Válogatás

Bármily furcsa és hihetetlen, ez van, rávettem magam, illetve a körülmények úgy játszottak közre....


Prágai bemutatóval, táncszínházi produkcióhoz keresünk egy női táncost.

A bemutató időpontja április 29.

Akit keresünk: gyorsan memorizáló, kreatív, jó technikai felkészültségű, nyitott táncosnő.

Válogatáson: tréning, 2 rövid tánc/kombináció megtanulása, improvizáció

Jelentkezés: prague0429@gmail.com címen egy önéletrajzzal és egy fotóval.

A pontos helyszínt és időpontot a válasz emailben küldjük.

Ok és okozat, káoszelmélet

Azzal emeltem magam fölé, hogy magamat leértékeltem.

Nem egy könnyű dolog erre rájönni. Még kevésbé könnyű ezen változtatni. Talán azok közé a nehéz dolgok közé tartozik, amik velünk születnek... ha jobban tetszik, genetikailag kódoltak.

Nehéz például rendet tenni a káoszban addig, amíg az ember meg nem látja benne a rendszert. Viszont onnantól kezdve már nem is lehet káoszról beszélni.

Amíg a káosz a szobában van, nincs gond. Onnantól kezdve viszont, hogy az ember a fejében konstatálhatja, nos hát attól a pillantattól kezdődnek a problémák. Maga a rettenet pedig az, mikor az érzelmekben vannak gordiuszi csomók. Ez már már a kilátástalansággal határos.

Szóval talán inkább akkor most itt be is fejezem, mielőtt mindenkit elriasztok. Legközelebb akkor jelentkezem, ha lekezeltem a káoszomat.

Ízelítő

A koreográfus asszony :)


Ez lennék én:

Itt pedig együtt:

Akikről pedig szól: Radnóti Miklós és Miguel Hernandez

Amikor látható: március 27. Madrid; május 4. Nemzeti Táncszínház Budapest

Amilyen lesz: Szép és érdekes, nehéz és heves. A többit majd később bővebben.

Ott ahol a Part szakad...

„A következő kérdésekre keressük a választ. Mi a part? Mi látható a partról? Mi teszi olyan megfoghatatlan térré a partot? A Part egy sáv, egy átmeneti terület, ahol az általa elválasztott víz és szárazföld törvényei föloldódnak egymásban, kiegészítik, egyben ki is oltják egymást.

Amit a partról látunk, az nem más, mint a horizont. A horizont pedig az a látókör, ami egy pontból látható, de vigyázat! ez nem egy merev határ, hanem olyasvalami élmény, ami velünk együtt halad, és további előrehatolásra hív bennünket. Az élmény az Előtt és az Után hagyományaival rendelkezik, s végül élményfolyammá olvad. A jelen horizontja szüntelenül alakul. Formálja a múlttal való találkozás és a hagyomány megértése. A jelen horizontja nem alakul ki a múlt nélkül, s a megértés tulajdonképpen a horizontok összeolvadása. Ezt a folyamatot, azaz a horizontok összeolvadását, az időbeliség jellemzi.

A műalkotások időbelisége, más szóval temporalitása azt jelenti, hogy a műalkotás jelentése nem a műben, még kevésbé az alkotóban lelhető fel, sokkal inkább egy olyan párbeszédben jön létre, történik meg, melynek részesei – az alkotó, a mű és a befogadó – egyaránt nélkülözhetetlenek.

A Part azonban maga az ember, aki az örök Után és az örök Előtt határán, mondjuk így, a jelenben, a pillanatok füzérén, az emlékei, a vágyai labirintusában bolyongó mulandó, aki hol hullámhegy, hol hullámvölgy, hol tudatos, hol tudattalan, hol megtalálja önmagát, hol pedig elveszíti. Ez az Ember temporalitása, amelynek jelképes színtere az örökké mozgásban lévő hely, a Part.”

Asztalos Tamás

Ebből az alapgondolatból születik egy újabb gondolat aztán pedig mégegy és mégegy és mégegy. Aztán születik hozzá, belőle egy kép, abból pedig még sok másik kép. A képből megszületik egy mozdulat. A mozdulatból pedig a tánc. A táncból pedig egy előadás.

Így látom én, így alkotom én.

Meghívás NagyZé barátom kiállítására

Ez lenne hát a helyszín és időpont. Mindenkinek javaslom szívem összes melegével!
További képeket itt nézhettek Tőle.

Több darabban/ból

Furcsa állat az ember. Kíváncsi lennék, vajon az állatvilágban mennyi jószág képes egyszerre örömet, dühöt, bánatot és lelkesedést, valamint a felrobbanok és a nagyon boldog vagyokot érezni???

Szóval a boldogság és öröm forrása a tánc. Egy rendkívül szép, tiszta, nehéz és kihívást jelentő, de mindennel töltött darab. Jó rágondolni, jó táncolni és jó a premierekre gondolni, akkor is, ha még kissé beleremeg a lábam...

Düh, bánat már több forrású. Talán az értetlenkedést kihagytam az iménti felsorolásból. Értetlenül nézem kis hazánk szociális diagramjait, gondolok itt az 1-es villamosra, a 99-es buszra többek között, amikre felszállni egy egész könyvnyi szociológiai tanulmány.

Akkor értetlenül szemlélem azt, hogy ha egy férfi molesztál egy gyereklányt és ez kiderül, akkor nem a gyereklány kap támogatást, hanem a molesztáló férfi. És ráadásul, ha ez a leány éppen élsportoló, és a szakma nem hogy kiemelné, hanem azt lesi mikor bukik meg.... no ezt sem értem. Mindegy. Én segítek.

Aztán a művészek. Ha már nem egyezik meg a stílus, amit képviselünk és ez kiderül. Miért nem lehet a másikat elfogadni? És a vele szemben mutatott addigi kommunikációt miért is kell feladni? Eddig kedvesen, aztán meg rideghidegen? Nem értem. Más ember lettem azután, hogy láttak táncolni? Őőőőőő ennyire nem lehetek büdös... Szerintem.

No és akkor csak tartja a lelket a boldogöröm, amíg bírja. Struccpolitika lenne a többit nem szívre venni vagy egyszerűen csak túlélés?

Matruska Daniela szemével

Elgondolkodtató és érdekes sorok EBBEN az interjúban, amit Láng Judit készített Daniela Hernandez Faith-el. Érdemes olvasni :)!