A hullám voltaképp egy "örökmozgó". A két végpont közt van valahol folyamatos mozgásban. Nem olyan régen láttam egy természetfilmet, amiben arról volt szó, hogy a földtörténeti ókorban is történt egy nagy katasztrófa a Földön. Annak a jelenségnek az volt az oka, hogy megszűnt a mozgás a vizekben. Minden vízben, ami a kis bolygónkon csak volt. Ennek a következményeként történt meg, hogy az akkoriban élt csaknem összes állatfaj kipusztult. Még jóval a dínók előtt. Hát nem furcsa? Nem hullámzik a víz és kihal egy bolygó.
Talán az emberrel is így lenne, ha nem hullámzanának benne folyamatosan a gondolatok, ha nem hullámozna folyamatosan érzelmileg. Hogyan lehetne akkor fejlődni? Ez is érdekes ám... ha valami nem fejlődik, akkor már el is sorvad? Igazából nem sorvad el, csak érvényét veszti, és míg a másik továbbhalad, addig az egyre távolabb kerül és kisebb lesz.
Szóval most sikerült magamnak megmagyarázni, voltaképp miért is normális és természetes, sőt, egyenesen szükségszerű az állandó hullámzásom. Ettől persze nem könnyebb ám, de legalább megnyugodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése