Vannak olyan helyzetek, amikor egy abszolút politikától elhatárolódni igyekvő ember, jelen esetben én, szembesül azzal, hogy voltaképp milyen országban is él. A hatás nem marad el... Csak megerősíti azt az elgondolást, hogy "Mindent a Cél-ért!" innentől kezdve. És mivel ilyen hatások szinte minden nap érnek, ezért a végén szerintem a saját szárnyaimon fogok elrepülni Új Zélandra.
Miről is beszélek most?
85 éves nagypapám a család számára termel mézet, régebb óta, mint ahogy én megszülettem egyáltalán. Mindenféle fennakadások elkerülése végett még őstermelői igazolványa is van, nehogy baj legyen. Az idén a három családnyi méhecske olyan nagyon sok mézt gyűjtött össze és olyan különleges minőségűre sikerült megcsinálniuk, hogy gondoltunk egyet és közeli zöldségesbe beadtuk eladásra, 850ft/1l egységáron. Gyönyörűen felcimkéztük, ráírtuk Papó nevét, azt hogy honnan származik a méz és természetesen feltüntettük az őstermelői státuszát is. Ment is minden rendjén, ahogy kell, amikor is kijött egy minőség ellenőr. Kifogásolta, hogy nincs ráírva, hogy mikor jár le a méz. Hát bizony, még be is látom, hogy igaza van, tényleg nincs. Ami a kabaré, az most kezdődik.
Kaptunk egy olyan levelet, miszerint a 10 üveg méz a helyszínen megsemmisítésre került a jegyzőkönyvben szereplő X határozat alapján, valamint 50E ft bírság befizetésére kötelezik ezen felül. A bökkenő ott van, hogy a helyzsínen megsemmisítés nem történt /nem látta a zöldséges néni, mert elvitték/, róla jegyzőkönyv nem készült. A fent említett jegyzőkönyvről sem tudunk semmit azon kívül, hogy a benne lévő határozatra hivatkoznak. És még az én teljesen nem szakképzett fejemben is felvillant a kérdés, hogy megsemmisítés előtt vajon nem kellett volna-e bevizsgálni azt a bizonyos fogyaszthatatlannak titulált mézet vajon? Természetesen fellebbezni fogunk a döntés ellen, nemcsak azért mert egyszerűen gusztustalan maga az ügy és az ügyvitel is, hanem mert Papó 63E ft-os nyugdíjából nem biztos, hogy futja 50E kifizetésére... mondjuk.
Az az egészben a legszörnyűbb, hogy amíg a nem mondok neveket multikban hígított, vegyszerezett olvasztott cukrot árulnak, addig az ilyen kétkezi munkás őstermelőket szivatják agyba-főbe. Az teljesen nem számít, hogy a 'nagyok' mit be nem adnak élelmiszer címén az egyszeri polgárnak. Az a fontos, hogy a statisztika meglegyen a hivatalnak, amit pedig úgy tudnak elérni, ha kifogják a kishalakat és hagyják őket fulladozni. Addig meg a nagyhalaknak egyre csak több hely jut a vízben. Hát remek.
2 megjegyzés:
Nos az a baj a termelői mézzel, hogy azt előre megfontolt szándékkal úgynevezett kulák listán nevelkedett ember készíthette. Igaz, hogy nem kevert hozzá Kínai mézet vagy szintetikus anyagokat ,de mi lenne a nagyáruházakkal,ha ellepné a zöldségeseket az igazi méz?
Esetleg megéreznék az emberek az igazi méz ízét, vagy nem lennének daganatos betegek a sok szinti anyagtól. Jah és mi lenne az adót nem fizető multikkal? Képzeld, ha mindenki a Papó(k) mézét venné. Tudod mi lenne??? Egy új Új Zéland Európa közepén, mert ott igenis figyelnek a hazai gyártmányra. Itt a rövid rendszer(nem)váltás ideje alatt, sikerült kishazánkat eladni, eladósítani és nemsokára a mélybe taszítani. Igen, sokunkban ott a kérdés, menni vagy maradni. Sok ,a Papó féle fricska után ez ma már nem kérdés. Ez a hazánk, de már nem akarunk élni benne, nem bírja a gyomrunk . . .
Nézd meg Gyarmathy Lívia Kishalak... Nagyhalak... című doksiját. Tanulságos...
Megjegyzés küldése