Elvágyódás

Amikor az öltözőben kimerülten, elcsigázottan étlen és szomjan próbálom korpuszom darabjait egységgé kovácsolni egy-egy igazán elzsibbasztó nap befejezéseként, valaki egészen bizonyosan elkezd mandarint enni. Egy 15 négyzetméteres helyiségben /gondba keveredtem helység és helyiség témában... a helység települést, a helyiség szobát jelent. Érdekességek itt./ úgy, hogy abból a lédús, egészséges, dermesztően aromás és gyönyörű mandarinból, esetleg narancsból, természetesen csak egy darab van. Márpedig én sokan vagyok az öltözőben. Így nem éri az ízlelőbimbóimat és szomjúságomat kielégületlenül hagyni!!!

Mindez onnan jutott eszembe, hogy blogokat olvasván, véletlenül pont Pappito oldalára keveredvén, a télről, Mikulásról, rénszarvasokról és karácsonyról olvastam. Kezdik lassan lassan a világ pont másik felén elkezdeni a bevásárlást. Idáig még elég szokványos a mese. Node! Ők mindezt 30 fokban, tanga papucsban teszik a szilveszteri barbizást tervezgetve. Többek közt ez azért sem éri, mert itthon bezzeg még a tél se tud normális lenni. Lennének inkább mínusz fokok, hó vagy valami. De ebben az időben lenni... még fázni se lehet egy kiadósat, a télikabát december közepén izzasztóan melegnek bizonyul... nem éri ez, nem éri. Ebben az országban még a tél se tud jól működni.

Menni kéne inkább.

Könyv ajánlás!

Nagyon kedves barátom, Hagymásy András mostanság megjelent könyvéről van szó.

Én nem is szaporítom ezzel kapcsolatban tovább a szót, aki szereti Prágát és a cseh söröket, annak kihagyhatatlan.

Bővebb információk:

www.pragaikocsmakalauz.hu/index.html

és a szerző korábbi kocsmográfiai írásai:

http://www.tychobrache.hu/

Olvassátok, forgassátok és használjátok szeretettel!!!

:(

Hol késel Mikkamakka??!!

Bandi lovag és a téli álom

Bandi lovag a vándorlásai során találkozott a Medvével. A Medve kedvesnek látszott, Bandi lovag jól összebarátkozott vele. Elmondta neki nyűgjét, baját, az összes nehézségét és a mindennapi problémákat és a Királylány hisztijeit. És ezeknél sokkal mélyebb gondokat is, amikről senkinek nem beszél. A Medve meghallgatta, elmondta neki mennyire megérti őt és mennyire sajnálja. És persze igazán együtt érez és igazán nagyon egyet ért vele. Voltaképp igen, mindenben igaza van Bandi lovagnak.

Erre Bandi lovag belemerült önsajnálatába, így, hogy megértő és szánó fülekre talált. Csak ült és sajnálta magát, együtt sírt a Medvével és úgy maradt.

Nagy sajnálkozásában a Medve elkezdett mosolyogni, úgy, hogy az csak a szemén látszódott. Semmi máson nem, így Bandi lovag természetesen, férfi lévén nem vette észre. De a szemfüles Királylány bezzeg résen van. Ő látja mi történik, de tehetetlen. Hiába mondja a lovagnak, hogy vigyázzon a medvével, nem igazbarát. Bandi lovag csak mondja-mondja, hogy a Medve megérti őt, ellenben a Királylánnyal.

Egyszercsak a Medve tesz egy ajánlatot. Felajánlja, hogy elmehet vele téli álmot aludni Bandi lovag. Hát ő pedig kapva kap az alkalmon, megy rögvest, nem néz semerre, csak örül, hogy végre sokat alhat, hogy ott és akkor nem bántja semmi. Nem szól hozzá senki, nem álmodik semmit, csak kilép az életből egy kis időre.

De a Királylány tudja. Tudja, hogy a Medve megenni akarja. És hiába figyelmezteti Badni lovagot... ő elindult. Nem számolva azzal, hogy mindent és mindenkit elveszíthet. Pedig sokszor elmondták neki mi lesz. A Medvével ellentétben nem sajnálatot, hanem odafigyelést és rengeteg türelmet kapott. Talán felébred magától, mielőtt a Medve megenné, talán nem.

Csak nem arra, a barlang felé kellene mennie. Mert annyi más ösvény is van még

Vaaan mááásik :)!

Tisztelt Idetévedők!

Kedves barátommal, NagyZé-vel összefogva megalkottunk egy újabb blogot. Az a blog a világról szól, ahogyan mi látjuk. Írunk, fényképezünk, táncolunk, filmezünk és igyekszünk megfogni a szépet, a nehezet és csúnyát. Közben gondolkodunk. Van, mikor hangosan, van mikor csak vajúdva. Majd lesz belőle valami. Ha nem is igazán gyorsan, de legalább biztosan.

Fogadjátok szeretettel!

Ámos reggel és Katalin névnap

Vannak olyan reggelek, amik álmosak. Egyszerűen csak nem engednek felkelni. No ez olyan reggel, ami ilyen. Remélem nem a makacs fajtából, ami el sem múlik...

No de ez nem is olyan fontos.

Ma Katalin névnap van. Kedves Nővérem légy köszöntve még ilyen álmosan is! Bár a névnap nem az olyan húdefontos ünnepek közé tartozik, azért minden nagyon szépet kívánok Neked és lásd meg a fényt az alagút végén! Talán most ez a legfontosabb. Egyszer úgyis vége lesz minden szarnak! Szeretlek!

Alkotás-Vajúdás

Már sokat beszéltem a kettősségekről, hát ez sem lesz újdonság...

Sokan olyan fennkölten és rózsaszín ködbe burkolózva beszélnek az alkotásról, mint művészeti tevékenységről, hogy a halandó ember, mégha művészpalánta is, bedől nekik. Így kell ezt csinálni, aki megtántorodik egy pillanatra is, az már nem is igazi művész!!! Hát egy frászt.

Valójában azonban az alkotásnak két arca van. Egyik, amikor készül valami és a másik mikor már készen van és én csak nézem, hogy húúúúúú... ez az én munkám. Ezt nekem sikerült létrehoznom. Valóban ez a második igen felemelő érzés, de korántsem bizonyos, hogy ide ilyen könnyű szívvel jutunk el.

Csak saját példát hozhatok, mert mások fejével nem gondolkodhatok. Nekem az alkotás nem mindíg olyan rózsaszín. Van amikor megy, és van amikor nem. Hát és amikor nem megy, azt nem kívánom senkinek. Csak ülni bent a teremben órák hosszat és gyötörni a testemet, hogy gyerünk!!! csinál már!! menni fog!... aztán mégsem születik meg semmi sem. Csak marad a tüske a lelkemben és a kétség, miszerint nem is vagyok én alkalmas semmire, hogy is gondolhattam, hogy menni fog. Aztán a következő napon, mikor a test kialudta magát, a fejem meg olvasott és nem gondolkodott, akkor talán alakulni kezd valami. Kezd formálódni, de csak homályosan, inkább érzésre és nem alakra. Ilyenkor tényleg felszabadító, gondűző és energiát adó dolog az alkotás. Csak jussunk el ide és ami sokkalta nehezebb, tartsuk is meg!

No igen ám, de hogy? Hogyan lehet azt mondani, hogy márpedig én akkor is kreatív leszek és akkor se leszek fáradt?! Sehogysem. Aludni kell, pihenni kell és enni-inni kell. Ezek nélkül az ember teste a világ összes kincséért sem fogja azt csinálni, amit elvárunk tőle. És még lehet, hogy így sem...