Egy filozófia professzor előadása:
Egy befőttes üveget feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel, majd rákérdezett, hogy tele van-e az üveg?
- Igen. - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután elővett egy dobozt homokkal, és beletöltötte az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött. Prof így szólt:
-Vegyétek észre, hogy ez a ti életetek. A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok amik még számítanak, mint a barátok,a munkád. A homok az összes többi: az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Először a kövekre figyelj, amik igazán számítanak. A többi csak homok.
Az egyik diák megkérdezte:
-És most már tele van-e az üveg?
Mire a prof azt válaszolta, hogy igen.
Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:
-Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:
EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR!!!
/néha vannak nagy igazságok az iwiw-en is :D/
2 megjegyzés:
Mostanaban a poenkodas fele mentek el a bejegyzesek. Hol vannak az onallo alkotasok? Keszulsz mostanaban valami ilyesmivel is?
:-)
Azért nem gondolom, hogy minden a poénkodásról szólna...:) de ez a filozófusi gondolat igenigen megtetszett. Kicsit, mintha pont erről szólnának mindennapjaim jelenleg.
Önálló alkotásomként lassan megszületik a szakdolgozatom, és aztán majd ide is jut a gondolataimból több...
Megjegyzés küldése