Kultúra ma

A sok sok jó hír, jó dolog mellet, ami körülöttem történik kultúra terén, sajnos meg kell, hogy állapítsam ennek a cikknek nagyon igaza van. Talán, ha nem is szeretném ilyen drámaian előadni a dolgot, akkor is az alapokban ott az igazság.

Mindenesetre amikor néztem az Európa Kulturális Fővárosának Pécsnek a megnyitóját, azt hittem, hogy sírva fakadok. Amennyire színvonaltalanra sikerült az egész este, azt nem lehet minősíteni. Persze volt kivétel, mert a reneszánsz kor bemutatása nem volt rossz, de különösen nem is volt kiemelkedő. Alapból is félve kezdtem nézni, mert nem kis szkepticizmusra adott okot az előkészületek ismerete. Többek közt senki nem volt benne biztos, hogy a tér kövezete kibírja a megnyitó súlyát. Hát nem szomorkodnék többet rajta, de az biztos, hogy egy nagyon tisztán mutató tükör volt.

A kulturális helyzettel az én privát szemszögemből majd akkor fogok tudni mit mondani, ha a pályázatok és az előadások és az alkotó folyamatok lezajlottak. Addig nincs mi felett ítélkeznem.

Reménykedni meg szabad.

BUÉK

Nagyon boldog, sikeres és sima úton véghezvivős új évet kívánok!

Matruska

Események

Olyan kár, hogy nem tudok különbséget tenni a helyzetismertetés és a dicsekvés közt. Állandóan próbálom megtalálni az utat a kettő közt, és sohasem találom. Ha történik valami jó dolog velem, akkor azt inkább nem mesélem el, nehogy úgy gondolják az emberek, hogy dicsekedni akarok. Erre persze sokan azt mondják, hogy Lujzi tiszta hülye vagy és inkább elmesélik ők. :) ez meg természetesen nekem jó, hiszen akkor mégse az öndícséret büdös esete áll fenn.

No de megpróbálom minden fenntartásomat félretenni és nagyon szűk szavakkal elmesélni mik is történtek..

Hát az úgy volt, hogy nyár elején meghívást kaptam egy prágai táncfesztiválra, aminek a neve: Jarmila Jeřábková Award 2009, vagyis New Europe Festival. Az Angyalszárny... volt című szólóval sikerült ezt kivívni, ezt is kellett bemutatni, csak 10 perces változatban. Valamint egy másik produkciót kellett készíteni egy meghatározott zenére, amit Martin Smolka komponált. Az, hogy szívroham és harakiri, mikor meghallottam a zenét, az nagyon enyhe kifejezés. Azt választottam, amelyiket a legtovább bírtam hallgatni. De a lényeg, hogy Kánya Kata táncos és Gulyás Sándor színész, dramaturg közreműködésével és persze Zoli szemével, megszületett az Instant című alkotás. És ez a kettő 2. helyezést hozott a fesztiválon. Azt még el kell mondani, hogy az 1. helyezést is magyar alkotó, név szerint Grecsó Zoltán és Egyed Bea hozták el. :)

A másik dolog, hogy megvolt a Martuska új premierje három új táncossal: Hucker Kata, Kulcsár Vajda Enikő, és én. Rendező: Carlos Rodero, koreográfus: Danela Hernandez Faith. Egész jól sikerült, bár szűkös volt az időnk. Egy hónap alatt kellett megcsinálni, és ebben az egy hónapban én öt napot Prágában voltam a fesztiválon. De megvolt és majd még jobb lesz. Megérik.

A következőket már az újévben mondom el...

Ősz után a tél és képek

Szóval átpörögtem az őszön és már tél van. Illetve csak volt úgy kb két hétig, most megint ősz van. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint köd inkább ősszel szokott lenni, nem pedig télen. Márpedig most akkora a köd, hogy a szembe szomszéd házat még lehet látni, de a mögötte lévő hegyet esély sincsen.

Nos amiért voltaképp billentyűzetet ragadtam az, hogy NagyZé barátom létrehozozz egy weboldalt, amit meg is tekinthettek itt. Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak olyan képeket láthattok rajta amit ezen az oldalon, vagy a közös blogunkon, hanem sok más, nagyon érdekes témát is megismerhettek, úgy, ahogy Zoli látja a világban.

Elmaradás

Be kell vallanom, kicsit nagyon elmaradtam én a sok történéssel. Hümmm. Asszem már csak a vázlatolás marad és az ígéret arra, hogy a jövőben kicsit rendesebb leszek. (őőőőő)

Tehát a pánik után leállamvizsgáztam :). És jeles lett a diplomám.

Aztán buliztam barátnémmel és kedvesemmel egy hétig folyamatosan. Aztán pedig legkedvesebb Annámmal buliztam :). Valahogy csak meg kellett ünnepelni...

Aztán lakástkerestünk és végül bármily hihetetlen, találtunk is. Így csemperendeléssel és villanyszereléssel megy az idő.

A Múzeumok éjszakája is szép volt jó volt, most lesz Verőce és Visegrád is:).

Egyelőre ennyi, mert a lakásban lévő 30 foktól megolvadnak az agysejtjeim és csak olyan szavak jutnak eszembe, amik nyomdafestéket nem tűrnek. Tehát ősztől újra leszek. Várom az őszt. Az ősz szép. És hűvös. És szépek benne a fények. És nem lesz zselatin az agyamból...

Kezdődik, kezdődik, kezdődik....

Előbbi bejegyzésben olvasható módon elkezdődött a mindent elsöprő és elhalványító pánikhangulat úrrá lenni rajtam. Megjegyzem kissé hamarabb a vártnál. Most tréningezem magam arra, hogy végülis nem is olyan nagyon égő dolog 10 nagyfejes előtt megbukni az államvizsgán. őőőőőőőő.... vagy mégis? De legalább nem én lennék az első a világon, akit nem engednek át. Ennek tuti igaznak kell lennie....

No lássuk a racionális iskolámszidást. Szóval sem pedagógiából, sem pedig pszichológiából nem adták le azt az anyagot, amit most számon fognak kérni. Végülis nem kerek ez így, mert pszichológiából volt azért egy félév, amikor jó tanárunk volt. Érdekes módon azokkal a tételekkel nincs is semmi bajom. Pedagógiából viszont egyenlő a nullával az ismeretanyag a fejemben. A tételcímek pedig gyakran állítmány nélküli mondatok, amiket többedmagammal sem sikerült eredményesen megfejteni. És az egyetlen tankönyv, amit eddig használtunk, az nem jó most semmire. Ez mondjuk az én hibám, hogy miért vizsga előtt 4 nappal jövök rá arra, hogy semmi anyagom nincs. No de én azt hittem, hogy van, mert kaptunk kidolgozott tételeket, amikről szintén kiderült, hogy szart sem érnek.

No rinya befejezve. Vagy megbukok, vagy nem. Most inkább igen.