Szeretem a novembert. A november szép. És lehet hideg is, langyos is. Ködös is és napsütötte is. És nyákos és friss és esős és havas. És színes és szürke és lehangoló feldobó.
Mindenekelőtt viszont az év egyik legeseménydúsabb és legellentmondásosabb hónapja. És ez, míg az iskolához hol erről, hol arról az oldalról kapcsolódok, így is lesz. Az a szép benne, hogy letelt az újrakezdés zsivaja és nyűgje. Belekezdtünk a rutin fázisába. A rutin, mint olyan, az voltaképp unalmas dolog. Viszont mivel még csak belekezdtünk, azt jelenti, hogy sok olyan dolog, amihez nagy erőfeszítés és odafigyelés kellett a kezdetekben, immáron nem megterhelő. Így energiákat takaríthatunk meg. Ezeket az energiákat mozgósíthatjuk a mindenféle szerteágazó dolgaink megoldására.
Szóval szép. Novemberben sok a dolog. Ez nem baj, csak a fejünkre ne nőljön... ;p. Az enyémre nőtt. Ez a november talán nagyon is rendhagyó az életemben. Eddigre duplán elfáradtam, lestrapálódtam és elhasználódtam. Már ezek önmagukban is szokatlanok az év ezen szakaszában. De nyilván nem minden évben fogok ennyi mindent fejben tartani. És talán nem mindig lesz gazdasági világválság sem és nem lesz ennyire rettentően problémás a házvásárlás sem. Talán. Az okos öregek szerint, viszont mindig minden van. Sosem egyszerűbb, sosem könnyebb, csak a problémák változnak. De mivel én még nem vagyok öregbölcs, ezért ezt el sem hiszem nekik. És mi is lenne az emberrel, ha elhinné??? 22 évesen mindenki főbe lőné magát azt hiszem.
Így jobbnak látom, ha megőrzöm hitemet, miszerint tudni kell, hogy jó lesz. És tisztában kell lenni azzal is, hogy most is jó. A nehézségek nem feltétlenül kell, hogy elkeseredettséget hordozzanak magukban. Meg kell oldani őket és kész. Nincs ezen mit filózni többet. Minden megoldott kérdéssel, konkrétumokkal csak több leszek. Ha nem tudom előre és megbicsaklom, vagy netán úgy kezdem érezni, hogy most ez nem lesz így jól, nem fog menni, akkor abban egész biztos vagyok, hogy úgy is lesz. Az bukás. Nem lehet elengedni a pozitív szálat, mert akkor végem van. Tapasztalat.
A kérdés már csak az, hogy hogyan is kell és lehet megőrizni azt a bizonyos pozitív szálat, ha már egyszer kialakult. Hümmm. Olyankor visszahozom gondolatban azt az előrelátójóérzését. Akkor kristályosodik újra a cél. Mert a cél változhat. Az nem baj. Rugalmasnak kell lenni, mert van, amikor a "körülmények úgy játszanak közre, hogy elvesztitek szem elől egymást egy ideig...". Ha meredten ragaszkodnánk életünk céljához, rettentő hamar orra buknánk.
Szóval tehát akkor csak vegye elő mindenki a pozitívabbik felét, mert november van és ennek a hónapnak a legszebb a neve, legjobb az időjárása /bár lehet, hogy emiatt jópáran perverznek gondolnak majd :)/ és ilyenkor van a szülinapom is. Harcra fel!
