Eljött egy olyan pillanat, amikor azt gondolom, erővel kell gondolni a szépre, különben elsüllyedek.
Történtek ám jó dolgok velem! De tényleg!
Lett egy férjem.
Jártam Madridban, ahol olyan dolognak voltam részese, ami a mostani körülmények közt rettentő ritka. Egy csodálatos előadást hoztunk létre, és minden este élt a színpadon.
Aztán vannak tanítványaim, akik hol ügyesek, hol nem, de szeretem őket.
Voltam Prágában, ami leginkább olyan volt, mintha haza mentem volna. Létrejött egy nagyon nyílt, egészen érdekes színház-tánc kombinációs egyvelegelőadás élő zenével. Szintén nagy álom volt.
Elvesztettem és megtaláltam magam. Illetve azt hittem.
Gyönyörű lett a lakásunk.
Voltaképp kvázi minden rendben van. Volna.
Ha nem kellene olyan kérdéseket feltenni, hogy mégis mi a fészkes fenéből fogok megélni? Miért van az, hogy csak dolgozom, dolgozom és sehol nem vagyok bejelentve? Ez komoly probléma lesz ám januártól. Miért van az, hogy itthon senkit nem érdekel, hogy 3 premier lezajlott Prágában, ami itthon nem volt bemutatva. Mert se pénz, se érdeklődés. Pályáznék én... de hova?! Ha a NagyX és NagyY sem kap pénzt, akkor éééén???? Pályáznék én... de még a megnyert pályázati pénzek sincsenek kifizetve. Egyszer majd évek múltán biztos jól fog jönni az a pénz, amit nyár végén kellett volna megkapnom.
Szóval akkor most örüljek? Vagy akkor most ne?
Szerintetek????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése