A várakozás az élet megrontója

A napokban igencsak kijutott a várakozásból. Teljes egészében négy napot kellett várni NagyZé barátommal egy igenlő válaszra.

Hihetetlen, hogy az Időt, mint olyat, mennyi tényező képes befolyásolni.

Jelen esetben a legdominánsabb befolyásoló tényező az erőteljes vágyakozás volt. Mindenki tudja, hogy a gyerekek is visszaszámolnak, ha jön a Télapó. Hát mi is visszaszámolunk, ha a szívünknek oly kedves városról van szó.

Második a realitás. Az ember gyermekének szabit kell kivennie, képeket kell nyomtatnia, képkeretet kell venni, táncot kell próbálni és össze kell csomagolni. Ja! És buszjegyet is kell venni, és azért ez nagyon kritikus dolog. Nem is azzal megyünk, amivel szerettünk volna :(. Tehát nem egészen mindegy mikor kezd neki a tárgyi világ megragadásának.

Aztán itt van az is, hogy a bizonytalanság miféle viselkedéses tényezőket vált ki. Hozzá kell tegyem, hogy halandóságunkat mutatón mennyire ki vagyunk szolgáltatva a természetnek... A biológia is közbeszól ám hangulatügyileg. Figyelmeztessetek, hogy egy posztban emlékezzek meg a fogamzásgátló szerekről és módszerekről, valamint ezek hatásáról. Esetemben pedig ezek elhagyásának gyötrelmes napjairól. /beindult a hormonrendszerem :(/

Visszakanyarodva eredeti témához, az ember függővé is válik várakozás közben. Netfüggővé. Lépten nyomon meg kell nézni, jött e már valami vagy sem. Ehhez igazítja napi beosztását.

No nem csapongok itt össze meg vissza. Bár pár sort még érdemes írni arra vonatkozóan, hogy akitől a választ vártuk, vasárnap délután 3-kor lett felébresztve, hogy mostmár mondjon valamit! /mindig van kerülőút;)/... Hümmm... ilyen ez a Prága...