Nos tehát a felsőoktatásban megszerzett temérdek kedves tapasztalat vezetett odáig, hogy mindezt itten is megírjam, bár csak finomított formában, közzé tegyem és megkérdezzem: Ez mindenütt így vaaaan???
Arra azért felkészítik a leendő diplomásokat, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog, hogy a bulik mellett a rengeteg tömény hülyeséget is meg kell tanulni, amit persze az életbe soha nem fogsz tudni felhasználni, satöbbi. Itt kérdem én, hogy annyi erővel, amennyivel ezt a tanrendet sikerült összeállítani az Okosoknak... mibe került volna egy olyat megcsinálni, ami hasznos is mondjuk? Természetesen én ne reklamáljak, hiszen 4,5 év alatt lesz egy főiskolai és egy egyetemi papírom is. Ebből az egyetemi színtisztán használhatatlan, de legalább én is gyarapíthatom a papíron értelmiségiek klubbját.
Jelen esetemben az egyetemi tananyag elsajátítására van 2,5 évem. Én már a szűrt anyagot kapom. És mindezek ellenére tanulom azokat a dolgokat, amiket elvétve, véletlenül fogok tudni majdan használni is. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem azzal van problémám, hogy nekem tanulnom kell! Azzal van problémám, hogy olyan dolgokat erőszakolnak belém, amikkel később nem tudok megfelelni annak a státusznak, amivel az úgynevezett diplomám ruház fel. Egészségtan tanár leszek egyetemi végzettséggel, de még most sem tudom mit takar az egészségtan okatatása. Nem tudom, hogyan kell korcsoport szerint differenciáltan tanítani, mi a módszertana. De azt már tudom, hogy az inzulin molekula a ciklikus-adenozin-monofoszfáton keresztül kapcsolódik a sejthez és úgy fejti ki a hatását.
Itt felmerülhet az, vajon hány tanulóban merül fel ugyanez a gondolat? Hány tanulónak van/lenne olyan igénye, hogy szeretne megfelelni annak a papírnak, szeretne hinni abban, hogy a diplomák mögött tartalom is van /szerintem nem sokban, mert akkor nem itt tartanánk/. És vajon hány egyetem állítja ugyanilyen helyzet elé az ott tanulókat? Nagyon nagyon szeretném azt hinni, hogy sok másik intézményben megvan a teljsesség és nem csak a névlegesség igénye!
2 megjegyzés:
"Hány tanulónak van/lenne olyan igénye, hogy szeretne megfelelni annak a papírnak, szeretne hinni abban, hogy a diplomák mögött tartalom is van /szerintem nem sokban, mert akkor nem itt tartanánk/."
Tök igazad van, de úgy gondolom, h sajnos az, h itt tartunk, nem a tanulókon múlik... különben nem itt tartanánk, ha rajtuk múlna. Biztos sokan vannak, akiknek mindegy, h mit tanulnak, sok buta ember jár főiskolára, egyetemre, de azért ha felvetődik ez a kérdés, szerintem még ők is egyetértenének Veled.
Maugli
Nevek nélkül támogatom a véleményed egy konkrét példával: az enyémmel... és elmondom, azért nem mindenhol van ez így... és ebben az országban is előfordul...
Történt egyszer, hogy gazdasági pályára adtam a fejem, és felvételt nyertem egy egyetemre, amit inkább nem neveznék nevén. Az elején húúú de nagyon örültem a dolognak, és nagy lelkesedéssel vágtam bele a tanulásba, mert szükségét is éreztem, és amúgyis szeretek tanulni.
Közel két félév elég volt ahhoz, hogy megtapasztaljam az általad leírtakat. Nappali tagozaton teletömték a kötelező tárgyak listáját olyan tárgyakkal, melyek elvileg a látókörünket és gondolkodásmódunkat fejlesztik, ám sok hasznát nem veszed majd az életben, a jövőbeni pályádon, viszont kellően leterhelte, lestresszelte a diákot mégtöbb ZH-val, vizsgával. Magát a lényegi gazdasági oktatást érintő tantárgyakat is olyan tartalommal töltötték fel, melyek elsősorban - ez az én véleményem - azt a célt szolgálták, hogy a jól ismert egyetemi "szórást" produkálni tudják. És ezzel nem a saját szűkös képességeim következményeit próbálom bizonygatni... mert én sem vettem jól az akadályokat, és én is beleestem a "szórásba". Nem feltétlenül az anyag mennyiségével és a mélységével gyült meg a problémám... megtanultam én azt is, amiről tudtam, hogy soha az életben nem fogok használni, mert kellett a végső célhoz...
Érzésem szerint nem csak rajtam múlott, hogy mindez odáig gyűrűzött, hogy kikerültem eme felsőoktatási intézmény szárnyai alól, és nem önszántamból.
Eltelt pár év, és kudarcomat nem voltam hajlandó csak úgy elfogadni. Úgy döntöttem, akkor is megpróbálom újra, mert továbbra is éreztem magamban az affinitást ehhez... főleg hogy sikerült is elhelyezkednem ezen a pályán.
Hát megpróbáltam újra. De nem ott, nem egyetemi, hanem főiskolai oktatásban, és nem nappali tagozaton, hanem levelezőn, munka mellett...
És meglepődtem kellően... levelező oktatásban ugyanazokat a tárgyakat tanulva tapasztaltam meg, hogy lehet másképp is ezt csinálni. Ugyanazt az anyagmennyiséget adták le, ugyanazzal a tematikával és mégis másképp: érthetőbben, gyakorlati példákon át, logikusabban, praktikusabban... életre nevelvén a jövő közgazdászait. Nem mellébeszélve, hanem lényegretörően, úgy ahogy kellene. A tanárok segítőkészek voltak, és nem a szórásra törekedtek...
Viszont... ami egy szomorú felvetést látszik igazolni: mindehhez az kellett, hogy ne nappali tagozaton és ne állami finanszírozásban folytassam a tanulmányaimat. Ez persze lehet nem így van. Ez csak egy feltevés, amit egy családtagom fogalmazott meg, aki velem egy cipőben járt anno, csak más területen. És most mi van vele? Hamarabb és könnyebben el tudott helyezkedni, mint azok a volt csoporttársai, akikkel korábban nappali tagozaton és állami finanszírozásban tanult, és nem keserítette meg a tanulás, hanem csak még nagyobb lelkesedést kapott, hogy elsajátítson mindent, amit csak lehet és abban a szakmában dolgozzon, amiben szeretne.
Ez az egész azonban két érdekes és megdöbbentő kérdést vet fel bennem: nem lehetséges, hogy ma Magyarországon ezáltal egy főiskolai diploma komolyabb munkaerőpiaci értékkel bír, mint egy egyetemi? És ennek fényében van értelme a hallgatóknak kínozni magukat egy egyetemi diploma megszerzéséért?
Lehet nem jól látom a kérdést. Ez csak egy vélemény. Én csak egy kis hal vagyok a végtelen tengerben...
De úgy gondoltam érdemes ezen is elgondolkodnia annak, aki az írásodat olvassa, mert érdemes.
Üdv:
egy messzi barátosnéd, Jutta
Megjegyzés küldése