Előbbi bejegyzésben olvasható módon elkezdődött a mindent elsöprő és elhalványító pánikhangulat úrrá lenni rajtam. Megjegyzem kissé hamarabb a vártnál. Most tréningezem magam arra, hogy végülis nem is olyan nagyon égő dolog 10 nagyfejes előtt megbukni az államvizsgán. őőőőőőőő.... vagy mégis? De legalább nem én lennék az első a világon, akit nem engednek át. Ennek tuti igaznak kell lennie....
No lássuk a racionális iskolámszidást. Szóval sem pedagógiából, sem pedig pszichológiából nem adták le azt az anyagot, amit most számon fognak kérni. Végülis nem kerek ez így, mert pszichológiából volt azért egy félév, amikor jó tanárunk volt. Érdekes módon azokkal a tételekkel nincs is semmi bajom. Pedagógiából viszont egyenlő a nullával az ismeretanyag a fejemben. A tételcímek pedig gyakran állítmány nélküli mondatok, amiket többedmagammal sem sikerült eredményesen megfejteni. És az egyetlen tankönyv, amit eddig használtunk, az nem jó most semmire. Ez mondjuk az én hibám, hogy miért vizsga előtt 4 nappal jövök rá arra, hogy semmi anyagom nincs. No de én azt hittem, hogy van, mert kaptunk kidolgozott tételeket, amikről szintén kiderült, hogy szart sem érnek.
No rinya befejezve. Vagy megbukok, vagy nem. Most inkább igen.
