2009-01-05

Zabszem... sok zabszem

Hááát, nehéznek bizonyul azt a bizonyos zabszemet kordában tartani. Ha valakinek van jó ötlete, tuti receptje, vagy a nagymamám mondta, hogy ez biztos bejön-je akkor ne fogja vissza magát és ossza meg velem!!!! Jóóó????
Zabszemeim kiváltója több tényezőből áll össze. Elsődlegesen, ami számomra legfontosabb most, az a Szóló-Duó Fesztivál. Most szombaton, vagyis 10-én lesz majd az életem első szóló és életem első magamra koreografált szólójának bemutatása. Hűűűűhaaaa. A dolog már nem egészen arról szól, mint évekkel ezelőtt, így már a "Nagyok" is részt vesznek a játékban. Ez engem bepánikoltat, ahelyett, hogy igazán büszke lehetnék rá, hogy én is ott lehetek. /Mások érdemeit valahogy könnyebben meglátja az ember lyánya, mint a sajátjait/ Ha már a debütálásról van szó, akkor ez az első olyan koreográfiám, amiben vetítést használok. Talán sok ez egyszerre, de végtére is nem jobb minden keresztségen egyszerre átesni? Szóval Zelenák Sándor barátom Az angyalszárny anatómiája című festményét használom fel. Majd teszek fel képeket is, de minden bizonnyal a művészesebb blogra:). Csak legyek már ott és menjen le az agyamról a nyomás a fenekemből meg ki a Kína mennyiségű babszem.
Következő okozó a rengeteg vizsga ami ezzel orvul párhuzamosan megy. Szerintem ez nemes egyszerűséggel nem éri. Holnap lesz két darab szigorlatom, de képtelen vagyok tanulni. /Alapból is alváskényszerem lesz, mihelyst tankönyvet veszek a kezembe/ De ilyen hangulatba mégúgyse. Még jó, hogy drága iskolám még nem egészen digitalizálta magát, tanáraink meg nemtörődömök, így az egyikre nem fogok elmenni, mert senki nem is tudja, hogy nekem ott kéne lennem.
Bár így belegondolva fesztivál utóhatásai sem tudom meddig fognak tartani, de nem látom megszűnni őket azon nyomban.
Tehát ha valakinek van tuti agylenyugtató ötlete, ami nem szintetikus, akkor kérem jelezze, mert rettenetes ez az állapot...

2009-01-01

BUÉK!!!

Boldogságos szép új évet kívánok, teljesüljenek a kívánságok!

Elérkezett 2009 első napja. De nincs újévszaga. Számvetés, hogy eddig mégis mivel voltam képes napjaimat tengetni és megélni... És hirtelen nem jut eszembe semmi. Majd adok gondolkodási időt. Aztán megint semmit. Kezdek ideges lenni. Mégis mi a ménkűt csináltam 365 napon keresztül?! Mivel lettem több? Miben léptem előre? Ez meg csak a kényszer. Miért kell mindíg előre lépni? Mi ez a nagy fejlődési mánia? Nem ettől lesz migrénje az embernek? Nem ettől alakulnak ki a stressz és következményes betegségei?
Hát döntöttem. Nem vetegetek számot semmivel. Megéltem napjaimat, nincs olyan, mire rossz lenne visszaemlékezni. És ennyi pont jó. Mert most olyan a helyzet, hogy jónak kell lennie ennyinek.
Majd változik. Egyszer. Talán. Valahol.

2008-12-23

Tanulságos :)

Tisztelt MÁV Dolgozó!
Társaságunk megvizsgálta az Ön által benyújtott igényeket, és ezúton szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk.
Ezek alapján Ön a következő juttatásban és béremelésben részesül:
- Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt. eladásával kapcsolatosan,
- 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenőleg.
Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevőszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tőkeveszteséget állapított meg. Mivel Ön társaságunk régi és megbecsült dolgozója, így ebben az időszakban már nálunk dolgozott. Ezért szeretnénk, ha ebből a veszteségből is olyan mértékben részesülhetne, mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az Ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebből adódóan a következő fizetési kötelezettsége keletkezett:
- Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tőkevesztesége után.
Új egyenlege ennek megfelelően 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2009. január 1-ig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfelelően részletfizetési konstrukciót dolgozott ki Ön számára, melynek során a fizetéséből havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törleszthető a következő 100 hónapban.
Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

2008-12-14

Olyan jó itt élni...

Ma megint néztem a híradót, de nem kellett volna. A sztrájkokról nem is beszélek, hogy mennyi zajlik egyszerre. De a következő hír, az igazán említésre méltó!

Két vak kutyának gyűjtenek az emberek pénzt, mert még elég fiatalok ahhoz, hogy meg lehessen műteni őket, csak új szemlencse kell. Ha mindez megvan, a doktorbácsi karitatívan elvégzi munkáját és hátha akkor majd könnyebben örökbe lehet őket adni. Nohát. Elgondolkodtam. Ha vak kutya lennék, én is kapnék pénzt vajon? Vagy ha magamra aggatnék egy táblát:
Emberek el akarok menni Új Zélandra, de kellene még 2 millió hozzá!!!
Akkor adnának, vagy összefogna egy megélni nem tudó értelmiségi-művészekkel foglalkozó alapítvány, hogy gyűjtsenek nekem pénzt? Neeeem??? Naháááát!
Szóval én éhenhalhatok, de szegény elhagyatott vak kutyáknak lesz új szeme. Remek.
Bocsánat az állatvédőktől és fanatikusoktól, én is nagyon szeretem az állatokat, de azért van egy /szerintem egészséges/ fontossági sorrend az életemben.

