Több darabban/ból

Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???

Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...

Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.

Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.

Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.

No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?

Matruska Daniela szemével

Elgondolkodtató és érdekes sorok EBBEN az interjúban, amit Láng Judit készített Daniela Hernandez Faith-el. Érdemes olvasni :)!

Kultúra ma

A sok sok jó hír, jó dolog mellet, ami körülöttem történik kultúra terén, sajnos meg kell, hogy állapítsam ennek a cikknek nagyon igaza van. Talán, ha nem is szeretném ilyen drámaian előadni a dolgot, akkor is az alapokban ott az igazság.

Mindenesetre amikor néztem az Európa Kulturális Fővárosának Pécsnek a megnyitóját, azt hittem, hogy sírva fakadok. Amennyire színvonaltalanra sikerült az egész este, azt nem lehet minősíteni. Persze volt kivétel, mert a reneszánsz kor bemutatása nem volt rossz, de különösen nem is volt kiemelkedő. Alapból is félve kezdtem nézni, mert nem kis szkepticizmusra adott okot az előkészületek ismerete. Többek közt senki nem volt benne biztos, hogy a tér kövezete kibírja a megnyitó súlyát. Hát nem szomorkodnék többet rajta, de az biztos, hogy egy nagyon tisztán mutató tükör volt.

A kulturális helyzettel az én privát szemszögemből majd akkor fogok tudni mit mondani, ha a pályázatok és az előadások és az alkotó folyamatok lezajlottak. Addig nincs mi felett ítélkeznem.

Reménykedni meg szabad.

BUÉK

Nagyon boldog, sikeres és sima úton véghezvivős új évet kívánok!

Matruska

Események

Olyan kár, hogy nem tudok különbséget tenni a helyzetismertetés és a dicsekvés közt. Állandóan próbálom megtalálni az utat a kettő közt, és sohasem találom. Ha történik valami jó dolog velem, akkor azt inkább nem mesélem el, nehogy úgy gondolják az emberek, hogy dicsekedni akarok. Erre persze sokan azt mondják, hogy Lujzi tiszta hülye vagy és inkább elmesélik ők. :) ez meg természetesen nekem jó, hiszen akkor mégse az öndícséret büdös esete áll fenn.

No de megpróbálom minden fenntartásomat félretenni és nagyon szűk szavakkal elmesélni mik is történtek..

Hát az úgy volt, hogy nyár elején meghívást kaptam egy prágai táncfesztiválra, aminek a neve: Jarmila Jeřábková Award 2009, vagyis New Europe Festival. Az Angyalszárny... volt című szólóval sikerült ezt kivívni, ezt is kellett bemutatni, csak 10 perces változatban. Valamint egy másik produkciót kellett készíteni egy meghatározott zenére, amit Martin Smolka komponált. Az, hogy szívroham és harakiri, mikor meghallottam a zenét, az nagyon enyhe kifejezés. Azt választottam, amelyiket a legtovább bírtam hallgatni. De a lényeg, hogy Kánya Kata táncos és Gulyás Sándor színész, dramaturg közreműködésével és persze Zoli szemével, megszületett az Instant című alkotás. És ez a kettő 2. helyezést hozott a fesztiválon. Azt még el kell mondani, hogy az 1. helyezést is magyar alkotó, név szerint Grecsó Zoltán és Egyed Bea hozták el. :)

A másik dolog, hogy megvolt a Martuska új premierje három új táncossal: Hucker Kata, Kulcsár Vajda Enikő, és én. Rendező: Carlos Rodero, koreográfus: Danela Hernandez Faith. Egész jól sikerült, bár szűkös volt az időnk. Egy hónap alatt kellett megcsinálni, és ebben az egy hónapban én öt napot Prágában voltam a fesztiválon. De megvolt és majd még jobb lesz. Megérik.

A következőket már az újévben mondom el...

Ősz után a tél és képek

Szóval átpörögtem az őszön és már tél van. Illetve csak volt úgy kb két hétig, most megint ősz van. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint köd inkább ősszel szokott lenni, nem pedig télen. Márpedig most akkora a köd, hogy a szembe szomszéd házat még lehet látni, de a mögötte lévő hegyet esély sincsen.

Nos amiért voltaképp billentyűzetet ragadtam az, hogy NagyZé barátom létrehozozz egy weboldalt, amit meg is tekinthettek itt. Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak olyan képeket láthattok rajta amit ezen az oldalon, vagy a közös blogunkon, hanem sok más, nagyon érdekes témát is megismerhettek, úgy, ahogy Zoli látja a világban.