Mint mindig, most is a tanulás kerülés-halogatás-messze van az még gyönyörű példája vagyok. Nem szép tőlem, de ez alatt a 16-17 év iskolába járás alatt egyszer sem sikerült még úgy felkészülnöm semmire, hogy az időben legyen, alapos legyen, hogy ne kelljen jó tétel után fohászkodni és betegre izgulni magam. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a 4-es sem elég nekem, fene azt a maximalista fejemet.
Ma takarítottam. De annyira, amennyire az elmúlt félévben még egyszer sem. Az íróasztalomon is rend van, sőt tisztaság. Alatta is tiszta. Asz ablakpárkány is tiszta. De még a szoba ajtaja is tiszta. Asszem nem ragozom tovább. Most meg mindezt leírom, hogy addig is jó okom legyen nem azt csinálni, ami a kötelességem lenne.
Nagyban tulajdoníthatók mindezen bűnök annak, hogy még a "roppantul nagyrabecsült" személyiségfejlesztő órák egyikén meg lett állapítva a tény, miszerint rendellenesen intuitív személyiségű vagyok. Az intuíció legyőzte a racionalistát 20:6-ra. Azért ez mond valamit. No nem mintha nem tudtam volna addig a pillanatig is, de szembesülni vele azért elég meredek dolog. Az egyik csoporttársamnak az ellenkező irányba jött ki ugyanez az eredmény... El is gondolkodtam rajta, hogy hogy lehet még mindig életben. Aztán természetesen felhívták a kijelentésem nem egészen helytállóságára a figyelmem. Öööööööö....
Tehát a mai napom már valamilyen szinten elmúlt. A holnap katasztrófa. A péntek fele és a szombat délelőtt adott. Aztán a vasárnap délután és a hétfő. Ez összesen is csak 2,5 nap. Tehát ennyi időm lesz megtanulni az államvizsgára az anyagot.
Vagyis mostmár minek kezdjek egyáltalán bele;)? Aztán majd hétfő este bejelentkezek, hogy mennyire vagyok pánikban. Valószínűleg, akkor nem fogom magam ilyen kristálytisztán a diplomámmal a kezemben látni...
Megállíthatatlan lennék, csak kezdenék már neki!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése