Utána

Nos.. mivel sikerült kisimulnia a barázdáknak és gyűrődéseknek, valamint lehiggadoztak minden idegszálaim, most már tudok írni is... :)

Tehát amikor annyira zizi az ember lánya, akkor nem lehet mit tenni, várni kell, míg elmúlik. Ez igazán jó módszernek bizonyult, mert pont akkorra múlt el, mikorra kellett neki. Ha nem figyeltem rá, már nem is volt érdekes neki lenni. Mennyivel jobb érzés is az, ha gyomormarcangoltathat, szédíthet és fejfájást kaparhat ki magának. (Itt megjegyzem, hogy igen büszke vagyok magamra a felfedezésért!)

Szóval az előadás napján úgy ébredtem, hogy nem fájt a hasam és rám szállt a taoistáktól úgy írigyelt nyugalom. Ez fokozódott, mikor beértem a színházba, nekiálltam bemelegíteni és kialakult a fényterv is. Külön megköszönöm két legnagyobb segítségemnek, hogy jöttek velem. Bandi lovag, mint műszakiszaki a vetítés őre, és NagyZé, mint a mindenesbarát, aki járkál a fényemben, hogy én is lássam. Köszönöm Nektek nagyonnagyon!

A beállás után néha még bepróbálkozott a marcang, de sikeresen elhessegettem, így sikeresen zajlott a sajtó próba is, és mégsikeresebben az előadás. Meg is lett a jutalom, kedden mehettem szigorlatozni a gála előtt... :D:D

A gála napján sikerült 9-12-ig szigorlatoznom addiktológiából, egy 4-es és egy 5-ös félévi jeggyel. Az egyebeket itt nem említem, mert még burkoltan sem szándékszom most káromkodni. Aztán fénypróba ismét, kissé gördülékenyebben már, mert Feritechnikus nagyon érti a dolgát!!! ELőadás előtt még egy alvás is belefért, amiért külön köszönet Andinak /senkit nem engedett be az öltözőbe, míg aludtam :), a többi 20 ember a másikat használta.../. Sorrendben a gesztenyepüré következett, majd fagyoskodás és végül az előadás.

Kritikát itt olvashattok, képeket majd töltök fel később, mikor NagyZé barátom kész lesz vele.