2008-12-13

Annyira, de annyira...

Ma annyira nap van. Ma minden sárgásszürke. Az ég is és a kedvem is. Nem szeretem ezt az időjárást, pedig semmit nem szoktam ráfogni, most mégis meg kell tennem. A közelmúlt második olyan napja, amikor sárgásszürke színe van a felhőknek és rettenetesen hamar besötétült tőle minden és ami sokkal borzasztóbb, egy percre sem volt világos.
A lényeg az, hogy ezzel a színnel sikerült a magyar emberek lelkivilágát megfesteni. Ha akartam se tudtam volna ennél találóbbat kikeverni. Annyira jellemző a sötétség és a brutális nyomottság.
Legjellemzőbb dolgunkkal találkoztam ma is. Értelmiségi emberek, diplomával, jó állással és panaszkodnak. Ez a helyzet ilyen szar és olyan szar, így nem jó és ilyenolyan igazságtalan.... stb... Majd meghalljuk, hogy megint sztrájkol a MÁV, Ferihegy nem hagyja abba, a pedagógusok egészen biztosan januárban sztrájkolnak és így tovább. Erre pedig az a reakció, hogy a kurva anyját az összesnek, nincsen-e elég bajunk így is, minek a cirkusz?!
Végülis... minek?!
Talán, mert vannak, akik nem csak panaszkodnak, hanem azokkal a módszerekkel amik megadattak, igyekszenek javítani a mindennapjaikon. Nem gondolom én sem, hogy minden tiltakozás jogos. A MÁV-ról határozott véleménnyel vagyok, különösképp az egymás utáni 110 perces, majd 3 órás késésem miatt. Ellenben nagyvonalakban egyetértek.
Ha pedig valaki azt mondja, hogy neki rossz és igazságtalan dolgok történnek vele, mert mondjuk nem fizetik ki a túlóráit, vagy nem mehet esti műszakba, mert sokba kerül a cégnek, akkor vagy csináljon is valamit, vagy egyszerűen ne szidja azokat akik tesznek is a jobb körülményekért, vagy ne panaszkodjon.
Én voltam tüntetni a közszférával, ott álltam a tanárokkal, mikor átadták a petíciót, sztrájkolni nem fogok, mert nem tanítok aznap ;). De igyekszem megtenni, amit tudok.
Ha pedig nem lehet tenni semmit és csak sárgásszürke arcokba és helyzetekbe fogok ütközni, akkor el fogok menni. Mert nem akarom, hogy erről szóljon az életem. Az életemnek legyen tartalma, amin dolgozni és finomítani lehet. Nem az evésre-ivásra-pisilésre akarok figyelni, hanem arra, hogy mit és hogyan olvasok, alkotok.
Szóval el akarok és el is fogok menni, oda, ahol ezt megtehetem.

2008-12-11

Elvágyódás

Amikor az öltözőben kimerülten, elcsigázottan étlen és szomjan próbálom korpuszom darabjait egységgé kovácsolni egy-egy igazán elzsibbasztó nap befejezéseként, valaki egészen bizonyosan elkezd mandarint enni. Egy 15 négyzetméteres helyiségben /gondba keveredtem helység és helyiség témában... a helység települést, a helyiség szobát jelent. Érdekességek itt./ úgy, hogy abból a lédús, egészséges, dermesztően aromás és gyönyörű mandarinból, esetleg narancsból, természetesen csak egy darab van. Márpedig én sokan vagyok az öltözőben. Így nem éri az ízlelőbimbóimat és szomjúságomat kielégületlenül hagyni!!!
Mindez onnan jutott eszembe, hogy blogokat olvasván, véletlenül pont Pappito oldalára keveredvén, a télről, Mikulásról, rénszarvasokról és karácsonyról olvastam. Kezdik lassan lassan a világ pont másik felén elkezdeni a bevásárlást. Idáig még elég szokványos a mese. Node! Ők mindezt 30 fokban, tanga papucsban teszik a szilveszteri barbizást tervezgetve. Többek közt ez azért sem éri, mert itthon bezzeg még a tél se tud normális lenni. Lennének inkább mínusz fokok, hó vagy valami. De ebben az időben lenni... még fázni se lehet egy kiadósat, a télikabát december közepén izzasztóan melegnek bizonyul... nem éri ez, nem éri. Ebben az országban még a tél se tud jól működni.
Menni kéne inkább.

2008-12-09

Könyv ajánlás!

Nagyon kedves barátom, Hagymásy András mostanság megjelent könyvéről van szó.
Én nem is szaporítom ezzel kapcsolatban tovább a szót, aki szereti Prágát és a cseh söröket, annak kihagyhatatlan.

Bővebb információk:

www.pragaikocsmakalauz.hu/index.html

és a szerző korábbi kocsmográfiai írásai:

http://www.tychobrache.hu/

Olvassátok, forgassátok és használjátok szeretettel!!!