A döntés

A döntés valaminek a kezdete és a vége is egyszerre. Mint szinte minden, valahogy ez is máshogy, fordítva működik nálam. Amikor megjelennek az első sárga-bordó falevelek, én akkor kezdek el zsongni és számomra ez a kezdet. A legtöbb ember elszomorodik és kimegy belőle az energia, ha az elkövetkezendő télre gondol. Én akkor vagyok méterekre a föld felett...

A döntés is ilyen. Az az idő, amíg megszületik egy döntés, (nem hiába hívják szülésnek) az tényleg vajúdás. A kétségek jelentik a fájdalmat. Ezt, vagy azt válasszam? Ez lesz a jobb, vagy az, vagy mi és melyik és egyáltalán merre is? Akkor mintha bepárásodna a szem, csak valami szűrőn keresztül néz a világ vissza és nem értem. Semmit sem értek. Akkor tonnás súlyokat látok mindenfelé, kiváltképp a mellkasomon és agyamon.

Aztán hol egyik percről a másikra, hol kissé lassabban, de elkezd tisztulni a kép. Először az agyról a tonnák, aztán a szemről a hályog és így tovább. Kapok levegőt, ezzel már tudok is gondolkodni, úgyhogy meglátom az utat is, hogy merre kell menni.
És akkor jön az őszi zsongás, mert kapok szárnyakat, és kapok egy döntést! Eldöntöttem, hogy mi lesz, már csak végig kell csinálni. Órákig lehetne arról is beszélni, érvelni, melyik az egyszerűbb/nehezebb. Létrehozni egy döntést, avagy kivitelezni azt?! Nekem legtöbbször a döntés meghozatala okoz gondot, a megszületése utáni pillanatokban rögtön minden sokkal egyszerűbbnek látszik, mint előtte.
Ha viszont azt vesszük alapelvnek, hogy nálam minden fordítva működik, hiszen képes vagyok szerelmes lenni az őszbe, akkor másnak nyilván másként lesz. Érdemes elgondolkodni rajta...