gondolkodás

Néha megvilágosodom. Néha nem is olyan szörnyű a világ, csak tudni kell hova nézz.

Ma elég nehéz dolgom volt, mert így ébredtem. Van ilyen, bár szerencsére igazán ritkán. Tehát ez egy olyan nap volt, amikor szomorú voltam és nem volt jó lenni. Magam se tudtam megindokolni a sok szar helyzet közül melyik is aggaszt most igazán, mert abból épp tényleg sok van. Így nekiindultam a napnak Jan Saudek képeket nézegetve Dead Can Dance-t hallgatva, hogy majd vége lesz egyszer. Furcsa, hogy egész álló nap vonzottam a hülyéket, lelkibetegeket és bunkó faszokat. Az egyik elkezdett szipuzni a villamoson... csak lazán elővette a kis hígítós zacskóját és beletemette az arcát. Kíváncsi lettem volna mit szólt volna ha az ölébe hánytam volna... ehelyett én természetesen békésen átszálltam egy másik kocsiba a hányingeremmel. /talán csak azért mert utálok hányni.../ A következő a villamoson nem akart semmi áron arrébb menni miközben 10 másik szerencsétlen társaságában igyekeztem felszállni... hát kicsit átmentem rajta, erre beszólt. Valahol igaza van, de a fene egye meg, miért nem vesz észre 10 embert akik befelé igyekeznének, ha ő nem állna az útban????? A következő delikvens a zebrán szólt be, hogy ne szám járjon (telefonáltam), hanem a lábam. Ebben az volt a vicces, hogy tényleg siettem.

Katasztrófa, mi? Legalábbis én annak éltem meg. Tanításból hazajövet egyik szülőmet a másik után hívtam fel, többek közt, mert ingyen beszélünk, másrészt meg ők a család, hogy lefoglaljanak és ne rugjak bele senkibe. Talán egy másik napon az összeset mosolyogva térítettem volna meg a 'próbálj minden mosolyogva elérni és ne bombázz a negatív hullámaiddal' nézetemnek, de ma... nem ment.

Aztán hazaértem. VÉGREEEEE! És ismét képek és ismét DCD és jobb lett. És elkezdtem gondolkodni. Vagyis alkotni fejben. Ez kitisztít. No de erről majd egy másik posztban sokkal bővebben... Mert az alkotás, az nem helyettesíthető semmivel. Akár megvalósul, akár nem. Akár táncolsz, akár fényképezel, akár festesz, akár bármi. Akkor csak az az egy dolog létezik. Minden más csak mellékes, jelentéktelen. És pont ettől pihentető, ettől lesz utána minden tisztább és érthetőbb. Eztán már tudtam mit és hogyan kell nézni.

Bocsánat... hosszú lett.

jelentés

Újra itt egy kicsit...

Elég sokminden történik és köztük sajnos nagyon sokminden, mondjuk úgy, nem annyira pozitív. Ha le akarnám írni, akkor csak egy nagy magyar realitisóó lenne a blog, ezt pedig nem szeretném. Tudnám bővíteni a hétköznapok cimkémet ezeregy MÁV-os storyval, milyen is az amikor 45 perc késés után a 45 fokos betonon nem engedik az ember lányát fel az IC peronjára, mert nincsen helyjegye... vagy milyen is a BKV, vagy hogy is kezdje el az ember az életét, amikor se bt-t nem éri meg csinálni, se egyéni vállalkozni nem jó, se sehogy se nem jó. Mert ilyen olyan járulékok befizetése után a fizetés harmadát sem kapom kézhez... Mindezt úgy, hogy szeretnék iskola mellett munkát vállalni, de így minek?Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani a kicsi cégemet, ahhoz ez nem elég... És akkor mégis hogyan kezdje el a becsületesség-betegséggel született társadalmi lény az élést????

Mindegy...... Szóval rengeteg ilyen dolgot nem akarok ide írni, úgyhogy most kivárok, hátha lesz egyszer jobb is. Vagy hátha egyszer már csomagolunk végre vagy hátha egyszer már történik valami végre.

Utolsó pillanatok

Van olyan, mikor elérkezünk egy pillanathoz, amikor már minden mindegy és reménytelen, akkor előjönnek a mentő ötletek, mint hogyan is tudnánk megtanulni a lehetelent. Pl.: van az a dagadt vörösvértest és a rendőr fehérek és voltak azok a takarítósejtek akik porszívózták a felesleget és van 15 karjuk...

Aztán van még több jó mentő ötlet, hogyan is lehet a tételeket szugerálni, véletlenül kettőt húzni stb...

Ilyenkor már csak nevetni lehet. És megjegyzem, így sokkal könnyebb. :):):)

Pánik

A pánik egy roppant aljas, alattomos és rosszindulatú dolog, amit nem lehet, vagy csak én nem tudok kontrollálni. Itt megjegyezném, hogy bárkinek bárminemű ötlet, bevállt módszer, a tulajdonát képezi, az kérem mihamarabb tegye közzé, mert az élettan vizsgám két napon belül lesz, így igencsak szorít az idő.

