magamért, mi vagyok én?
S ha nem most hát mikor?

Köszönöm Mesternő!!!