Katasztrófaturizmus=MÁV

Egyre gyakoribbá váló elkeseredéseim kis országunk okán mostanra ösztönöztek annyira, hogy legalább egy kis szeletét kiragadva billentyűzetet fogjak. Az ok nem más, mint a MÁV. Gondolom sokaknak nem kell bemutatni, illusztrálni pedig végképp nem, bár ezt a hiányosságot pótolni fogom ígérem.

Munkám során egyre többet veszem a már említett szerv szolgáltatásait igénybe. Heti minimum egy alkalommal utazom le Szolnokra. Az országunk egyik kiemelkedően fontos vonala és minden bizonnyal az egyik legkihasználtabb is. Mindezek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy Mucsaröcsögére is igényesebb vonatokat indítanak, mint Szolnokra. Természetesen a fergeteges IC-ket nem veszem számításba, bár azt itt is kiemelhetem, hogy az 50 km/h elég gyakran észlelhető...

Nem húzom tovább az időt belefogok gyorsan két igen tanulságos kaland elmesélésébe.

Kaland 1:

Úgy határoztam Szolnokról hazafelé jövet, hogy nem jövök vissza egész Pestig, csak Monorierdőig. Párom meg is nézte a menetrendet, óra 14-kor indul a személyvonat. Nekem gyanús, mert az a Keletibe megy, de biztos ami tuti megnéztem 3-szor a kiírást. Gondoltam meghallgatom a hangosbemondót is, hátha ad vmi plussz információt... de nem. Nem mondták be. Akkor megkérdeztem az információban a hölgyet, hogy megáll-e ez a vonat Monorierdőn. Igen. Nagyszerű, visszakérdezek, biztos ami tuti, igen. Akkor már nyugodt szívvel felszálltam az egyébként rettenetes, zajos és büdös szerelvényre, majd elindultunk. Ezek után jön a kalauz, illedelmesen köszön, lekezeli a jegyemet természetesen már indulás után. Jól van. Majd 10 perccel később megkérdezem mégis mikor érünk oda. Erre áll, vörösödik a feje, ordít, hogy miért nem néztem meg a kiírást ez a vonat nem arra megy. No jól van, nagy levegő... Irány személy vonattal a Keleti este 7-től fél 10-ig, üvöltő gyerekek elől másik kocsiba... füvező kisebbségiek elől egy újabb kocsiba, míg végül meg nem álltam egy részeg csoport mellett. Este fél 11-re értem haza. No comment.

Kaland 2:

Kivételesen Aszódról indultam közvetlen csatlakozásra számítván Pesten. Az első sokk a jegykiadónál ért. Egy igen primitív, majdhogynem egysejtű létforma felvette a rendelést, majd kiadta a jegyet, azzal a kéréssel pedig, hogy Zuglótól kérek egy retúr diákot Szolnokra már nem tudott mit kezdeni, így jobbnak láttam hanyagolni a dolgot. Befut a vonat, fel is szállok, csak épp elfelejt elindulni. 10 perc... 20 perc... elment a csatlakozásom, lekéstem a színházi beállást, a gyerekeim egyedül melegítenek be és kezdtem kib. ideges lenni. Megkérdem mi van, hát vágányzár, csak egy vágányon közlekednek a szerelvények, indulás? azt nem lehet tudni. Remek. Végül röpke 1 órás késéssel berobogunk a Keletibe. Át Zuglóba, ott bemondják, hogy egy személyvonat késik. Én idegösszeroppanok. Megyek megkérdem, hogy vajh a Záhonyi gyors is késik-e. De mit is képzelek én, hát ő azt honnan tudná,minek akarom én ezt tudni, mi köze a személynek a gyorshoz és egyáltalán húzzak a búsba. Itt hisztirohamom lett, csak amolyan csendes. Befutott a vonat, csak Cegléden állunk 15 percet, így 1,5 órás késéssel meg is érkeztem.

Konklúzió:

Ismételten elhatároztam, hogy nem állok meg Új Zélandig.

Sajnos megint csak azt tudom mondani, hogy NO COMMENT! DISZ IZ HUNGARI.