Visszatérve a pánikra, mint olyanra, el kell mondani, hogy valószínűleg a nem betegségi szinten űzött pániktevékenység megegyezik a stresszel. A stressz és kezelése/tűrése az egészséges életmód egyik meghatározó tényezője, mint azt az oskolában is megtanulhattuk és a józan ész is ezt mondatja velem. Ez rendben van, logikus, okos és felettébb szép elgondolás, hogy ezt így tanítsuk az érdeklődőknek és a nem érdeklődőknek is. DE! Hogyan lehet kezelni a stresszt??? Ezt miért nem mondja meg senki? Persze jógázzunk és tornázzunk, keressünk olyan elfoglaltságot, ami nekünk jó... viszont ez mind csak elkerülés, nem pedig a megoldás. Ha előttem ott van egy ilyen kifejezetten aljas esemény, mint egy élettan vizsga és nekem erre tanulnom kell, no akkor mit kell csinálni???

És mit kell olyankor csinálni, amikor már a tünetek is jönnek, mint gyomorgörcs, hasmenés, étvágytalanság, kimerülés, hányinger, szemszúrás és sorolhatnám még jóideig a különféle megjelenési módjait... Ilyenkor az a baj, hogy már másra se lehet figyelni, ami viszont csak generálja tovább őket. Hümm, tipikus ördögi-kör szituáció.

Hát, ha valaki ténylegesen tud valami megoldást, akkor szóljooooooon!!!!!

Van ez így! 2

Van amikor az embert az ág is húzza, és van amikor a kullancs csípi...

Van ez így!

Van olyan, amikor az ember ütve érzi magát. Minden és mindenki üt. Üt egy pillantás, egy hangsúly egy nem odafigyelt mondat, még az is, ha nem hangzik el az a mondat. És ütnek a történések is. Amik csak jönnek szembe maguktól, mintha tesi órán a zsámolyok ki lennének rakva a tornaterembe és focizni kéne köztük.

Ilyenkor tényleg ütve van az ember és tényleg ott vannak azok a zsámolyok??? Vagy csak egész egyszerűen ilyenkor ki kell vonnia magát a világból egy kis időre, fel kell töltődni friss energiával a régi elhasznált helyett...

Viszont lehetséges ám, hogy ilyenkor nem is az ember energiáival van a baj, hanem csak egyszerűen nincsen a helyén. Mert ha valaki A helyén van, akkor a legnagyobb dolgok véghezviteléhez sem kell különösen nagy erőmennyiség. És a kivitelezés örömöt és még több energiát ad a további megmérettetésekhez. Csak rá kell térni arra az útra és tudni kell belátni, ha rossz ösvényt járunk.

még egy okkal több

Ma hallottam az esti hírekben egy kis érdekességet. Mivel vagyok olyannyira elvetemült, hogy egészségtan szakra is járjak, találkozom elvétve hasznos, illetve engem is érdeklő témákkal is. /nagyritkááán:(/ Az egyik ilyen téma a környezetünk védelme. Már kisebb gyermeki koromban nagy hajlandóságot mutattam arra, hogy kikössem magam egy hajóhoz megmenteni a fókákat és egyéb jószágokat. Aztán kinőttem, mégsem lettem Greenpeace-es. A környezettisztelet és szeretet viszont megmaradt. Nos az előbb említett órán azért hallottam egyet s mást, amik hasznosak a mindennapokban. Ilyen pl a Kyoto-i egyezmény és az USA viszonya, amivel eddig is tisztában voltam ugyan, de a részletek rátettek egy lapáttal amerikanézetemre.

Így sikerült kihallanom a hírek szövegéből, hogy kedves Bush kormányfő mennyire örült annak, hogy az X ember által javasolt szennyezőanyagkibocsátási limitet megvétózta a szenátus. Ha nem tették volna, akkor a kedves tette volna. Hümm...

Majd a következő pont az volt, hogy bezzeg Új Zéland /erre is mindíg felkapom a fejem:)/ csak annyi szennyező gázt stb-t enged vissza a természetbe, amennyit fel is használ. Ezt hallottam, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy a szén-dioxidot például, hogyan is hasznosítják újból. Minden esetre tetszett nagyon. Ami pedig a legfontosabb volt, hogy a miniszterelnök asszony azt állította, hogy a kormány legfontosabb feladatának tekintik a környezet védelmét, megóvását és az odafigyelést. Ismét hümmm...

Vajon Magyarország mikor jut el arra a szintre, hogy ezzel is tudjon foglalkozni? Szerintem soha. Ha egyszer valami csoda folytán mégis, akkor haza fogok jönni.