Mai napon is sikerült újabb dolgokat felfedeznie a kedves T cégnek. Most épp azt, hogy a T-com-os tartozásom nem is egy darab, hanem mindjárt három. Igaziból erre most épp már no comment. Ami a magyar postát illeti, őnekik is, mivel az ajánlott levél érkezéséről szóló cetliket én sosem kaptam meg, holott számos érkezett belőle. De a postai rémtörténet majd egyszer talán külön bejegyzést kap.
Ami még újdonság volt, hogy a T szakított velem, nem pedig én vele. Ez azért érdekes, mert a kezemben van a lemondó nyilatkozatom. Amivel, hozzá kell tennem, semmire sem megyek, mert ez csak az én nyilatkozatom, a cég nem jelzett, hogy a szakítás megtörtént volna.
Rá kell jöjjek, én vagyok a hibás. Szerintem ilyen naiv ügy féllel még sosem volt dolga egy multinak sem, mint amilyen én voltam az incidens előtt. Jó kis tanulópénz, nem? Most pedig nem tudom eldönteni, hogy elővigyázatos vagyok, gondos vagy csak simán Marvinra ütök és paranoid lettem. Mindent háromszor kérdezek meg, mindent elteszek, vagy legalábbis Párom kezébe adok, aki ebben nagggyon profi. Az a szomorú, hogy nekem alapból védekező állásponton kell lennem, és mindent megnéznem, nincs-e benne átverés, tényleg az van-e leírva, mint amit mondtak, stb... nem hiszem, hogy be kell mutatnom.
Hát most a saját káromon jó nagy leckét megtanultam, olyat, amiről jobb helyeken nem is hallanak és nem is kellene, hogy halljanak az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése