Bátorságunk volt, így végül minden gondot és bajt elfeledve a rektorok rövid és velős beszéde után belekezdtünk a műsorba, az akkor már nem is olyan csekély nézőlétszámmal.
Az első szereplőnk, klasszikus balett nagyon klasszikusan előadva...
Néptáncos fiaink...
Flamenco-s lányaink
Ez lett volna hát a mi részünkről az első kör. A táncbemutatót a MOME hallgatók munkájának bemutatása követte, sajnos nem túl nagy sikerrel. Ők az alkotásaikról készült képeket diavetítés szerűen fűzték össze és az előző képen is látható vászonra vetítették egy órán keresztül. Nem baj, ezt is megtapasztaltuk, megtanultuk, hogy így nem működik. Mindeközben természetesen a kinti részen koncert volt, alighanem a Barcsay Jenő emlékzenekar játszott, de ebben sajnos nem vagyok bizonyos, mert nekem folyton rohangálnom kellett, és nem tudtam követni a zenekarokat. A fellépők közt volt Oláh Dezső, ők is a jazz műfajban jeleskednek tudomásom szerint. Ha nem így van, nyugodtan javítsatok ki! A főzenekarunk a Neo volt, akik meglepően jó, ámbár rettentő hangos zenét játszottak.
Apropó, itt mindenképp kell egy kis kitérőt tennem, mert ez volt a legfőbb kiváltó oka idő előtti távozásomnak is. A hangerő. Ez az egy dolog, a többit nem számítva ;), az, amit nem tudok megérteni, miért tekintik a szórakozó helyek /mozik, tánchelyek, mindenek/ nélkülözhetetlen feltételüknek-kelléküknek. Sajnos mostanában moziba is úgy megyek el, hogy számítok arra, hogy a film felét minimum befogott füllel kell végignéznem. Hogy mégis akkor mi a fenének megyek oda? Jogos... Vonz a látvány, vonz maga a közösségi élmény. Sajnos mostanság lassan lassan az elviselhetetlen kategóriába fog tartozni számomra. Lehetséges, hogy az én hallásommal van a baj... De akkor sem értem, hogy lehet az élvezetes, ha fizikai fájdalommal küzdünk fül és torok tájt is a sok kiabálástól.
No de visszatérve fergeteges bálunkra, meg kell említenem, hogy amíg az előbb említett képvetítés alatt azt számoltunk mekkora is lesz a csőd, mind anyagilag, mind lelkileg ha ez így folytatódik, egyre csak értek a kellemesebbnél kellemesebb megelpetések. Elsőként a Színház és Filmművészeti Egyetem rövidfilm vetítése alatt. Egyre több ember jött a terembe. Aztán pedig mégtöbb. Aztán már nem volt szabad ülőhely és az ajtót is bezárták. Gondoltuk, hogy mi lehet ez, a koncerten már senki nincs? De volt! Sőt! Egyszerre csak arra eszméltünk föl, hogy sor van a ruhatár előtt, USB csatlakozó is akkor tette le a kabátját, nem beszélve Farkasanyóról.
Így szépen megnyugodtunk, boldogan láttunk neki a Barokksokk előkészületeinek:
én, a sminkszobában:)
Mindeközben új problémák merültek fel. Történetesen, bármennyire is vicces-ijesztőn hangzott ez nekünk akkor, elfogytak a karszalagok, elfogyott a 'hivatalos' férőhely és elfogyni látszott a tényleges is, Novák Péter pedig sajnos rosszullét miatt nem tudott tovább velünk lenni. Akkor most gyors megoldások... karszalagokat le, sógort be, konferáló fiút színpadra, embereket tömörít és folytattuk is.
Ezzel is megvoltunk:), nagylevegő... kifúj... sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése