Tényleg van, amikor a dolgok furcsán alakulnak. Amikor már dolog nem lenne, csak örülni, dolgozni és lenni, akkor történik valami,hogy ne így lehessen, ne történhessenek meg. Alapvetően én hiszek abban a véletlenek márpedig nincsenek dologban. Tehát gondolkodom azon, hogy akkor mégis mi a fészkes fenét rontok el, hogy beteg vagyok? Amikor pedig soha nem szoktam beteg lenni. Sok volt? Ugyan! Mi lett volna sok? Ennyit bírni kell... De mégis. Akkor miért hörghurut? Miért migrén? Főleg miért migrén? Komolyan a neurológiai klinikán kell kikötni? Vagy csak simán gondolkozzak el azon, hogy mi az, amit nagyon elbaszarintok?
Pedig BOLDOG vagyok ám! Azért is nem írtam ide olyan sokáig, mert alapvetően minden rendben van. Megvan a szép, új lakás, ami mondjuk immáron be van rendezve, mésig egy kicsit szállodának tűnik, nem otthonnak. Bár a konyha már egészen otthon.
Aztán van munkám, amit szeretek csinálni. És még utazok is vele...
Meg természetesen nem utolsó sorban van egy Bandi lovag, aki fantasztikus kalandokon keresztül menve rátalált magára, meg persze rám is, és most jó. Meg amúgy mintegy mellesleg össze is házasodunk.
Erre min aggodalmaskodok? Hogy csak nehogy a szép napunkon is migrénem legyen! Na persze tudom, hogy nem jó erre gondolni, de hát hogy a jóistenbe ne gondoljak rá?!
A másik meg, mi van ha munka közben, előadás közben jön rám?! Akkor mi a fészkest fogok tudni kezdeni magammal?
Áh na mindegy. Majd lesz valahogy, gondolom természetesen a stressz nem tesz jót neki-nekem. Szóval inkább abba is hagyom és kerítek valami agyturkászt, hogy tegyen rendet a fejemben, mert nekem nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése