Amikor az öltözőben kimerülten, elcsigázottan étlen és szomjan próbálom korpuszom darabjait egységgé kovácsolni egy-egy igazán elzsibbasztó nap befejezéseként, valaki egészen bizonyosan elkezd mandarint enni. Egy 15 négyzetméteres helyiségben /gondba keveredtem helység és helyiség témában... a helység települést, a helyiség szobát jelent. Érdekességek itt./ úgy, hogy abból a lédús, egészséges, dermesztően aromás és gyönyörű mandarinból, esetleg narancsból, természetesen csak egy darab van. Márpedig én sokan vagyok az öltözőben. Így nem éri az ízlelőbimbóimat és szomjúságomat kielégületlenül hagyni!!!
Mindez onnan jutott eszembe, hogy blogokat olvasván, véletlenül pont Pappito oldalára keveredvén, a télről, Mikulásról, rénszarvasokról és karácsonyról olvastam. Kezdik lassan lassan a világ pont másik felén elkezdeni a bevásárlást. Idáig még elég szokványos a mese. Node! Ők mindezt 30 fokban, tanga papucsban teszik a szilveszteri barbizást tervezgetve. Többek közt ez azért sem éri, mert itthon bezzeg még a tél se tud normális lenni. Lennének inkább mínusz fokok, hó vagy valami. De ebben az időben lenni... még fázni se lehet egy kiadósat, a télikabát december közepén izzasztóan melegnek bizonyul... nem éri ez, nem éri. Ebben az országban még a tél se tud jól működni.
Menni kéne inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése