2008-12-13

Annyira, de annyira...

Ma annyira nap van. Ma minden sárgásszürke. Az ég is és a kedvem is. Nem szeretem ezt az időjárást, pedig semmit nem szoktam ráfogni, most mégis meg kell tennem. A közelmúlt második olyan napja, amikor sárgásszürke színe van a felhőknek és rettenetesen hamar besötétült tőle minden és ami sokkal borzasztóbb, egy percre sem volt világos.
A lényeg az, hogy ezzel a színnel sikerült a magyar emberek lelkivilágát megfesteni. Ha akartam se tudtam volna ennél találóbbat kikeverni. Annyira jellemző a sötétség és a brutális nyomottság.
Legjellemzőbb dolgunkkal találkoztam ma is. Értelmiségi emberek, diplomával, jó állással és panaszkodnak. Ez a helyzet ilyen szar és olyan szar, így nem jó és ilyenolyan igazságtalan.... stb... Majd meghalljuk, hogy megint sztrájkol a MÁV, Ferihegy nem hagyja abba, a pedagógusok egészen biztosan januárban sztrájkolnak és így tovább. Erre pedig az a reakció, hogy a kurva anyját az összesnek, nincsen-e elég bajunk így is, minek a cirkusz?!
Végülis... minek?!
Talán, mert vannak, akik nem csak panaszkodnak, hanem azokkal a módszerekkel amik megadattak, igyekszenek javítani a mindennapjaikon. Nem gondolom én sem, hogy minden tiltakozás jogos. A MÁV-ról határozott véleménnyel vagyok, különösképp az egymás utáni 110 perces, majd 3 órás késésem miatt. Ellenben nagyvonalakban egyetértek.
Ha pedig valaki azt mondja, hogy neki rossz és igazságtalan dolgok történnek vele, mert mondjuk nem fizetik ki a túlóráit, vagy nem mehet esti műszakba, mert sokba kerül a cégnek, akkor vagy csináljon is valamit, vagy egyszerűen ne szidja azokat akik tesznek is a jobb körülményekért, vagy ne panaszkodjon.
Én voltam tüntetni a közszférával, ott álltam a tanárokkal, mikor átadták a petíciót, sztrájkolni nem fogok, mert nem tanítok aznap ;). De igyekszem megtenni, amit tudok.
Ha pedig nem lehet tenni semmit és csak sárgásszürke arcokba és helyzetekbe fogok ütközni, akkor el fogok menni. Mert nem akarom, hogy erről szóljon az életem. Az életemnek legyen tartalma, amin dolgozni és finomítani lehet. Nem az evésre-ivásra-pisilésre akarok figyelni, hanem arra, hogy mit és hogyan olvasok, alkotok.
Szóval el akarok és el is fogok menni, oda, ahol ezt megtehetem.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Igazán nem értelek. Az evésalváspisilés miért nem elégít ki?
Jah mert elfelejtetted a szexet beleírni talán azért.
Pedig ezeknek az elemi dolgoknak azért örülnöd kéne. Na csak azt ne mond, hogy ez modernkori rabszolgatartás . . .
Meg, hogy a fűtést lassan nem tudod kifizetni. Vegyél hálózsákot. Vaagy fűthető lepedőt mint a kiwik. Nem,nem érdekel, hogy ők lusták és nem szigetelik a házat vagy egyáltalán nem fáznak. Te igenis spóroljál! Mert itt az élet erről szól. Kicsit húzd össze a nadrágszíjat ( ki tudja hanyadszor ) és majd május hatvanba igenis jó lesz. Addig minden nagy párt unokájának az unokája is biztosítva lesz a jólét felöl és akkor talán . . . Jah, hogy Te addigra nagymama leszel és már nem lesz nyugdíj. Nem akarsz Te egy kicsit sokat?