Azzal emeltem magam fölé, hogy magamat leértékeltem.
Nem egy könnyű dolog erre rájönni. Még kevésbé könnyű ezen változtatni. Talán azok közé a nehéz dolgok közé tartozik, amik velünk születnek... ha jobban tetszik, genetikailag kódoltak.
Nehéz például rendet tenni a káoszban addig, amíg az ember meg nem látja benne a rendszert. Viszont onnantól kezdve már nem is lehet káoszról beszélni.
Amíg a káosz a szobában van, nincs gond. Onnantól kezdve viszont, hogy az ember a fejében konstatálhatja, nos hát attól a pillantattól kezdődnek a problémák. Maga a rettenet pedig az, mikor az érzelmekben vannak gordiuszi csomók. Ez már már a kilátástalansággal határos.
Szóval talán inkább akkor most itt be is fejezem, mielőtt mindenkit elriasztok. Legközelebb akkor jelentkezem, ha lekezeltem a káoszomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése